14.~ Média~

"Nemcsak azért szeretlek, ami vagy hanem amivé válok amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek amivé magad tetted, de azért is amit velem teszel."

A London Eye-ről már fülig érő vigyorral szálltam le, és ezt egész úton le nem lehetett törölni a képemről. Közbe Zayn mesélt valamit, én pedig közbe bólogattam, hogy mutassam igenis figyelek. De nem nem figyeltem, és ezt ő is nagyon jól tudta, ezért hallgatott el egy kuncogás után. Összekulcsolt kezekkel, sétáltunk az utcán olyan 11 óra környékén. Határtalanul boldog voltam. Nyugodtan sétáltunk, hisz melyik idióta paparazzo mászkálna ilyenkor sztárok után leselkedve, az utcán. Amikor haza értünk, olyan halkan próbáltunk beosonni, hogy senkit se ébresszünk fel, hogy levertük a kabátokat a fogasról, és majdnem orra buktam a cipőkben. Szerencsére senki nem ébredt fel, mert nem is aludt senki. Ahogy egyre beljebb haladtam láttam a tv-t és a kanapén ülő srácokat, akik csendben(!) bámulták a készüléket. A nappali ajtóban, keresztbe font karokkal megtámaszkodtam az ajtófélfánál.

-Jó estét fiatalság!-vigyorgott rám Louis. Zayn pont ekkor bukott be mellém, szó szerint. Csúnyán végig mért ő is a szétdobált cipőkön.

-Renyhék vagytok.-nézett végig a társaságon.

-Ti meg szerelmesek!-röhögött Harry. Vigyorogva lehajtottam a fejem és beharaptam az ajkam.

-Úgy mondod mint ha ez bűn lenne.-nézett rá bátyám. Eközben Zayn hátulról átölelte a derekam, és a vállamra hajtotta a fejét.

-Hagyd! Csak féltékeny. Ha belegondolok van is mire.-nyomott egy puszit az arcomra, én pedig megállás nélkül vigyorogtam.-Én megyek aludni. Majd gyere, vagy ne...ahogy gondolod.-suttogta a fülembe hogy csak én halljam, és hallottam hogy közbe mosolygott. Csak bólintottam egyet és már ott se volt. Átsétáltam a helységen, és most először éreztem furcsán magam amiatt, hogy egyedüli lányként lakok 5 fiúval. A konyhába igyekeztem inni egy pohár vizet. Egy pillanatra olyan volt mintha valaki,mozgott volna a ház előtti bokorban, de ezt teljességgel kizártnak tartottam. Miután megdörzsöltem a szemem, kinéztem az ablakon és tényleg nem volt ott senki. Biztos csak a fáradtság miatt képzelődtem. Vissza felé ismét átsuhantam a nappalin. Út közben intettem egyet a hátam mögé a fiúknak, és ezzel letudtam a jó éjszakát témát.

-Neked is jó éjt, te kis Cupido áldozata!-jót mosolyogtam rajta, majd a szemforgatás után bementem a szobámba hogy pizsit keressek és gyors fürdés után végre Zayn mellé bújhassak. Na, nem úgy, bár szívesen megtenném de örülök ha nem esek össze menet közbe. Ritka gyors módon végeztem, kb. 10 perccel később, már az ajtóba ácsorogtam, és csak topogtam. Nem tudtam eldönteni, hogy bemerjek-e menni vagy se. Zayn eldöntötte helyettem.

-Gyere be kicsim, nem harapok.-"Kicsim" még egy ok a mosolyra.-Csak néha.-tette hozzá halkan de nem elég halkan hogy én ne halljam meg. Beléptem és az ágyon támaszkodott a könyökén. Nem volt rajta csak egy alsó nadrág meg egy póló. Fáradtan mosolyogtunk egymásra, és komótosan bemásztam mellé az ágyba.

-Szeretlek.-suttogta, én pedig mutattam neki hogy "én is" remélve, hogy látja és érti. Egy puszit nyomott a hajamra, tehát ezek szerint igen. Biztonságban éreztem magam a karjai közt, és elhittem hogy minden rendben van. Pedig ez nem igaz, sosincs semmi rendben, de ő elhitette velem ezt a hazugságot.
Reggel a konyhából felszűrődő hangokra keltem fel. Két perc múlva már lent is voltam. Mosolyogva "köszöntem" a lent lévőknek, Liam-nek és Niall-nak.

