18. ~Harry...~

Tudom ez a rész picit "Harry-sebb" lett, de mindig a következőre tervezem a dolgot, és mindig csak halogatom, aztán ja... remélem azért ez is tetszeni fog, és ne felejtsetek el értékelni vagy kommentelni, minél több komment/értékelés annál hamarabb rész :))
xx

Mi az a dolog amit semmiképpen nem szeretnék látni reggel rögtön ébredés után? Egy egymás szájában kutakodó Rachel-Harry párost. Meghökkenésemet félre téve csörtettem át a nappalin, hátha észre vesznek és szét rebbennek, de nem. A konyhában lenyugtattam magam egy pohár vízzel és újra megkíséreltem a műveletet vissza felé. Semmi, ugyan úgy egymáson csüngtek. Úristen, lélegeznek ezek egyáltalán. Mikor elhaladtam mellettünk felvont szemöldökkel méregettem őket, és arra jutottam, hogy nem. Semmi esetre sem illenek össze. Mármint ugyan mire lennék féltékeny de Harry attól még a barátom és (bár már nem sokáig) de együtt élünk, nem szeretném ha szenvedne. Szerintem szükséges lesz beiktatni egy kis beszélgetést Liam-el, hátha ő letudná beszélgetni, én meg majd megyek és bólogatónak esetleg. Még egy utolsó pillantást vetettem rájuk majd szemforgatás kíséretében bátyám szobája felé vettem az irányt. Kopogás nélkül rontottam be majd sértődötten vágtam le mellé az ágyba. Összerezzent, és reakciója mosolyt csalt arcomra, illetve sokkal jobban mondva inkább vigyort. Aztán eszembe  jutott, hogy miért is jöttem, és arcvonásaim egy pillanat alatt megváltoztak.

-Mit akarsz?-nyöszörögte reggel kómás hangján. Figyeltem arra, hogy számára látható módon értessem meg vele dolgokat, így hát mellé térdeltem.

-Tegnap este Rach lefeküdt Harry-vel, most pedig a nappaliba cserélnek nyáltengert.-hadonásztam neki és a végére annyira felhúztam magam az ügyön, hogy nagyot fújtatva terültem el ismét az ágyán.

-Igen....és?-hunyorított felém, még mindig feküdve.

- És? Ennyi? Liam, össze fogja törni a szívet.- hogy mondani valóm nyomatékosítsam a vállánál fogva elkezdtem rángatni.

-Így járt.

-Liam.-tátogtam neki a nevét, és egy elképedt tekintettől többre nem futotta.

-Destiny, nem szólhatok bele abba, hogy mit csináljanak. Komolyan, tudom hogy most egyáltalán nem Rachel félted, de nem hiszem, hogy szükség lenne tanácsokra.

-Igen, de gondolj csak bele, ha igazunk lesz már pedig nagy esély van rá, akkor majd a szemébe mondhatod, hogy "Én megmondtam!" na! nem szeretnéd? Tudom, hogy szeretnéd.- kezdtem el mellkasát böködni, elgondolkozott majd szólásra nyitotta a száját.

-Hol van az a jó madár?- pattant fel hirtelen bátyám. Tudtam mivel vehetem rá a dolgokra...

Hagytam hadd beszéljék meg egymás közt a dolgokat. De amint meghallottam, hogy mindketten felemelték a hangjukat valami nem hagyott nyugodni és le mentem hozzájuk. Mikor beléptem a konyhába figyelembe se vettek ugyan úgy folytatták.

-Nem arról van szó Harry értsd már meg, Zayn és Destiny kapcsolata teljesen más.

-Más?-képedt el Harry, de hangja még mindig mérges volt.- És miben Liam, miben más?

-Abban, hogy bennük megbízom. De...-folytatta volna ha a göndör nem vág közbe.

-Szóval bennem nem?-hangja már egyáltalán nem dühös volt, sokkal inkább csalódott. A szemem pedig mindig a beszélő személyen volt és olyan gyorsan váltakoztak, hogy azt hittem elszédülök.

