20.~"Nem akarom, hogy...~

                                  
A testemet a félelem és remegés járta végig, az alkoholtól pedig hányingerem volt. Ha tudtam volna se biztos, hogy sikításra bírtam volna magam, olyan szinten megbénultam. Arcomat könnyek mosták, és amíg az könyörtelen személy a számba lihegett próbáltam a telefonom után nyúlni, hátha sikerül a srácok közül valakit tárcsáznom. Valakit valóban sikerült de, hogy  kit arról fogalmam sem volt, de a telefonom túl hangosan csöngött ki.

-Te meg mi a francot csinálsz?-ordított a fülembe mikor meghallotta telefonom hangját, azonnal ki téptem a kezemből és a földre hajította úgy, hogy darabokra tört.

-Azt hiszed, hogy szórakozhatsz velem te kis csitri? Hm? Halljam!-és ekkor olyan erővel taszított rajtam, hogy a földön végeztem. Ekkor felerősödött a zene, és mikor felemeltem a fejem, láttam hogy az a ajtón egy magas meglehetősen helyes srác jött ki. Bár a kinézete volt amit utoljára megfigyeltem. Még mindig zokogva, a  'segíts' szót tátogtam el neki. Több sem kellet, a srác vállával a falnak taszította a támadón, aki amint észlelte az ütést azonnal ellentámadásba kezdett. Eltaszította magától úgy, hogy 'megmentőm' a földre kényszerült csak úgy mint én. Ráült és ütni kezdte, tennem kellet valamit. Erőt vettem magamon felálltam és erősen a bordájába rúgtam, hirtelen oda kapott és le is fordult a magas srácról. Megmentőm gyorsan mellém rohant, én pedig csak sokkos állapotban álltam ott.

-Jól vagy?-kérdezte félénken, én pedig csak zavartan bólintottam. Szorosan magához vont nyugtatás képen, de egyáltalán nem tudtam megnyugodni, mikor Zayn rontott ki az ajtón majd megtorpant. Nem meglepő reakciója, hisz nekem sem tetszene ha arra érnék oda, hogy valaki a barátomat ölelgeti közben egy ember fetreng fájdalmai miatt a padlón.

-Destiny?-fagyott meg, mikor ölelkező párosunkra siklott tekintete.

-Ismered?-nézett Zayn felé a srác.

-Mármint a barátnőm? Igen, ami azt illeti elég jól.-morgolódott barátom, ami azt illeti kifejezetten aranyos mikor morcos.

-Mi történt?-pillantott ismét a szenvedő alanyra, aki még mindig a földön nyöszörgött.

-Ez a féreg, a barátnődnek esett, én meg pont akkor jöttem ki egy kicsit levegőzni, és nem hagyhattam segítség nélkül.

-Oké, és köszönöm, de most szerintem mi megyünk is, biztos megviselte a dolog.-kicsit zavaró volt, hogy csak szemlélő voltam, de Zayn reakciója egy kicsit mintha megnyugtatott volna. A sráccal (akinek még mindig nem tudom a nevét) már rég nem ölelt, így barátom kezdte a távolságot megszüntetni köztünk. Amint mellém ért szorosan megölelt, kicsit talán birtoklóan, de annyira boldog voltam, hogy ott volt mellettem, hogy még örültem is neki. Megmentőm feszengve állt mellettünk, majd egy kurta "sziasztok" után elviharzott.

-Ilyet többet ne csinálj, világos?-fogta közre arcomat kezeivel.

-Nem szándékosan csináltam.-formáltam a szavakat, miközben a szemébe néztem.

-Tudom-suttogta vissza, majd rövid csókot nyomott a számra. Mosolyogva néztem vissza rá mikor elváltunk.

-Gyere, biztos fáradt vagy, haza viszlek.
Haza, már nem sokáig-jutott eszembe a gondolat, de amint megláttam azt a férfit kiterülve mozdulatlanul egyből nem azzal foglalkoztam. Rémülve néztem Zayn-re aki legalább annyira rémülten nézett vissza rám. Gyorsan mellé guggoltam, hogy megnézzem a pulzusát. Megnyugodva lélegeztem fel, mikor rájöttem, hogy csak elaludt. Zayn feszülten várta a reakcióm így fel mosolyogtam rá, nyugtatás képpen.

-Csak alszik.-formáztam ismét ajkammal a szavakat, majd a hercegem kézen ragadva, kezdtem el a kijárat felé húzni, és egy fél óra múlva már otthon voltunk.
Reggel, a másnaposság apró jelét sem éreztem, ami érdekes mert tegnap elég ramatyul éreztem magam de lehet, hogy csak a kialakult helyzet miatt. Tény, hogy nem fog felkerülni a 'top10 estém' listára.

