17.~...mélységesen, és visszavonhatatlanul!~

Mit csinál egy London-ba érkező épp eszű ember? Megnézi a várost! A fiúk és Rachel programja ez volt a mai napra, én pedig otthon ültem és tökéletesen jól éreztem magam egy(vagy kettő, de maximum három) nagy adag popcorn társaságában. Hogy, miért egyedül? Azért mert mindenki volt olyan jó fej hogy elkísérték drága rokonunkat. Mivel Zayn-t külön kérdezve lett ő pedig nem akart bunkó lenni ő is elment. Engem pedig nem érdekelt ha valakinek nem tetszik a viselkedésem, ha nem akarok menni akkor nem fogok. Megbeszéltünk, nem csinálok belőle nagy ügyet. Amúgy sem akartam, de azért remélem nem lesz belőle rendszer.
Nem sokkal öt után értek haza. Elől jött be nevetgélve Rachel, Harry, Louis, és Niall, a sort pedig két fáradt magát vonszoló alak zárta. Viccesek voltak, arcomra nagy vigyort csalt látványuk, és mikor Zayn meglátta elengedett egy fáradt mosolyt majd szó szerint rám esett. Feje az ölemben pihent, keze pedig maga melett lógott lába pedig feldobat a kanapé "maradék" részére. Eszméletlenül aranyos volt, mikor haját kezdtem piszkálni ő pedig csak angyalian elmosolyodott és lehunyta a szemét. A többiek eközben a konyhában szenvedtek valamit, mire vissza értek már csak egy alvó Zayn-t láttak az 'ölemben'. Harry, Rach, Niall és Louis helyet foglaltak, Liam pedig a kanapére támaszkodott és arcát a kezébe temette. Ha nem lennék ennyire önfejű, most nem szenvedne ő is, de mivel az vagyok, hát sajnálom...

-Jujj még valamit elfelejtettem megkérdezni.-vigyorgott (mindig) idegesítően. Mindneki érdeklődően emelte rá tekintetét.

-Hol fogok aludni???-Gondolkodóba estem majd támadt egy remek ötletem. Végig mutattam a kanapén majd aranyosan elmosolyodtam. Liam a vállba lökött mire csak egy "most meg mi van?" nézéssel ajandékoztam meg.

-Zayn-nel?-kérdezte elégedett vigyorral. Az említettnek kipantattak a szemei.

-Egész biztos, hogy Destiny, a kanapéra gondolt. Én meg a szobájára, úgy is lányok vagytok majd elfértek egymás mellett valahogy.-Rendezte le Liam egyszerűen a témát, majd nem törődömségét egy vállrántással jelezte

-Persze, hogy megfértek majd, mert te az én szobámba leszel.-Súgta fülembe Zayn, hogy csak én halljam de bátyám túl közel volt mire csak elmosolyodott, megrázta a fejét és ott hagyta a társaságot. Őszintén szólva nekem tetszett az ötlet, ő és én egyedül, jaj nekem ha már csak a gondolatok is lázba hoznak. Senkinek nem volt kedve semmihez, én pedig nagy unalmamban pedig elmentem fürdeni. Már a meleg víz folyt végig a testemen mikor valaki kinyitotta azt ajtót de aztán gyorsan be is csukta. Akkor ezek szerint ki ment az illető akárki is volt, pedig egész biztos voltam benne, hogy becsuktam az ajtót na, mindegy is. Pont a tusfürdőért nyúltam mikor valaki belépett mellém.