-Pontosan ez az, hogy CSAK benned. Harry én csak segíteni akarok. Hidd el Rachel nem olyan mint amilyennek mutatja magát. Rokonunk szinte együtt nőttünk fel, ezért is merem kijelenti, hogy egy álszent kis szörnyeteg aki ott támad ahol a legjobban és úgy ahogy a legjobban fáj. Ez pedig tudod mi? Tudod te mi az ő fegyvere? Igen, a kedvességes és az, hogy elhiteti, hogy szeret. Csak hallgass rám, vagy majd két hét múlva tűrt el ha az arcodba mondom, hogy "én megmondtam" oké?
Harry értetlenül megrázta a fejét, majd kiviharzott a helységből. Ajtó csapódást, ajtó csapódás követte, és a hallottak alapján egy emberrel kevesebben maradtunk a házban.

-Ez meg mi volt?- jött be Zayn és közbe a bejárati ajtó felé mutogatott.

-A szerelem vakít.-mondta Liam majd fej rázva megpaskolta Zayn hátát és ott hagyott minket a konyhában.

-Mi a fene lelt itt mindenkit?- egyik szemöldökét felhúzva kezdte el csökkenteni köztünk a távolságot.Én még mindig az asztalt bámultam és az előttem heverő lapot firkálgattam, kérdését pedig egy vállrántással reagáltam le.

-Mivel tudnálak jobb kedvre deríteni?- suttogta fülembe miközben hátulról átölelt.

-Tüntesd el azt a banyát innen.-írtam le neki a papírra, elnevette magát, majd belepuszilt a hajamba.

-Komolyan gondoltam...de egy egyszerű kis sétával meg fagyival is beérném.-majd angyalian rápillantottam a hatás kedvéért még a szempilláim is megrebegtettem.

-Vagy, mi lenne ha filmeznénk inkább csak?- majd elkezdett utánozni, annyira aranyos volt, ahogy a szempilláit rebegtette, de nevetésem nem tudtam vissza tartani. Kárpótlásként a nyakába borultam. Tíz perccel később már a nappaliban ültünk egy tál popcorn kíséretében. Illetve ő ült én pedig rajta feküdtem. Annyira nyugis volt minden, annyira tökéletes, ezért is piszkálódott bennem valami, hogy nem sokára valami történni fog, valami aminek nem biztos, hogy örülni fogunk. Elmélkedésemet Rachel csattogása zavarta meg amint a két bőröndjét húzza maga után. Érdeklődve felültem majd a bőröndökre néztem aztán újra rá. Abban a szent minutumban toppant be Harold barátunk is...

17.~...mélységesen, és visszavonhatatlanul!~

Mit csinál egy London-ba érkező épp eszű ember? Megnézi a várost! A fiúk és Rachel programja ez volt a mai napra, én pedig otthon ültem és tökéletesen jól éreztem magam egy(vagy kettő, de maximum három) nagy adag popcorn társaságában. Hogy, miért egyedül? Azért mert mindenki volt olyan jó fej hogy elkísérték drága rokonunkat. Mivel Zayn-t külön kérdezve lett ő pedig nem akart bunkó lenni ő is elment. Engem pedig nem érdekelt ha valakinek nem tetszik a viselkedésem, ha nem akarok menni akkor nem fogok. Megbeszéltünk, nem csinálok belőle nagy ügyet. Amúgy sem akartam, de azért remélem nem lesz belőle rendszer.
Nem sokkal öt után értek haza. Elől jött be nevetgélve Rachel, Harry, Louis, és Niall, a sort pedig két fáradt magát vonszoló alak zárta. Viccesek voltak, arcomra nagy vigyort csalt látványuk, és mikor Zayn meglátta elengedett egy fáradt mosolyt majd szó szerint rám esett. Feje az ölemben pihent, keze pedig maga melett lógott lába pedig feldobat a kanapé "maradék" részére. Eszméletlenül aranyos volt, mikor haját kezdtem piszkálni ő pedig csak angyalian elmosolyodott és lehunyta a szemét. A többiek eközben a konyhában szenvedtek valamit, mire vissza értek már csak egy alvó Zayn-t láttak az 'ölemben'. Harry, Rach, Niall és Louis helyet foglaltak, Liam pedig a kanapére támaszkodott és arcát a kezébe temette. Ha nem lennék ennyire önfejű, most nem szenvedne ő is, de mivel az vagyok, hát sajnálom...