-Jó reggelt hercegnő.-nyomott egy puszit Liam a homlokomra.-Zayn? Felkelt már?

-"A-a."-ráztam meg a fejem,miközben tátogtam.-"Éhes vagyok."

-Tudod hol a hűtő, nem?-vigyorgott felém, én pedig durcásan rá öltöttem a nyelvem.

-"Többiek?"-'kérdeztem'.

-Azt hiszem, elmentek futni.- válaszolt a szöszke és már ki is ment a helységből.

-Destiny, figyelj csak.-ült le mellém bátyám, és éreztem hogy ez valami mély beszélgetés lesz...a részéről.

-Ugye tudod hogy neked a nyár után haza kell menned?-bólintottam de nem, nem tudtam. Igazából teljesen megfeledkeztem róla hogy én csak "nyaralni" vagyok most itt. Én naiv.

-Ugye azt is tudod, hogy utána nem nagyon fogtok találkozni?-megint bólintottam. De nem, nem tudtam, ezt is elfelejtettem...Én buta.

-Ugye tudod, hogy bármi legyen veletek mindkettőtöket szeretlek?-ismét bólintottam, és igen tudtam. Én szerencsés.

-Ő is szeret téged, hidd el.-majd kiment a konyhából, Zayn pedig bejött. Kócosan, borostával, és lélegzetelállítóan, de szó szerint.Jelenlétét a testem is érezte, a pulzusom emelkedett, a gyomrom össze szűkült, a lábam pedig remegni kezdett. Azt hiszem ilyen történik a szerelmesekkel...legalábbis eén így tudom. Nem hiszem, hogy valaha is meg fogom szokni hogy ennyire helyes. Időm se lesz. Eszembe jutottak amiket Liam mondott. Ő közbe oda jött és puszit nyomott a fejem tetejére. Egy halvány mosoly szaladt át arcomon. Gondolom ezt ő is észre vette.

-Van valami baj?-térdelt úgy elém, hogy a szemebe tudjon nézni, közbe pedig a térdemen fekvő kezeimet simogatta. Megráztam a fejem. Ekkor rontott be Harry és Louis melegítőben, csapzottan, (tehát tényleg futni voltak...) és egy újságot csaptak le az asztalra. Mindketten oda kaptuk a fejünket, majd ismét egymásra néztünk. Harry-ék is sokkolva néztek minket. Rémisztően kínos volt a csend.

-Destiny, ugye nem vagy terhes?-kérdezte az a jó madár. Az a jó madár akit a pillantásommal is megtudtam volna ölni, abban a pillanatban.

-Komolyan Harold? Tényleg? Ettől valóság hűtlenebb gondolatod nincs?-förmedt rá Zayn.

-Öhm...akkor mi most megyünk.-mondta Louis és kifelé kezdte navigálni a göndört.-Sziasztok, majd....ja sziasztok.-Már ott se voltak a következő pillanatban. Az újság felé nyúltam, nem kellet sokat lapozni, a címlapon hozták le a tegnapi randinkat. Oké hogy megírják, de máris? Ráadásul címlapon? Nem is a saját reakciómtól féltem igazán...hanem Zayn-étől. Pedig nem ártott volna magam miatt aggódni.

-Nézd milyen jól mutatunk!-fordította felém az újságot, én pedig nevetve a nyakába borultam.

~13. London Eye~

Érezted már úgy magad mintha felesleges lennél? Mintha tehetetlen lennél, mert bármint tennél nem lenne elég? Azt hogy akárhogy is próbálkoznál az sosem lesz elég? Ha igen, akkor tudod mit érzek most.  Nem hinném, hogy megérdemelném egy olyan személy szereteté mint Zayn, és ezen által bűntudatom van. Bűntudatom van mert tudom hogy más százszor jobban megérdemelné mint én. Bárki, akárki más csak én nem.
Mikor a fiúk haza értek, nem tettek különösebb megjegyzéseket mint pl. Louis a levélben, talán egy-két viccesen furcsa pillantás Harry-től de semmi egyéb. Igazából a nap további részét a szobámba töltöttem, és olvastam. Imádok olvasni, az mindig kikapcsol. Most sem volt ez másképp, éppen lapoztam mikor Zayn jött be. Egy helyben toporgott ,de nem szólalt meg. Már ott bólogattam neki mosolyogva, hogy szólaljon már meg végre.

