18. ~Harry...~

Tudom ez a rész picit "Harry-sebb" lett, de mindig a következőre tervezem a dolgot, és mindig csak halogatom, aztán ja... remélem azért ez is tetszeni fog, és ne felejtsetek el értékelni vagy kommentelni, minél több komment/értékelés annál hamarabb rész :))
xx

Mi az a dolog amit semmiképpen nem szeretnék látni reggel rögtön ébredés után? Egy egymás szájában kutakodó Rachel-Harry párost. Meghökkenésemet félre téve csörtettem át a nappalin, hátha észre vesznek és szét rebbennek, de nem. A konyhában lenyugtattam magam egy pohár vízzel és újra megkíséreltem a műveletet vissza felé. Semmi, ugyan úgy egymáson csüngtek. Úristen, lélegeznek ezek egyáltalán. Mikor elhaladtam mellettünk felvont szemöldökkel méregettem őket, és arra jutottam, hogy nem. Semmi esetre sem illenek össze. Mármint ugyan mire lennék féltékeny de Harry attól még a barátom és (bár már nem sokáig) de együtt élünk, nem szeretném ha szenvedne. Szerintem szükséges lesz beiktatni egy kis beszélgetést Liam-el, hátha ő letudná beszélgetni, én meg majd megyek és bólogatónak esetleg. Még egy utolsó pillantást vetettem rájuk majd szemforgatás kíséretében bátyám szobája felé vettem az irányt. Kopogás nélkül rontottam be majd sértődötten vágtam le mellé az ágyba. Összerezzent, és reakciója mosolyt csalt arcomra, illetve sokkal jobban mondva inkább vigyort. Aztán eszembe  jutott, hogy miért is jöttem, és arcvonásaim egy pillanat alatt megváltoztak.

-Mit akarsz?-nyöszörögte reggel kómás hangján. Figyeltem arra, hogy számára látható módon értessem meg vele dolgokat, így hát mellé térdeltem.

-Tegnap este Rach lefeküdt Harry-vel, most pedig a nappaliba cserélnek nyáltengert.-hadonásztam neki és a végére annyira felhúztam magam az ügyön, hogy nagyot fújtatva terültem el ismét az ágyán.

-Igen....és?-hunyorított felém, még mindig feküdve.

- És? Ennyi? Liam, össze fogja törni a szívet.- hogy mondani valóm nyomatékosítsam a vállánál fogva elkezdtem rángatni.

-Így járt.

-Liam.-tátogtam neki a nevét, és egy elképedt tekintettől többre nem futotta.

-Destiny, nem szólhatok bele abba, hogy mit csináljanak. Komolyan, tudom hogy most egyáltalán nem Rachel félted, de nem hiszem, hogy szükség lenne tanácsokra.

-Igen, de gondolj csak bele, ha igazunk lesz már pedig nagy esély van rá, akkor majd a szemébe mondhatod, hogy "Én megmondtam!" na! nem szeretnéd? Tudom, hogy szeretnéd.- kezdtem el mellkasát böködni, elgondolkozott majd szólásra nyitotta a száját.

-Hol van az a jó madár?- pattant fel hirtelen bátyám. Tudtam mivel vehetem rá a dolgokra...

Hagytam hadd beszéljék meg egymás közt a dolgokat. De amint meghallottam, hogy mindketten felemelték a hangjukat valami nem hagyott nyugodni és le mentem hozzájuk. Mikor beléptem a konyhába figyelembe se vettek ugyan úgy folytatták.

-Nem arról van szó Harry értsd már meg, Zayn és Destiny kapcsolata teljesen más.

-Más?-képedt el Harry, de hangja még mindig mérges volt.- És miben Liam, miben más?

-Abban, hogy bennük megbízom. De...-folytatta volna ha a göndör nem vág közbe.

-Szóval bennem nem?-hangja már egyáltalán nem dühös volt, sokkal inkább csalódott. A szemem pedig mindig a beszélő személyen volt és olyan gyorsan váltakoztak, hogy azt hittem elszédülök.

-Pontosan ez az, hogy CSAK benned. Harry én csak segíteni akarok. Hidd el Rachel nem olyan mint amilyennek mutatja magát. Rokonunk szinte együtt nőttünk fel, ezért is merem kijelenti, hogy egy álszent kis szörnyeteg aki ott támad ahol a legjobban és úgy ahogy a legjobban fáj. Ez pedig tudod mi? Tudod te mi az ő fegyvere? Igen, a kedvességes és az, hogy elhiteti, hogy szeret. Csak hallgass rám, vagy majd két hét múlva tűrt el ha az arcodba mondom, hogy "én megmondtam" oké?
Harry értetlenül megrázta a fejét, majd kiviharzott a helységből. Ajtó csapódást, ajtó csapódás követte, és a hallottak alapján egy emberrel kevesebben maradtunk a házban.

-Ez meg mi volt?- jött be Zayn és közbe a bejárati ajtó felé mutogatott.

-A szerelem vakít.-mondta Liam majd fej rázva megpaskolta Zayn hátát és ott hagyott minket a konyhában.

-Mi a fene lelt itt mindenkit?- egyik szemöldökét felhúzva kezdte el csökkenteni köztünk a távolságot.Én még mindig az asztalt bámultam és az előttem heverő lapot firkálgattam, kérdését pedig egy vállrántással reagáltam le.

-Mivel tudnálak jobb kedvre deríteni?- suttogta fülembe miközben hátulról átölelt.

-Tüntesd el azt a banyát innen.-írtam le neki a papírra, elnevette magát, majd belepuszilt a hajamba.

-Komolyan gondoltam...de egy egyszerű kis sétával meg fagyival is beérném.-majd angyalian rápillantottam a hatás kedvéért még a szempilláim is megrebegtettem.

-Vagy, mi lenne ha filmeznénk inkább csak?- majd elkezdett utánozni, annyira aranyos volt, ahogy a szempilláit rebegtette, de nevetésem nem tudtam vissza tartani. Kárpótlásként a nyakába borultam. Tíz perccel később már a nappaliban ültünk egy tál popcorn kíséretében. Illetve ő ült én pedig rajta feküdtem. Annyira nyugis volt minden, annyira tökéletes, ezért is piszkálódott bennem valami, hogy nem sokára valami történni fog, valami aminek nem biztos, hogy örülni fogunk. Elmélkedésemet Rachel csattogása zavarta meg amint a két bőröndjét húzza maga után. Érdeklődve felültem majd a bőröndökre néztem aztán újra rá. Abban a szent minutumban toppant be Harold barátunk is...