-Jujj még valamit elfelejtettem megkérdezni.-vigyorgott (mindig) idegesítően. Mindneki érdeklődően emelte rá tekintetét.

-Hol fogok aludni???-Gondolkodóba estem majd támadt egy remek ötletem. Végig mutattam a kanapén majd aranyosan elmosolyodtam. Liam a vállba lökött mire csak egy "most meg mi van?" nézéssel ajandékoztam meg.

-Zayn-nel?-kérdezte elégedett vigyorral. Az említettnek kipantattak a szemei.

-Egész biztos, hogy Destiny, a kanapéra gondolt. Én meg a szobájára, úgy is lányok vagytok majd elfértek egymás mellett valahogy.-Rendezte le Liam egyszerűen a témát, majd nem törődömségét egy vállrántással jelezte

-Persze, hogy megfértek majd, mert te az én szobámba leszel.-Súgta fülembe Zayn, hogy csak én halljam de bátyám túl közel volt mire csak elmosolyodott, megrázta a fejét és ott hagyta a társaságot. Őszintén szólva nekem tetszett az ötlet, ő és én egyedül, jaj nekem ha már csak a gondolatok is lázba hoznak. Senkinek nem volt kedve semmihez, én pedig nagy unalmamban pedig elmentem fürdeni. Már a meleg víz folyt végig a testemen mikor valaki kinyitotta azt ajtót de aztán gyorsan be is csukta. Akkor ezek szerint ki ment az illető akárki is volt, pedig egész biztos voltam benne, hogy becsuktam az ajtót na, mindegy is. Pont a tusfürdőért nyúltam mikor valaki belépett mellém.

-Segítsek esetleg?-kérdezte Zayn kaján vigyor kíséretében. Félénken bólintottam miközben szemeimet végig vezettem kidolgozott meztelen testén. Átnyúlt a vállam felett a tubusért, majd a tartalmával elkezdte a vállam bekenni. Érintése mentén szinte égett a bőröm és többet akartam, lélegzetem egyre jobban csak szakadozott, és lehunyt szemekkel élveztem ahogy kényeztetett. Apró érintések, apróbb gesztusok, de ha tőle származnak még a legrosszabb napomat is feltudják dobni. A hátát karmolásztam de láthatólag nem zavarta, az arcomtól indulva kezdte el apró csókokkal behinteni a bőröm a nyakamon keresztül a mellkasomig. Egy kellemes sóhaj hagyta el az ajkamat mikor csípőjét az enyémhez nyomva préselt a jéghideg csempének.
(...)
Egy fél órával később már mindketten pizsamában feküdtünk az ágyban egymással szemben. Mellkasát cirógattam, miközben ő hajam csavargatta. Egy nyugodt este együtt, többet jelent (legalább is nekem ) mint egy gyertyafényes vacsora egy méregdrága étteremben. A meghitt pillanatot két dübörgő láb zavarta meg amint a szobába csörtet befelé. Louis volt az, és mint aki nem látja mit csinálunk úgy vágta le magát közénk.

-Haver-!-mordult rá Zayn.

-Én ezt nem bírom!-nyafogta- Ők hangosak, ti legalább csendbe voltatok, megőrülök.-fúrta fejét a párnába.

-Mi van?- értetlen tekinteteket löveltünk felé.

-Nem igaz, hogy nem halljátok.-drámázott ott de feleslegesen mert még mindig fogalmam sem volt hogy miről beszél.