-Destiny...én, én szeretném...-elkezdtem hadonászni a kezemmel ezzel is jelezve, hogy ha nem nyögi ki mit akar, akkor kifogja fúrni az oldalam a kíváncsiság-szóval én szeretném, ha esetleg...eljönnél velem egy randira?
Félve pillantott felém, én pedig egy pillanatra megfagytam. Zayn még mindig a reakciómra várt, nekem pedig lassan eljutottak az agyamig a kimondott szavak. Jó igazából csak egy pár szó: velem és a randi. Nem is kellet több. Széles vigyorra húzódott a szám, és a nyakába vetettem magam.

-Akkor ezt most vehetem igennek?-kérdezte a hajam mögül, mire én csak hevesen bólogatni kezdtem.

-Na mire vársz még? Készülődj, 8-kor indulunk.-Kacsintott egyet majd miután a fenekemre csapott (meg nem várva a felháborodásomat) kiviharzott a szobából. Úgy viselkedünk mint valami első évfordulós pár, pedig mi csak...mi csak, hm ha szépen akarom kifejezni magam akkor csak gyorsra vettük az ismerkedést. Nem biztos, hogy ez olyan nagy baj, de nem lett volna olyan nagy gond előbb gondolkodni aztán cselekedni, de minden olyan gyorsan a pillanat hevében történt, hogy szerintem fizikai fájdalmat okozott volna ha valaki ott és akkor leállít minket.
Nem volt mit tenni, egy levakarhatatlan vigyor kíséretében elmentem fürdeni, hajat mosni. Kifejezetten gyors voltam, ugyanis egy 15 perc múlva már a tükör előtt "cicomáztam" magam. Nem sokkal később pedig a szekrényemet bújtam valami elviselhető ruha után kutatva, hisz semmilyen információm nem volt a randival kapcsolatban, és őszintén szólva féltem. Féltem attól, hogy mi van ha...? Mi van ha nem tudjuk kötetlenül jó érezni magunkat, miattam. Persze vannak olyan pillanatok amikor a tettek többet mondanak miden szónál, de nem mindig. De mielőtt annyira elmélyedtem volna a gondolataimba a kezem közé akadt a megfelelő ruha. Utolsóként pedig egy ruhához színben passzoló cipőt húztam fel, majd a tükörhöz léptem. Végig mértem magam. Úgy ahogy elfogadható külsőt alkottam az enyhén föld színekben harmonizáló sminkemmel, ami tökéletesen illet a  sötét barna hosszú ujjú felsőmhöz amit egy világosabb árnyalatú szőrmés mellénnyel dobtam fel, és lábbelinek pedig egy balerina cipőt választottam. Elégedett voltam magammal, majd gyorsan az órámra pillantottam ami már 7:58-at mutatott. Ebben a pillanatban kinyitódott az ajtóm és Zayn kukucskált be.

-Bejöhetek?-bólintottam egyet, ugyan csak az arcát láttam de azok a fránya pillangók...azt hittem kirepülnek onnan. Mikor bejött óvatosan becsukta maga mögött az ajtót, mintha csak attól félne felébreszt valakit.- Wow! Gyönyörű vagy!-pont ő mondja a szívdöglesztő kinézetével, mikor a haja (mint mindig) tökéletesen állt, és a sötét farmer fehér pólóval, illetve a bőrdzsekivel valami eszméletlen kombinációt alkotott. Mondatára pedig csak úgy reagáltam hogy félre hajtottam a fejem, mire ő az állam alá nyúlt, hogy a szemembe nézhessen.

-Ne csináld ezt, hisz csak az igazat mondtam!-én pedig elmerültem gyönyörű sötét szemei világában, mikor ő maga ébresztett a csodából.

-Gyere, mert elkésünk és előtte még szeretnék sétálni egy kicsit.
Elkésünk? De hát honnan? Furcsán ráncoltam a homlokom ezzel jelezve, hogy halvány lila gőzöm sincs, hogy miről beszél.