 

Nincs attól kellemesebb dolog, mikor az mellett ébredsz, akit szeretsz, és akiért bármit megtennél. Őt bámultam. Őt aki a mindennél is többet jelent számomra, Őt aki mindenhogyan tökéletes számomra, Őt akit szeretek. Igen, szeretem. Mikor ébredezni kezdett, mosolyom csak szélesebb lett.

-Régóta bámulsz?-kérdezte azon a dögös álmos hangján. Válasz helyett mosolygásom átment vigyorgásba. 
Egy fél óra múlva már az ebédlőben ültünk és reggeliztünk, a többiek késő este estek haza, és még aludtak, szóval ritka pillanatok egyikét kihasználva egyedül voltunk. Folyamatosan engem bámult és mosolygott. De nem igazán volt boldog a mosolya. Mellé sétáltam, és a vállára hajtottam a fejem.

-Nem akarom, hogy elhagyj.-suttogta lehunyt szemekkel. Magam felé fordítottam az arcát.

-Nem akarlak.-'suttogtam' én is.

-Tudom, de mégis elmész. Tudom, hogy kell, de nem akarom.-mondta halkan majd a hajamba csókolt és a hangján hallottam, hogy a sírás fojtogatja.
Ott ültünk a konyhában, szerelmesen egymásba fonódva és kétségbe esetten.

19.~ Szórakozzunk...~

A csend kínosan feszült volt. Talán mégse mindenkinek, Rachel képéről semmivel nem lehetett volna letörölni a vigyort, jó kedve túlságosan is idegesítő. Vajon minek örül ennyire?

-Hát te?- Harold hangja talán kicsit hisztérikusan magasra sikeredet ezt gondolom ő is érzékelte, és azonnal megköszörülte a torkát. Lélegzet vissza fojtva vártam az események kibontakozását.

-Épp az állomásra készülök.- nevetett fel. Mindenki homlok ráncolva emelte rá tekintetét.

-Nem gondoltátok, hogy itt maradok. Ugyan már Destiny gondold csak végig. Te se szeretsz, én se téged, te tartod a szád, én meg majd jól érzem magam Ben-el.- hangja teljesen komoly, és talán egy kicsit fenyegető is volt. Kezeimet magam elé emeltem védekezés képen és szemöldök felhúzva rázta a fejem jelezve, hogy felőlem aztán a Temzébe is vethetné magát, ha rajtam múlna akkor ott is maradna.

-Örülök, hogy jól kijövünk-mosolygott ismét ártatlanul, és ha szemmel ölni lehetne már nem lenne ennyire jó kedve ebben biztos vagyok. Harry elképedve és lemondóan pillantott rám, ajkaimon egy gyors győzedelmi mosoly futott át. Tudtam, és meg is mondtuk de nem hitte el, talán majd máskor jobban oda figyel a jó tancsokra.

-Harry, Zayn, örültem a találkozásnak, de a vonatom nem vár. Ki vinne valaki az állomáshoz?

-Persze. Jó pénzért egy taxi talán elszállít, ha csak nem utáltatod meg vele magad és nem dob ki az út közepére.- mondta el a göndör egy hangúan, és unottan majd felment a szobájába. Rachel vállat vont majd eltűnt.Könnyebben ment mint gondoltam. Gyorsan küldtem egy sms-t Liam-nek, hogy a banya távozott, de erről egy szót se mert titok, de jobb ez így. Újra elmerültünk a film érdekesnek nem mondható történetébe, mikor Harry ismét letrappolt Louis-val karöltve.

-Ötletünk van.-és egyszerre emelték fel a szabad kezüket figyelemre intve minket.

-Ma este bulizni megyünk. Oké? Oké. Akkor ezt megbeszéltük- csapta össze tenyereit Louis.

-Jó szórakozást.-emelte vissza Zayn tekintetét a tv-re.

-Azt hiszem félre értetted, úgy értem mi, mármint nem csak mi hanem mindenki még Eleanor is jön, tudom mert még nem beszéltem vele de biztos igent mond, szóval jobb ha elkezdtek készülni.- Időbe telt mire eljutott a tudatomig az, hogy nekünk most konkrétan parancsba lett adva az, hogy bulizzunk. A probléma csak annyi, hogy én még csak  tizenhét vagyok. Gondolom eszükbe be se jut majd úgy köszönni az őröknek hogy "Jó napot, kiskorúval vagyunk". Amúgy sem ártana kimozdulni, tehát én teljesen megvagyok győzve, persze ha Zayn-nek nincs ínyére a dolog én se megyek, ez tiszta sor. Reakcióját figyeltem, hátha meg tudok majd valamit, de semmi.

-Na!-sürgette Louis, Zayn válaszát.

-Felőlem...-rám nézett.

- Drágám?-nem törődömségét látva inkább csak megrántottam a vállam.