-Rachel és Harry a szobádban vannak és nem hiszem, hogy a sakkot élvezik ennyire.-forgatta meg a szemét.
Mi van? Harry meg Rach? Mármint nem vagyok rosszindulatú de tényleg, viszont remélem, hogy "kapcsolatuk" csak alkalmi és kizárólag testi lesz. Kicsit durva kívánság? Lehet, de csökken az esélye hogy rápályázzon Zayn-re. Magamnak való vagyok? Talán, de nem szeretek osztozkodni, nem mintha tárgyként lehetne kezelni a személyeket, de akkor is hagyja békén.

-Várjunk csak, Destiny te nem azt mondtad hogy az unokahúgod 16 éves?

Szégyenkezve bólogattam, mintha nekem lenne szégyenkezni valóm az ő kicsapongó élete miatt. Egy pár másod percig hitetlenkedve bámultak rám, majd Zayn megrázta a fejét és Louis felé fordult.

-Na, jó kifelé.-mutatott az ajtó felé a fekete hercegem.

-Nem!-sipákolta Louis.

-Azt mondtam...-kapta kezébe Lou-t Zayn mint egy menyasszonyt- ...hogy kifelé.- indult el vele az ajtó elé, szívesen segítettem neki, és kinyitottam az ajtót. Mikor kiért vele lerakta, és gyorsan becsukat az ajtót majd a biztonság kedvéért még kulcsra is zárta. Még próbálkozott egy sort, dörömbölt egy kicsit de hamar megunta. Nevetve borultunk az ágyba együtt. Majd mikor abba hagytuk és komolyan egymásra néztük, mintha csak egy kapcsolót kapcsoltak volna fel bennünk, egyszerre tapadtunk egymás ajkaira. Kezei felfedező útra indultak a testemen, miközben én fel le húzogattam ujjaim gerince mentén. Csókunk egyre elmélyültebb lett, és szenvedélyesebb(már ha ez lehetséges). Sóhajok és nyögések töltötték be az egész szobát. Vágyának kézzel fogható bizonyítéka az ágyékomat nyomta, ami csak még jobban lázba hozott. Minden tökéletes volt miután lekerültek a ruhák és az eszemet is elvesztettem alatta. Csak arra eszméltem, hogy a gyönyör végig söpör rajtam, hátam pedig ívbe feszül.
Pihegve borultam a mellkasára, ő pedig puszit nyomott a homlokomra és a fülbe suttogta hogy: 'Jó éjt!'. Jobb befejezést a napnak még ha akartam se tudtam volna találni. Imádom, napról napra csak egyre jobban és jobban szerelmes leszek. Szeretem őt, szeretem mindenestül együtt, az összes kis hibáját amik teljessé teszik. Mindent szeretek rajta mélységesen, és visszavonhatatlanul.

16. ~ Rachel~

Semmit nem észleltem, azt hiszem enyhe emlékezet kiesésem lehetett. A következő kép amire tisztán emlékszem az az volt, hogy Zayn a karja közt tart és csak mondja a magáét : "Mondtam, hogy maradj itt. Miért nem maradtál? Olyan makacs vagy." Valóban az vagyok, ami ezúttal majdnem az életembe került. Mikor végre volt erőm kinyitni a szemem, Zayn könnyes szemeivel találtam magam szembe. Szenvedést okoztam neki... utálom magam. Végig simítottam az arcán, mire ő még jobban magához húzott (már ha ez lehetséges). Még mindig a járdán ácsorogtunk, és kezdett kellemetlen lenni a sok bámészkodó ezért elindultunk haza felé, és olyan erősen szorította a kezem, hogy azt hittem eláll benne a keringés. Megsimítottam nagy ujját, és rá mosolyogtam, egy halvány grimasz szaladt át az arcán, de még mindig ugyan olyan feszült volt. Mikor haza értünk a fiúknak tartott egy beszámolót, hogy milyen önfejű vagyok, hogy szívrohamot okoztam neki, majd azt is elmesélte, hogy mivel, mire csúnya pillantásokat kaptam.
A nagy beszélgetések közepette egyszer csak a bátyám hívott ki a konyhába.