-Segítsek esetleg?-kérdezte Zayn kaján vigyor kíséretében. Félénken bólintottam miközben szemeimet végig vezettem kidolgozott meztelen testén. Átnyúlt a vállam felett a tubusért, majd a tartalmával elkezdte a vállam bekenni. Érintése mentén szinte égett a bőröm és többet akartam, lélegzetem egyre jobban csak szakadozott, és lehunyt szemekkel élveztem ahogy kényeztetett. Apró érintések, apróbb gesztusok, de ha tőle származnak még a legrosszabb napomat is feltudják dobni. A hátát karmolásztam de láthatólag nem zavarta, az arcomtól indulva kezdte el apró csókokkal behinteni a bőröm a nyakamon keresztül a mellkasomig. Egy kellemes sóhaj hagyta el az ajkamat mikor csípőjét az enyémhez nyomva préselt a jéghideg csempének.
(...)
Egy fél órával később már mindketten pizsamában feküdtünk az ágyban egymással szemben. Mellkasát cirógattam, miközben ő hajam csavargatta. Egy nyugodt este együtt, többet jelent (legalább is nekem ) mint egy gyertyafényes vacsora egy méregdrága étteremben. A meghitt pillanatot két dübörgő láb zavarta meg amint a szobába csörtet befelé. Louis volt az, és mint aki nem látja mit csinálunk úgy vágta le magát közénk.

-Haver-!-mordult rá Zayn.

-Én ezt nem bírom!-nyafogta- Ők hangosak, ti legalább csendbe voltatok, megőrülök.-fúrta fejét a párnába.

-Mi van?- értetlen tekinteteket löveltünk felé.

-Nem igaz, hogy nem halljátok.-drámázott ott de feleslegesen mert még mindig fogalmam sem volt hogy miről beszél.

-Rachel és Harry a szobádban vannak és nem hiszem, hogy a sakkot élvezik ennyire.-forgatta meg a szemét.
Mi van? Harry meg Rach? Mármint nem vagyok rosszindulatú de tényleg, viszont remélem, hogy "kapcsolatuk" csak alkalmi és kizárólag testi lesz. Kicsit durva kívánság? Lehet, de csökken az esélye hogy rápályázzon Zayn-re. Magamnak való vagyok? Talán, de nem szeretek osztozkodni, nem mintha tárgyként lehetne kezelni a személyeket, de akkor is hagyja békén.

-Várjunk csak, Destiny te nem azt mondtad hogy az unokahúgod 16 éves?

Szégyenkezve bólogattam, mintha nekem lenne szégyenkezni valóm az ő kicsapongó élete miatt. Egy pár másod percig hitetlenkedve bámultak rám, majd Zayn megrázta a fejét és Louis felé fordult.

-Na, jó kifelé.-mutatott az ajtó felé a fekete hercegem.

-Nem!-sipákolta Louis.

-Azt mondtam...-kapta kezébe Lou-t Zayn mint egy menyasszonyt- ...hogy kifelé.- indult el vele az ajtó elé, szívesen segítettem neki, és kinyitottam az ajtót. Mikor kiért vele lerakta, és gyorsan becsukat az ajtót majd a biztonság kedvéért még kulcsra is zárta. Még próbálkozott egy sort, dörömbölt egy kicsit de hamar megunta. Nevetve borultunk az ágyba együtt. Majd mikor abba hagytuk és komolyan egymásra néztük, mintha csak egy kapcsolót kapcsoltak volna fel bennünk, egyszerre tapadtunk egymás ajkaira. Kezei felfedező útra indultak a testemen, miközben én fel le húzogattam ujjaim gerince mentén. Csókunk egyre elmélyültebb lett, és szenvedélyesebb(már ha ez lehetséges). Sóhajok és nyögések töltötték be az egész szobát. Vágyának kézzel fogható bizonyítéka az ágyékomat nyomta, ami csak még jobban lázba hozott. Minden tökéletes volt miután lekerültek a ruhák és az eszemet is elvesztettem alatta. Csak arra eszméltem, hogy a gyönyör végig söpör rajtam, hátam pedig ívbe feszül.
Pihegve borultam a mellkasára, ő pedig puszit nyomott a homlokomra és a fülbe suttogta hogy: 'Jó éjt!'. Jobb befejezést a napnak még ha akartam se tudtam volna találni. Imádom, napról napra csak egyre jobban és jobban szerelmes leszek. Szeretem őt, szeretem mindenestül együtt, az összes kis hibáját amik teljessé teszik. Mindent szeretek rajta mélységesen, és visszavonhatatlanul.