16. ~ Rachel~

Semmit nem észleltem, azt hiszem enyhe emlékezet kiesésem lehetett. A következő kép amire tisztán emlékszem az az volt, hogy Zayn a karja közt tart és csak mondja a magáét : "Mondtam, hogy maradj itt. Miért nem maradtál? Olyan makacs vagy." Valóban az vagyok, ami ezúttal majdnem az életembe került. Mikor végre volt erőm kinyitni a szemem, Zayn könnyes szemeivel találtam magam szembe. Szenvedést okoztam neki... utálom magam. Végig simítottam az arcán, mire ő még jobban magához húzott (már ha ez lehetséges). Még mindig a járdán ácsorogtunk, és kezdett kellemetlen lenni a sok bámészkodó ezért elindultunk haza felé, és olyan erősen szorította a kezem, hogy azt hittem eláll benne a keringés. Megsimítottam nagy ujját, és rá mosolyogtam, egy halvány grimasz szaladt át az arcán, de még mindig ugyan olyan feszült volt. Mikor haza értünk a fiúknak tartott egy beszámolót, hogy milyen önfejű vagyok, hogy szívrohamot okoztam neki, majd azt is elmesélte, hogy mivel, mire csúnya pillantásokat kaptam.
A nagy beszélgetések közepette egyszer csak a bátyám hívott ki a konyhába.

-Destiny, anya hívott hogy ott van náluk Rachel...-egy nem pont szép fintort vághattam mikor meghallottam "szeretett" unokatestvérünk nevét ugyan is, egy nagy sóhajtás után folytatta Liam a mondókáját.

-Annyit mondott, hogy a szülei lepasszoltál őt anyáéknak, mert nyaralni mentek. Tehát anya két lehetőséget dobott fel: vagy haza mész és lefoglalod, vagy ő jön ide. Mindegy mit választunk így is úgy is egy hétig kell maradnia.
Egy hét??? Egy hét annyit jelent, hogy onnan nekem már nincs itt keresni valóm csak 3 nap. Beteges de számolom vissza a napokat.

-Mi? Na, nem! Velem együtt fogtok szenvedni, az egy pokolfajzat.-hadonásztam neki panaszaimat, szó szerint szerencse, hogy megértett. Kinevetett, majd átölelt.

-Akkor hívom anyut, hogy küldjék a "csomagot". Ja azt elfelejtettem volna mondani, hogy már otthon van nálunk és legkésőbb reggel 9-re ide ér?-vigyorgott ártatlanul.

-Utállak.-hunyorogtam felé bosszúsan.

 Nem elég, hogy ide küldik ezt a bár bájos, de gonosz teremtést még felkészülni sem lesz időm. Idegesen végig trappoltam a nappalin figyelembe se véve az utamat végig vezető értetlen tekinteteket. Erősen becsaptam magam után az ajtót majd fejem a párnába fúrva, ágyamat nem kímélve teljes erőmből a matracot kezdtem püfölni. Rájöttem, hogy igazából milyen szánalmasan is viselkedek éppen ezért hagytam ezt abba és gondoltam végig épp ésszel a dolgokat. Lássuk csak...ma majdnem elüttettem magam, aztán kiderült, hogy Rachel egy jó ideig boldogítani fog minket...valahogy nem így képzeltem el szép napot.
Rachel. Nos igen, nem az a tipikus aranyos unokahugica akivel ellehet menni nyugodtan egy shopping körútra, vagy meg lehet ejteni egy egyszerű bájcsevejt. Ott tesz keresztben ahol csak tud. 16 évesen több pasija volt mint nekem, jó mi az az egy év de akkor is! Állítom, hogy már nem is "ártatlan". Borzasztó, a fiúk sincsenek biztonságban...de így hogy együtt vagyunk főleg Zayn nem. Csak próbálkozzon be esküszöm kitekerem a nyakát. Jó, persze nem szabad ilyet mondani, főleg ha rokon de ez a csaj eszméletlenül gonosz.