-Destiny, anya hívott hogy ott van náluk Rachel...-egy nem pont szép fintort vághattam mikor meghallottam "szeretett" unokatestvérünk nevét ugyan is, egy nagy sóhajtás után folytatta Liam a mondókáját.

-Annyit mondott, hogy a szülei lepasszoltál őt anyáéknak, mert nyaralni mentek. Tehát anya két lehetőséget dobott fel: vagy haza mész és lefoglalod, vagy ő jön ide. Mindegy mit választunk így is úgy is egy hétig kell maradnia.
Egy hét??? Egy hét annyit jelent, hogy onnan nekem már nincs itt keresni valóm csak 3 nap. Beteges de számolom vissza a napokat.

-Mi? Na, nem! Velem együtt fogtok szenvedni, az egy pokolfajzat.-hadonásztam neki panaszaimat, szó szerint szerencse, hogy megértett. Kinevetett, majd átölelt.

-Akkor hívom anyut, hogy küldjék a "csomagot". Ja azt elfelejtettem volna mondani, hogy már otthon van nálunk és legkésőbb reggel 9-re ide ér?-vigyorgott ártatlanul.

-Utállak.-hunyorogtam felé bosszúsan.

 Nem elég, hogy ide küldik ezt a bár bájos, de gonosz teremtést még felkészülni sem lesz időm. Idegesen végig trappoltam a nappalin figyelembe se véve az utamat végig vezető értetlen tekinteteket. Erősen becsaptam magam után az ajtót majd fejem a párnába fúrva, ágyamat nem kímélve teljes erőmből a matracot kezdtem püfölni. Rájöttem, hogy igazából milyen szánalmasan is viselkedek éppen ezért hagytam ezt abba és gondoltam végig épp ésszel a dolgokat. Lássuk csak...ma majdnem elüttettem magam, aztán kiderült, hogy Rachel egy jó ideig boldogítani fog minket...valahogy nem így képzeltem el szép napot.
Rachel. Nos igen, nem az a tipikus aranyos unokahugica akivel ellehet menni nyugodtan egy shopping körútra, vagy meg lehet ejteni egy egyszerű bájcsevejt. Ott tesz keresztben ahol csak tud. 16 évesen több pasija volt mint nekem, jó mi az az egy év de akkor is! Állítom, hogy már nem is "ártatlan". Borzasztó, a fiúk sincsenek biztonságban...de így hogy együtt vagyunk főleg Zayn nem. Csak próbálkozzon be esküszöm kitekerem a nyakát. Jó, persze nem szabad ilyet mondani, főleg ha rokon de ez a csaj eszméletlenül gonosz.

***

Liam ragaszkodott hozzá, hogy menjek ki vele együtt a vonat pályaudvarra. Mondanom sem kell, semmi kedvem nem volt hozzá, hogy olyan 'korán' kelljek. Elméletileg a fiúk tudnak az érkezéséről, nem tudom nem futottam a házban össze senkivel tegnap óta.
Az állomáson nem kellet sokat keresni, eléggé egy feltűnő egyéniség, mikor megláttam sugárzó egyéniségét fel festettem egy mosolyt és szívélyesen üdvözöltem őt egy öleléssel. Nevetve vetette magát mindkettőnk kezébe. Miközben a bátyámat szorongatta a szenvedő alany egy segélykérő arcot villantott felém amin mit ne mondjak jót derültem. Már most érzem hogy elfogja szúrni a kedvem úgy ahogy csak tudja amíg itt lesz. Gonosz boszorka.
Amint haza értünk vigyorogva ugrándozott be az ajtón meg sem várva, hogy bevezessük. Liam-el lemaradtunk és mielőtt beértük volna a kis energia bombát egy szenvedő pillantást váltottunk egymással. A nappaliban ott volt mindenki. Rach 'aranyosan' bájolgott mindenkivel. A bőrönd csattanását lehetett hallani, illetve Liam feszült arcát látni. Nem tudom mi váltotta ki belőle mindenesetre megmosolyogtatott, de fele annyira se mint mikor Zayn megpaskolta maga mellet a helyet. Megkönnyebbülve vágódtam le mellé, majd a fejem a mellkasára hajtottam, ő pedig egy puszit nyomott az homlokomra, én pedig mellkasát kezdtem cirógatni teljesen kizárva azt, hogy mi történik vagy hogy nyalizza be magát a fiúknál Rachel.