-Majd megtudod, csak gyere.- majd felkínálta a kezét mint egy úri ember.-Hölgyem?-Én pedig illedelmesen elfogadtam, és kéz a kézben vonultunk ki az utcára és egy számomra ismeretlen irányban kezdtünk el haladni. Olyan kilencig sétálhattunk, miközben egy kis jelbeszédet tanítottam neki. Volt egy olyan érzésem hogy nem csak a bénasága miatt nem jött össze neki mind elsőre, és nem csak az miatt kellet majdnem hogy folyamatosan a kezét fogva mutatni először a dolgokat. Ez alatt a röpke egy óra alatt sok mindent megtanult, én pedig jól éreztem magam. Egymás kezét fogva sétáltunk, majd egy hosszú sétáló utcára fordultunk aminek a végén nem más mint a London Eye díszelgett. Távolról gyönyörű volt, annyira elmerültem a kivilágított nevezetesség látványában, hogy Zayn nevetve húzott maga után szinte a célig. Mikor oda értünk a szemem megakadt a nyitva tartási időn- 8:30, és ijedten pillantottam Zayn irányába, aki ismét jól szórakozott rajtam.

-Ugyan már azt hiszed hogy azért hoztalak ide hogy megnézd a nyitva tartási időt? Na, gyere már!-mosolygott rám biztatóan és ezzel egyidejűleg húzott egy kabin felé ahol már egy ember várt minket.  Köszönt majd kinyitotta a kabin ajtaját, mi pedig beszálltunk. Nem hiszem el hogy képes volt kibérelni ezt az egészet, nyitva tartási idő után. A "szerkezet" elindult nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Nem volt elég a félelem de ekkor még Zayn is átölelt hátulról. Éreztem, a parfümét, a kezeit a derekam körül, miközben London-t csodáltam. Az érzés amit akkor éreztem, leírhatatlan, elbűvöl, magával ragadó, és fantasztikus(tőszavakban íg jellemezném) A szívem kihagyott egy ütemet (vagy kettőt) és még a szám is tátva maradt.

-Csodás, ugye?-elvarázsolt pillanatomban csak bólintottam egyet (na nem mintha amúgy tudtam volna egyebet csinálni).

-Tudod azt hiszem kicsit elkapkodtuk ezt az ismerkedés dolgot, és gondoltam itt az ideje pótolni. Csak remélni merem hogy sikerült is.
Megfordultam, és megcsókoltam. Ő pedig eltolt egy picit, azt hittem valami rosszat tettem, de ekkor szóra nyitott a száját, bennem pedig megállt az ütő.

-Destiny! Én nagyon kedvellek, sőt szeretlek! Szeretném ha erről a randiról már úgy mennénk haza, hogy igen mi már egy pár vagyunk. Na, mit szólsz hozzá?-félve várta a válaszom, nekem pedig csak széles vigyorra húzódott a szám és a nyakába vetettem magam.-Akkor ezt most vehetem ismét igennek?-mire hevesen bólogatni kezdtem. Ahogy kezdtük, úgy fejeztük be a napot. Boldogan!

~12. ...hülyeségeket beszélek.~

Jó olvasást! :)