***

Liam ragaszkodott hozzá, hogy menjek ki vele együtt a vonat pályaudvarra. Mondanom sem kell, semmi kedvem nem volt hozzá, hogy olyan 'korán' kelljek. Elméletileg a fiúk tudnak az érkezéséről, nem tudom nem futottam a házban össze senkivel tegnap óta.
Az állomáson nem kellet sokat keresni, eléggé egy feltűnő egyéniség, mikor megláttam sugárzó egyéniségét fel festettem egy mosolyt és szívélyesen üdvözöltem őt egy öleléssel. Nevetve vetette magát mindkettőnk kezébe. Miközben a bátyámat szorongatta a szenvedő alany egy segélykérő arcot villantott felém amin mit ne mondjak jót derültem. Már most érzem hogy elfogja szúrni a kedvem úgy ahogy csak tudja amíg itt lesz. Gonosz boszorka.
Amint haza értünk vigyorogva ugrándozott be az ajtón meg sem várva, hogy bevezessük. Liam-el lemaradtunk és mielőtt beértük volna a kis energia bombát egy szenvedő pillantást váltottunk egymással. A nappaliban ott volt mindenki. Rach 'aranyosan' bájolgott mindenkivel. A bőrönd csattanását lehetett hallani, illetve Liam feszült arcát látni. Nem tudom mi váltotta ki belőle mindenesetre megmosolyogtatott, de fele annyira se mint mikor Zayn megpaskolta maga mellet a helyet. Megkönnyebbülve vágódtam le mellé, majd a fejem a mellkasára hajtottam, ő pedig egy puszit nyomott az homlokomra, én pedig mellkasát kezdtem cirógatni teljesen kizárva azt, hogy mi történik vagy hogy nyalizza be magát a fiúknál Rachel.

-Ti együtt vagytok?-ütöttem meg a fülem a kérdés, miközben ujjai köztünk jártatta, én pedig óvatosan bólintottam.

-Jajj de aranyosak.-játszotta meg örömét. Na, és mióta?-jártatta tekintetét köztünk.

-Egy hete.-mosolygott rá megértően a barátom. Még mindig furcsa kimondani ezt a szót vagy jelen esetbe csak gondolni rá, de olyan kellemesen furcsa.

-Hu, az még jó friss.-bólogatott.

-De annál jobban szeretem.-ölelt át mindkét kezével, én pedig csak szégyenlősen lehajtottam a fejem. Harry-től csak egy 'húú'-zásra telt.

-Harry, ne légy irigy egyszer talán te is szerelmes leszel.-kacsintott felé Zayn, mire mindenki nevetésben tört ki.

-Na, és meddig lesztek együtt?-kíváncsiskodott tovább még mindig vigyorogva, nekem csak kikerekedtek a  szemeim és kifújtam a levegőt még mielőtt olyat tettem volna amit megbánok.

-Öhm, tessék???-nevetett zavartan Zayn.

-Tudod, mármint úgy értem...na, jó mi lenne ha üvegeznénk?-csapta össze tenyereit, mire csúnyán méregettem, ő pedig minden áron kerülte a pillantásom. Jobb ha vigyázol Rachel Payne...
Fáradtságra hivatkozva elindultam felfelé a lépcsőn (érdekesen néztek, amit megértek hisz nagyjából 2 órája keltem fel). Zayn is felállt volna de a drágalátos unokahugi megfogta a kezét hogy maradásra bírja, szép tekintettel figyeltem az eseményeket. Ez úgy nézett ki, hogy karba font karokkal pásztáztam őket.

-Zayn, gyere játssz velünk.-mosolygott rá szelíden teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy ott állok nem messze.

-Kösz nem ezt most kihagyom.-Viszonozta a gesztust. Nem hiszem el, hogy lehet mindenkivel ennyire kedves, lassan hivatalosan is a példaképemnek fogom nevezni. Elmosolyodtam a válaszán, na meg persze az ötletem is.-Amúgy szeretnék még Destiny-nek mutatni valamit.-küldött felém is egy biztató mosolyt, persze hogy Harold ezt sem hagyhatta kommentár nélkül.

-Jól van csak ne legyetek túl hangosak, és az ágy is jó lenne ha egyben maradna.-vigyorgott egy jót a saját viccén. Hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam a telefonom és bepötyögtem egy sms-t majd Harry-nek el is küldtem.

"Keress egy nőt, és ne minket piszkálj! xx"
Majd villantottam feléjük még egy 'kedves' vigyort és már ott sem voltam, hallottam még az "ennek meg mi baja?" és hasonló kérdéseket de nem érdekelt. Kiborít az a nő és pont.
Már pont nyitottam volna be a szobámba, mikor Zayn magával húzott a sajátja felé.

-Tudod mikor lent mondtam, hogy amúgy is szeretnék még mutatni neked valamit, az nem csak kifogás volt.-kíváncsian vártam mire készül, majd elhúzott egy fekete dobozt az ágy alól.

-Ez egy kis készülék, amibe ha szöveget írsz be hangosan kifogja mondani.-nyújtottam felém a telefon nagyságú szerkezetet.-Nem rég voltam kicserélni a telefonom, és mikor megláttam egyből te jutottál eszembe. Na, gyerünk mire vársz még, próbáld ki.

-Köszönöm.- a mély női hang hallatán nevetésben törünk ki.

-Öhm, majd a hangján talán tudsz finomítani a beállításoknál, de ettől függetlenül nincs mit.-vakarta meg a tarkóját.

-Szeretlek.-formáltam a szót majd, nyakát átölelve csókot nyomtam puha ajkaira amik nem volt rest viszonozni. Ilyenkor érzem azt, hogy bármi is történjék ő akkor is itt lesz nekem.