-Ti együtt vagytok?-ütöttem meg a fülem a kérdés, miközben ujjai köztünk jártatta, én pedig óvatosan bólintottam.

-Jajj de aranyosak.-játszotta meg örömét. Na, és mióta?-jártatta tekintetét köztünk.

-Egy hete.-mosolygott rá megértően a barátom. Még mindig furcsa kimondani ezt a szót vagy jelen esetbe csak gondolni rá, de olyan kellemesen furcsa.

-Hu, az még jó friss.-bólogatott.

-De annál jobban szeretem.-ölelt át mindkét kezével, én pedig csak szégyenlősen lehajtottam a fejem. Harry-től csak egy 'húú'-zásra telt.

-Harry, ne légy irigy egyszer talán te is szerelmes leszel.-kacsintott felé Zayn, mire mindenki nevetésben tört ki.

-Na, és meddig lesztek együtt?-kíváncsiskodott tovább még mindig vigyorogva, nekem csak kikerekedtek a  szemeim és kifújtam a levegőt még mielőtt olyat tettem volna amit megbánok.

-Öhm, tessék???-nevetett zavartan Zayn.

-Tudod, mármint úgy értem...na, jó mi lenne ha üvegeznénk?-csapta össze tenyereit, mire csúnyán méregettem, ő pedig minden áron kerülte a pillantásom. Jobb ha vigyázol Rachel Payne...
Fáradtságra hivatkozva elindultam felfelé a lépcsőn (érdekesen néztek, amit megértek hisz nagyjából 2 órája keltem fel). Zayn is felállt volna de a drágalátos unokahugi megfogta a kezét hogy maradásra bírja, szép tekintettel figyeltem az eseményeket. Ez úgy nézett ki, hogy karba font karokkal pásztáztam őket.

-Zayn, gyere játssz velünk.-mosolygott rá szelíden teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy ott állok nem messze.

-Kösz nem ezt most kihagyom.-Viszonozta a gesztust. Nem hiszem el, hogy lehet mindenkivel ennyire kedves, lassan hivatalosan is a példaképemnek fogom nevezni. Elmosolyodtam a válaszán, na meg persze az ötletem is.-Amúgy szeretnék még Destiny-nek mutatni valamit.-küldött felém is egy biztató mosolyt, persze hogy Harold ezt sem hagyhatta kommentár nélkül.

-Jól van csak ne legyetek túl hangosak, és az ágy is jó lenne ha egyben maradna.-vigyorgott egy jót a saját viccén. Hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam a telefonom és bepötyögtem egy sms-t majd Harry-nek el is küldtem.

"Keress egy nőt, és ne minket piszkálj! xx"
Majd villantottam feléjük még egy 'kedves' vigyort és már ott sem voltam, hallottam még az "ennek meg mi baja?" és hasonló kérdéseket de nem érdekelt. Kiborít az a nő és pont.
Már pont nyitottam volna be a szobámba, mikor Zayn magával húzott a sajátja felé.

-Tudod mikor lent mondtam, hogy amúgy is szeretnék még mutatni neked valamit, az nem csak kifogás volt.-kíváncsian vártam mire készül, majd elhúzott egy fekete dobozt az ágy alól.