xx Witta

A karjai közt aludtam el, és féltem. Féltem attól, hogy mi lesz ha reggel nem lesz már mellettem, ha nem csak mellettem nem lesz ott de el is tűnik majd egy pár napra. Rettegve a gondolattól aludtam el miközben hátulról ölelt. Már rég aludt, legalább is az egyenletes szuszogásából, így gondoltam. Én pedig vergődtem, sokáig fent voltam és harcoltam magammal, a gondolataimmal. A félelem csak az egyik ok volt, de ott volt még a megvetés is ami magam ellen irányult. Teljes mértékben utáltam magam, és nem tudtam volna pontosan megfogalmazni miért. Talán azért mert naiv voltam és neki adtam magam, vagy azért mert ilyen gyorsan. Hisz alig ismerem két hete és már az ágyában henteregtem. Már csak imádkozni tudtam, hogy ne hagyjon itt, illetve hogy csak fordított sorrendben mentünk és ezután jön az ismerkedés. Nevetséges vagyok. Ilyen gondolatokkal viszont igen csak nehezen ment az elalvás, de még egy óra forgolódás után olyan hajnali kettő magasságában csak sikerült álomba merülni. Eddig majdnem minden reggel úgy keltem, hogy az ablakon bevilágító napsugarak ébresztettek (már amikor) és máris jobb kedvem lett tőle. Ezúttal hét ágra sütött a nap , szinte már fájt a szemem de most valahogy nem tudott feldobni. Ismét eszembe jutottak a tegnapi gondolataim, de miután Zayn tenyerét még mindig a derekamon éreztem az első dologgal kapcsolatban minden rossz gondolatom elszállt. Mikor megfordultam, hogy szembe legyek vele, tényleg minden gondolatom elszállt. Csak egyetlen egy dolog egy járt a fejembe, hogy milyen szerencsés vagyok hogy egy ilyen pasi mellet ébredhetek fel, és a pár perccel ezelőtti rossz kedvem is eltűnt. Ahogy elkezdtem arcát pásztázni, gyönyörű fekete hajától kezdve, hosszú szempilláin keresztül, az íves állkapcsáig majdnem, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Bár szinte mindennap látom őt, mégis ahogy itt fekszik mellettem csukott szemekkel és egyenletesen emelkedő mellkassal ami láthatólag jelzi hogy alszik még, egyszerűen..nem is tudom mi a megfelelő szó, talán a gyönyörű. Igen, gyönyörű. Kezeim óvatosan felvezettem arcán teljesen addig ameddig el nem értem a hajáig. Ujjaimat végig vezettem dús tincsei közt, ekkor elkezdett ébredezni így hát szépen lassan vissza húztam kezem az arcán lefelé, de mikor végleg elengedtem volna, megragadta azt és puszit nyomott a tenyerembe. Rám mosolygott, rá mosolyogtam és ez ment kb. 5 percig. Mikor felálltam, hogy legalább egy pólót magamra kapjak. Elindultam a szét dobált ruhák felé, és önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám, mikor eszembe jutottak a tegnap este történései. Észre se vettem de miközben pólómat kerestem egyik lábamról a másika billegtem, rajtam nem volt más csak egy bugyi és melltartó amit nem messze az ágytól találtam meg, mögöttem pedig Zayn könyökölt az ágyon mikor megfordultam.

-Hm, igazán folytathattad volna, engem nem zavart.-vigyorgott szinte más idegesítően önelégülten. Mire hozzá vágtam a pólóm, de csak utána jutott eszembe, hogy azt keretem mikor a fején landolt. Elkezdte előttem az említett ruhadarabot lengetni, kétszer próbáltam elkapni de nem sikerült.  Nem volt mit tenni, semmi kedvem nem volt érte harcolni vele, így hát az ő pólójába bújtam bele, kicsit nagy de tökéletes, és az illata... Gyorsan magamra húztam a nadrágom, és elbattyogtam a fürdőbe és egy gyors arc frissítés meg fog mosás után lementem a konyhába, hogy valami enni valót készítsek. A fiúknak ismét csak hűlt helyét lehetett látni egy cetli formájában.

Jó reggelt tubicáim! 
Gondolom az éjszaka kellően kifáradtatok (Zayn legközelebb lehetne kicsit halkabb is, nem elég nagy ez a ház ;) ) ezért úgy gondoltuk a srácokkal, hogy ma békén hagyunk titeket. Délután érkezünk a ház azért maradjon egyben.
Csók: Louis

Hát persze ki más is fogalmazna így ha nem a drága móka mesterünk. A 'levél' olvasása közben enyhe pír futott az az arcomba (kb rákvörösen pompáztam ott a nappali közepén.) Kis idővel később Zayn is lejött immár felöltözve. Egy fekete Nirvana-s pulóver volt rajta, egy egyszerű világoskék farmerrel, mondanom sem kell a haja már be volt lőve. Ész veszejtően nézett ki, ahogy lassan lesétált a lépcsőn. Tátott szájjal figyeltem minden mozdulatát, végig követtem ahogy vigyorogva ki veszi a kezemből a kis lapocskát. Ugyan azzal az arc kifejezéssel olvasta el, mire a végére ért elnevette magát majd összegyűrte a kis fecnit. De a szemem még mindig a pulóvere foglalta le de nagyon. Pimasz mosolyra húztam a szám és elkezdtem felé közeledni. Két oldalán a ruhadarab alatt felvezettem a kezeim, mikor megéreztem hogy alatta már csak a meztelen mellkasa van, még szélesebb vigyorra húzódott a szám. Némi szerencsétlenkedés, és egy két lágy puszi után de végre megszabadítottam attól a gyönyörűségtől. Fel vettem és elégedetten mértem magam végig, majd gyors puszit nyomtam még az arcára majd ellibbentem, illetve ha csak nem ránt magához a derekamnál fogva és pörget meg.