-Csodás, később felfalhatjátok egymást a puszta tekintetetekkel, de most irány öltözni.
Louis apáskodása már-már fojtó volt, de inkább szót fogadtam, és Zayn-be kapaszkodva vonszoltam fel magam az emeltre, és a fürdőbe siettem, majd egy gyors fürdés után, még vizes hajjal és fehérneműben válogattam, a ruháim között. Ötletem sem volt mit vehetnék fel. Úgy igazán soha nem voltam még szórakozó helyen, oké egyszer-kétszer Lolával beszöktünk az csak amolyan 'gyerekcsíny'. Most, hogy itt állok egy este előtt mikor hivatalosan is beszöktetnek egy ilyen helyre gyomor görcsöm lesz a gondolattól. De még mindig nem tudom mit vegyek fel és ez kiborító. Gondoltam talán előbb emberibb formát varázsolok az arcomnak, és annyival is előrébb leszek a ruhával meg ráérek később foglalkozni. Fekete, nem túl erős füstös szemeket varázsoltam magamnak, hajamat pedig hagytam természetes göndör formájában, annyival segítettem rá hogy fél oldalról feltűztem. Ismét szekrényemhez léptem de ezúttal a nagy válogatás közepette kezembe akadt a tökéletesnek vélt darab. Egy egyszerű fekete váll nélküli, combközépig érő ruha ami a mellrészén masni szerűre van 'csavarva'. Hozzá próbáltam a fekete magassarkúmat, és ritka pillanat következett be: meg voltam elégedve azzal amit láttam. Már csak remélni mertem hogy Zayn-nek is fog tetszeni amit lát. Mintha ha csak végszó lett volna, abban a pillanatban lépett be. Látványa lehengerlő volt, és ha nem kellet volna menni sehova egész biztos hogy helyben leteperem. Sötét farmert viselt, egy fehér inggel, haját pedig mint mindig most is tökéletesen állította be, ösztönt éreztem arra, hogy beletúrjak, de nem hiszem hogy méltányolta volna. Szemeim az arcára tévedtek, és ha eddig elvoltam nyűgözve akkor ott valahol az ájulás szélén állhattam. Ajka egy apró o-t formált majd centiről-centire felmért. Kissé zavarban éreztem magam, és szégyenlősen elmosolyodtam. Közelebb lépett, és végig simított fedetlen vállamon, majd apró csókokat hagyott ott. Szememet lehunyva élveztem érintését.

-Ha nem kéne mennünk, itt és most magamévá tennélek.-motyogta a nyakamba. Lélegzete ahogy enyém is szapora volt, és nehéz. Kézen fogott majd kivezetett a hatalmas kocsihoz ahol már a srácok vártak, kivéve Liam-et. Harry észre vehette, hogy hiányolok valamit.

-Liam nem ért rá, ha őt keresed.-beleegyezően bólintottam és már el is indultunk. Nyári éjszaka volt London pedig tele volt bulizni vágyó fiatalokkal, egy klub felé vettük az irányt a srácok pedig úgy fogtak kezet az őrrel mintha régi cimborák lennének. Oda bent fülledt volt a levegő, és nagy volt a forgatag. A szemem elé táruló nagy tömeg  némiképp megrémített, de ahogy barátom megszorította a kezem, minden kétségem elszállt. Elvegyültünk a tömegben, majd egy boxot kerestünk és helyet foglaltunk.
Az idő telt az italok pedig fogytak. Kétség nem fért hozzá, hogy már mindenkinél megtette kellő hatását az alkohol. A föld forgott velem, de nem érdekelt mert jól éreztem magam, és folytattam a táncot. Szorosan Zayn-hez simultam, mozdulataiban mintha némi birtoklást véltem volna felfedezni, egy srác folyamatosan figyelt próbáltam nem észre venni, de tekintete égetett. A mosdó felé mutatta majd egy puszi után arra vettem az irányt. Mikor a srác elkezdett követni megijedtem, lépteimen gyorsítottam, és gyorsan bementem a női mosdóba. A tükörbe néztem kicsit letöröltem a lefolyt sminkemből. Kifelé menet még a hajamon igazítottam és kiléptem. Az a fura srác megint ott volt. A félelem úrrá lett rajtam, de lehet csak az alkohol hatása és csupán képzelődöm. A hosszú folyosón nem volt senki csak én és ő. Lépteimen gyorsítottam, de két kéz a derekamra fonódott és a falhoz szorított. Rettegtem, és a támadóm részeg volt de még tudta mit csinál. Még ha sikítani tudtam volna se használt volna semmit, ugyanis bentről a dübörgő zene tompa hangja szűrődött ki.

-Szórakozzunk.-nyöszörögte gusztustalanul a fülembe.

-Na, annyira dögösen ráztad magad annak a csávónak, talán nekem is tudnál valamit mutatni.-suttogta a fülembe én pedig szemeimet össze szorítva küszködtem a feltörni készülő könnyeimmel. Reméltem, hogy ez csak valami rossz álom, és mindjárt felkelek. De ez nem következett be. Még mindig az alkoholtól bűzlő támadóm karjai közt vergődtem, és senki nem látott vagy halott minket...