-Ez egy kis készülék, amibe ha szöveget írsz be hangosan kifogja mondani.-nyújtottam felém a telefon nagyságú szerkezetet.-Nem rég voltam kicserélni a telefonom, és mikor megláttam egyből te jutottál eszembe. Na, gyerünk mire vársz még, próbáld ki.

-Köszönöm.- a mély női hang hallatán nevetésben törünk ki.

-Öhm, majd a hangján talán tudsz finomítani a beállításoknál, de ettől függetlenül nincs mit.-vakarta meg a tarkóját.

-Szeretlek.-formáltam a szót majd, nyakát átölelve csókot nyomtam puha ajkaira amik nem volt rest viszonozni. Ilyenkor érzem azt, hogy bármi is történjék ő akkor is itt lesz nekem.

15.~ I will always love you...~

Ajánlott zene. Én ezt hallgattam, miközben a részt írtam, hallgassátok ti is (persze csak ha szeretnétek, nem erőszak :))

Azt hinné az ember, hogy a sztárok is kapnak nyári szünetet. Persze, csak nem akkor mikor akarnak, akkor kapnak mikor nincs semmi munka. Idegőrlő lehet, hisz nekem is az pedig nem is dolgozok. Gőz erővel dolgoztak az új albumukon, és szinte sose voltak otthon. Ha pedig haza értek rettenetesen kimerültek voltak. Szerettem volna én is segíteni nekik, így azon gondolkoztam hogy csinálok nekik egy  "dalt". Itt most nem arra kell gondolni, hogy össze mixelek számokat. Nem, sokkal inkább arra hogy csinálok egy alapot, írok egy szöveget, majd keresek valakit akivel felénekeltetem mint demo. Eleinte jó ötletnek tűnt, de ha már egyszer elkezdek valamit akkor azt be is fejezem. Mivel délelőttönként leginkább a stúdióban voltak, volt időm. Na meg ha konyítok egy kicsit a zenéhez miért ne tegyem magam hasznossá? Persze ezek mellet bejártam meglátogatni a srácokat, ha úgy volt vittem nekik kaját, hogy mégse legyen az, hogy ők sincsenek otthon de én se keresem őket. Egy ilyen látogatás során, botlottam bele Mike-ba aki épp karriert szeretett volna építeni. Jó hangja volt a srácnak és mivel pont kapóra jött, így leleveleztem vele ezt a demo dolgot, miután megtudta kinek a húga vagyok egyből bele egyezett. Na, nem mintha ki szerettem volna használni. Egy hét kemény munka után sikerült befejezni a dalt, és annyira ügyesek voltunk, hogy a fiúk semmit sem sejtetettek belőle. Egyik nap mikor haza értek, össze hívtam őket a nappaliba, és egyszerűen átadtam egy CD-t amin ez állt: "Hálám jeléül, egy demo" még mosolygós fejecskét is rajzoltam. Azonnal meghallgatták, elmondásuk szerint tetszett nekik, aztán kitudja...