-Ha így folytatod akár a szobámba is költözhetnél, és akkor nyugodtan használhatnád a ruháim.-suttogta, bár nem tudom miért hisz csak ketten voltunk.
Boldog voltam, felhőtlen jó kedvem semmi nem tudta volna tönkre tenni, akár madarat is lehetett volna velem fogatni. Zayn feldobta az ötletet, hogy ha már úgy is ilyen itthon ülős napunk van miért ne használjuk ki, szóval a filmezésre esett a választásunk. Csináltunk popcorn-t és leültünk a nappaliba megnézni a LOL-t, Zayn-t állítása szerint nem zavarta, nekem meg akkor csak jó ugyanis imádom azt a filmet. Már jóval elhagytuk a film felét mikor feltette egy kérdést. Egy olyan kérdést amit már én is régóta kérdezgetek magamtól.

-Mi van köztünk?-meredt rám sötét szemeivel, amik hatalmukba kerítettek, én meg csak pislogtam rá mint aki megbénult, na jó hang ha akartam se volna se jött volna, de ez most más volt. -Úgy értem én biztos vagyok az érzéseimben tudom hogy tudnálak szeretni...hülyeségeket beszélek, és ezt is te teszed velem -mosolygott rám miután megláttam még mindig fagyott tekintetem- nem csak tudnálak, hiszen már most szeretlek. Szeretlek Destiny. -El jött a kínos pillanat mikor a reakciómra várt, én pedig csak tátogtam valami össze-visszaságot a számmal, talán egy: én is szeretlek, akart volna lenni de nem ment. Mikor már remény vesztve kezdte volna lehajtani a fejét kezeim közé fogtam az arcán és szenvedélyesen megcsókoltam, remélve ezzel be tudtam bizonyítani, hogy nem egy oldalúak az érzések.

~11. Szerelem? Fogalmam sincs, de valami történt az biztos.~

Jó olvasást! :)
xx Witta.

Ott ült és meglepetten bámult rám. Nem kezdtem őrjöngeni, nem dobtam meg semmivel és, hogy miért? Nem tudom.

-Destiny én megtudom magyarázni-kezdte volna de csak megráztam.Nem tudom miért de nem érdekelt, hogy belenézett a szeméyles cuccomba hisz úgy is elmondtam volna neki...egyszer biztos.. Egyszerűen fogtam magam és elbotorkáltam az ágyamig, hogy letudjak ülni. Ő pedig elém ült a földre  és a térdeimre tette a kezét.

-Ne haragudj.-őszinte volt...hallottam, de nem tudtam haragudni,fogalmam sincs miért de nem ment.

-Olyan buta vagy, hogy ilyeneket gondolsz...-simított végig az arcomon és érzeem hogy pír szökik arcomba érintése nyomán. Rá emeltem könnyes tekintetem. Nem szeretek mások előtt sírni, de volt olyan érzésem ha előtte megengedek magamnak egy-két könnycseppet nem vet majd meg. Letörölte már szám szélé csücsölő könnycseppeket, és puszit noymott helyükre. Időközben már elhagyta szám szélét, és a puszikat csók váltotta fel. Észre sem vettem de már nem az ágyon ültem hanem Zayn ölében aki a földön könyökén támaszkodott. Én irányítottam. Normál esetben nem tennék ilyet, de ez egyáltalán nem normál eset, mert megőrjít. Megbolondulok ha mosolyog, ha nevet, ha lélegzik megbolondít maga a személy. Még mielőtt elfajult volna a helyzet a csengő mint keserédes megváltó sikított fel.

-Ezek a fiúk lesznek.-motyogta lecsukott szemekkel. Kifújtam a levegőt és lemészam rőla még mielőtt valamelyik jó madár "ránk nyitott" volna. Jól tettem ugyanis egy fél perccel Niall érkezett...

-KAJA!-...és távozott.

-Azt hiszem most jobb, ha lemegyünk-kuncogutt, én pedig egyetértően blógattam és példáját követve leindultam a konyhába. Négy várakozó tekintettel találtuk magunkat szembe.