A szobámba elmélkedtem, és a kedvenc zenéimet hallgattam. Az időt miért nem tudom  megállítani? Most olyan jó minden, miért kell ennek a fránya időnek belerondítania?
Hazudnék ha azt mondanám, hogy felhőtlenül boldog voltam, mert nem voltam. Persze most jön a kérdés hogy miért nem? Azért nem, mert a napok iszonyat gyorsasággal pörögtek. Észre se vettem és nem volt már csak 3 hét hátra a nyári szünetből, abból is csak kettő hetet tölthetek itt, mert anyáék szerint nem árt gyakorolni egy picit suli kezdés előtt. Nem volt pillanat, hogy ne gondoltam volna arra, hogy ha haza megyek akkor, valószínűleg őszi szünetben látom őket viszont. Ha csak nem jön közbe valami, és csak télen találkozhatunk megint. Persze mindig azt mondják hogy nem szabad nagyon előre gondolkozni mert az tönkre teszi a jelent. De egyszerűen nem tudok nem erre gondolni. Ha elfelejtem olyankor minden oké, de nem sokkal után biztos is hogy eszembe jut. Mi az ami eltudja velem felejtetni ezt a keserű gondolatot? Ez egyszerű. Ő. Csak rá kell néznem és nem hogy a haza utazást felejtem el, de minden mást. Képtelen gondolkozni mellette csoda, hogy eddig még nem fulladtam meg, és levegőt venni azért nem felejtek el. Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy ő az enyém, és én az övé. Mikor szerelmes az ember, mindenféle jelentéktelen butaságokat mond. De az ő szájából nem hangzik annak, sokkal inkább igaznak. Imádom mikor csak úgy minden ok nélkül megölel, megcsókol. Imádom a késő esti sétáinkat. Imádom a hosszas semmitevéseket. De mindenek előtt imádom őt.
kopogást hallottam, és az ajtóhoz siettem. Zayn állt ott. Egy csókjával tolt be az ajtón majd bezárta azt. Levegőt venni se volt időm olyan gyorsan történt minden a következő pillanatban már az ágyon feküdtünk, és az arcát cirógattam. Semmi mást nem csináltunk csak néztünk egymás szemébe. Jelentéktelen apró dolgok amik boldoggá tesznek, mint például ez. Nem kellenek nekem ajándékok, csak annyit akarok, hogy azzal töltsem az időm nagy részét akit és akiket szeretek. Semmi jobb nincs annál mint amikor van kihez bújni, van kinek elmesélni a problémákat. Talán nyálasan hangzanak ezek a dolgok, de én így érzem jól magam.

-Hiányzol.-szólalt meg hosszas csend után. Nem értettem, hisz itt vagyok...még, bár már nem sokáig de még igen. Össze zavartan tekintettem rá.

-Olyan keveset találkozunk, ami vicces hisz itt élünk egy házban, de mégis. Nem is tudom, én csak azt szeretném ha nap minden percét veled tölthetném, ha ölelhetnélek, csókolhatnálak.
Mondandóját egy csókkal nyomatékosította, mire elmosolyodtunk.

-Szeretlek,-kis szünetet tartott, majd sóhajtott egy nagyot és folytatta,- nem akarlak elengedni. Bárcsak ne kellene haza menned.
Ujjamat szájára nyomtam, hogy fejezze még a fejem is megráztam. Nem szerettem volna erről beszélni. Így is mindig eszembe van, miért beszél róla ő is? Egy könnycsepp gurult végig az arcomon, ő pedig letörölte azt.

-Hé!-nevetett halkan- Ne aggódj, bárhol is légy, bármi történjék is, én mindig szeretni foglak.
Szorosan magához húzott és csak voltunk egymás karjai közt.

-Gyere, menjünk el sétálni.-mosolygott rám, és a kezét nyújtotta. Mivel nem volt mit tenni, itthon meg amúgy is csak unatkoznánk. Szóltunk a többieknek, majd kéz a kézben indultunk London utcáin. Kifejezetten jó idő volt, kellemesen lágy szellő fújt mi pedig a parkban ültünk, és az út közben vett fagyinkat fogyasztottuk.

-Fagyis a szád.-nevetett ki, elkezdtem mutogatni az a arcom felé, hogy mutassa meg merre, de helyette csak megpuszilt.-Ne aggódj, már nem.-majd kacsintott. Összébb húztam magamon a pulóverem, mert kezdett lehűlni az idő.

-Menjünk? Fázol?-bólintottam egyet, és már vissza felé sétáltunk. Átment az út másik oldalára mert csak ott volt kuka, hogy kitudja dobni a szemetet. Mondta, hogy várjam meg mert mindjárt vissza jön. De nem hallgatok rá mert én Destiny Payne vagyok aki makacs, és feledékenyül elfelejt szét nézni, mielőtt átszeretne hasítani az úton. Hatalmas fékcsikorgást hallottam, én pedig csak megfagytam, és vártam a csodára az útközepén, miközben Zayn riadt arcát figyeltem...