-Végre már.-mondta Liam majd amint leültünk, neki kezdtek a sült csirkének. Furcsa volt a hangulat. Meg nem tudnám mondani, hogy miért csak egyszerűen furcsa és kész. Ettem volna én, de valami lekötötte a figyelmem, egész pontosan Zayn keze a combomon. Nem voltam rest viszonozni a 'műveletet'. Kezem a combjára helyeztem és egyre beljebb csúsztattam, miközben erős érdeklődést próbáltam mutatni Lou és Harry viccei felé. Zayn hirtelen felállt az asztaltól miszerint csörög a telefonja. Senki nem hallotta. Már nem jött vissza enni, így hát én mentem utána. A szobájában ült és levolt hajtva a feje, és úgy a majdnem sötét szobában. Felállt és közeledt felém, teljesen addig amígy a hátam az ajtóval nem érintkezzek és mellkasom nem feszült az övéhez. Nagyot kellet nyelnem, és a légzésem is felgyorsult.

-Még egyszer ne csinálj ilyet. Mármint amit az ebédlőben is...vagy csináld jó helyen, mondjuk az ágyamba, kajén vigyorra húzta a száját, majd bele csókolt a nyakamba és ezzel egy időben kulcsra fordította a szoba ajtaját. Több se kellet tenyeremmel kezdtem el tolni teljesen amíg az ágyhoz nem értünk. Leült a könyökére támaszkodott én pedig az ölébe ültem (nem is tudom miért de ismerős volt a helyzet). Nem sokáig irányíthattam, mert hamar maga alá gyűrt. Gyengéden magához húzott, megremegtem mikor fogát a nyakamon éreztem. Egyik kezem a vállára helyeztem, másikkal pedig a hátát kezdtem simogatni. Zayn elhúzódott és gyermeki örömmel az arcán elmosolyodott. Döbbenettel, vegyes csodálattal vizslattam tökéletes arcát. Ismét magához vont, most már nem annyira gyengéden, aztán már csak azt éreztem, hogy szája az enyémmel olvad egybe, nyelveink pedig szenvedélyes harcot vívnak, átkarol és magához húz. Vagy egy órán át csókolóztunk, legalábbis én így éreztem. Végre megszabadított a ruháimtól miközben én az övét próbáltam lerángatni róla kisebb - nagyobb segítséggel. Mikor megérintettem merev férfiasságát, örültem hogy fekszek, különben egész biztos padlót fogok. Feladtam a harcot azzal a vonzalommal szemben amit iránta érzek, hogy valahányszor rám mosolyog játszam, nem érzek semmit a gyomromban. Szerelem. Nem tudom. Soha nem ismertem Zayn Malik-hoz hasonló embert, aki folyatosan azért harcol, hogy elhitesse velem azt, hogy nem vagyok felesleges, hogy szép vagyok, pedig már tapasztalta milyen makacs vagyok, mégsem adta fel. Becsülendő kitartás főleg ha rólam van szó. De az idő nem állt meg csupán elkalandoztak a gondolataim miközben még mindig ajkaim kényeztette. A keze mindenütt ott volt. A mellemet, a fenekemet és a combomat markolászta. Aztán elengedett és ''alámerült''. A hátam ívbe feszült és vakon bámultam a sötét plafont, miközben nyelve simogatott és a combomat markolászta. A felgyülemlő erőmet a paplan markolászásán vezettem le. Nem sokára elért a gyönyör, egész pontosan elöntött. Felhúzta magát szem magasságba miközben végig csókolta a testem. Majd a fiókjában kezdett kotorászni és egy kis zacskót húzott elő. (Komolyan ilyenek vannak az éjjeli szekrényében?!)  Fordítottam a helyzetünkön és lassan rá ereszkedtem. Éreztem ahogy a hajamba túr és az arcomat nézi amint centiről centire belém hatol. Ismét fordultunk, arcát a nyakamba temette és tolni kezdett. Szája ismét az enyémre tapadt. Nem sokkal később olyan intenzitással tört rám a beteljesülés érzése, hogy szinte csillagokat láttam. Éreztem, hogy megremeg amint elélvez. Olyan volt mintha eddig halott lettem volna és most újra élnék. Szerelem? Fogalmam sincs, de valami történt az biztos.