~13. London Eye~

Érezted már úgy magad mintha felesleges lennél? Mintha tehetetlen lennél, mert bármint tennél nem lenne elég? Azt hogy akárhogy is próbálkoznál az sosem lesz elég? Ha igen, akkor tudod mit érzek most.  Nem hinném, hogy megérdemelném egy olyan személy szereteté mint Zayn, és ezen által bűntudatom van. Bűntudatom van mert tudom hogy más százszor jobban megérdemelné mint én. Bárki, akárki más csak én nem.
Mikor a fiúk haza értek, nem tettek különösebb megjegyzéseket mint pl. Louis a levélben, talán egy-két viccesen furcsa pillantás Harry-től de semmi egyéb. Igazából a nap további részét a szobámba töltöttem, és olvastam. Imádok olvasni, az mindig kikapcsol. Most sem volt ez másképp, éppen lapoztam mikor Zayn jött be. Egy helyben toporgott ,de nem szólalt meg. Már ott bólogattam neki mosolyogva, hogy szólaljon már meg végre.

-Destiny...én, én szeretném...-elkezdtem hadonászni a kezemmel ezzel is jelezve, hogy ha nem nyögi ki mit akar, akkor kifogja fúrni az oldalam a kíváncsiság-szóval én szeretném, ha esetleg...eljönnél velem egy randira?
Félve pillantott felém, én pedig egy pillanatra megfagytam. Zayn még mindig a reakciómra várt, nekem pedig lassan eljutottak az agyamig a kimondott szavak. Jó igazából csak egy pár szó: velem és a randi. Nem is kellet több. Széles vigyorra húzódott a szám, és a nyakába vetettem magam.

-Akkor ezt most vehetem igennek?-kérdezte a hajam mögül, mire én csak hevesen bólogatni kezdtem.

-Na mire vársz még? Készülődj, 8-kor indulunk.-Kacsintott egyet majd miután a fenekemre csapott (meg nem várva a felháborodásomat) kiviharzott a szobából. Úgy viselkedünk mint valami első évfordulós pár, pedig mi csak...mi csak, hm ha szépen akarom kifejezni magam akkor csak gyorsra vettük az ismerkedést. Nem biztos, hogy ez olyan nagy baj, de nem lett volna olyan nagy gond előbb gondolkodni aztán cselekedni, de minden olyan gyorsan a pillanat hevében történt, hogy szerintem fizikai fájdalmat okozott volna ha valaki ott és akkor leállít minket.
Nem volt mit tenni, egy levakarhatatlan vigyor kíséretében elmentem fürdeni, hajat mosni. Kifejezetten gyors voltam, ugyanis egy 15 perc múlva már a tükör előtt "cicomáztam" magam. Nem sokkal később pedig a szekrényemet bújtam valami elviselhető ruha után kutatva, hisz semmilyen információm nem volt a randival kapcsolatban, és őszintén szólva féltem. Féltem attól, hogy mi van ha...? Mi van ha nem tudjuk kötetlenül jó érezni magunkat, miattam. Persze vannak olyan pillanatok amikor a tettek többet mondanak miden szónál, de nem mindig. De mielőtt annyira elmélyedtem volna a gondolataimba a kezem közé akadt a megfelelő ruha. Utolsóként pedig egy ruhához színben passzoló cipőt húztam fel, majd a tükörhöz léptem. Végig mértem magam. Úgy ahogy elfogadható külsőt alkottam az enyhén föld színekben harmonizáló sminkemmel, ami tökéletesen illet a  sötét barna hosszú ujjú felsőmhöz amit egy világosabb árnyalatú szőrmés mellénnyel dobtam fel, és lábbelinek pedig egy balerina cipőt választottam. Elégedett voltam magammal, majd gyorsan az órámra pillantottam ami már 7:58-at mutatott. Ebben a pillanatban kinyitódott az ajtóm és Zayn kukucskált be.

-Bejöhetek?-bólintottam egyet, ugyan csak az arcát láttam de azok a fránya pillangók...azt hittem kirepülnek onnan. Mikor bejött óvatosan becsukta maga mögött az ajtót, mintha csak attól félne felébreszt valakit.- Wow! Gyönyörű vagy!-pont ő mondja a szívdöglesztő kinézetével, mikor a haja (mint mindig) tökéletesen állt, és a sötét farmer fehér pólóval, illetve a bőrdzsekivel valami eszméletlen kombinációt alkotott. Mondatára pedig csak úgy reagáltam hogy félre hajtottam a fejem, mire ő az állam alá nyúlt, hogy a szemembe nézhessen.

-Ne csináld ezt, hisz csak az igazat mondtam!-én pedig elmerültem gyönyörű sötét szemei világában, mikor ő maga ébresztett a csodából.

-Gyere, mert elkésünk és előtte még szeretnék sétálni egy kicsit.
Elkésünk? De hát honnan? Furcsán ráncoltam a homlokom ezzel jelezve, hogy halvány lila gőzöm sincs, hogy miről beszél.

-Majd megtudod, csak gyere.- majd felkínálta a kezét mint egy úri ember.-Hölgyem?-Én pedig illedelmesen elfogadtam, és kéz a kézben vonultunk ki az utcára és egy számomra ismeretlen irányban kezdtünk el haladni. Olyan kilencig sétálhattunk, miközben egy kis jelbeszédet tanítottam neki. Volt egy olyan érzésem hogy nem csak a bénasága miatt nem jött össze neki mind elsőre, és nem csak az miatt kellet majdnem hogy folyamatosan a kezét fogva mutatni először a dolgokat. Ez alatt a röpke egy óra alatt sok mindent megtanult, én pedig jól éreztem magam. Egymás kezét fogva sétáltunk, majd egy hosszú sétáló utcára fordultunk aminek a végén nem más mint a London Eye díszelgett. Távolról gyönyörű volt, annyira elmerültem a kivilágított nevezetesség látványában, hogy Zayn nevetve húzott maga után szinte a célig. Mikor oda értünk a szemem megakadt a nyitva tartási időn- 8:30, és ijedten pillantottam Zayn irányába, aki ismét jól szórakozott rajtam.

-Ugyan már azt hiszed hogy azért hoztalak ide hogy megnézd a nyitva tartási időt? Na, gyere már!-mosolygott rám biztatóan és ezzel egyidejűleg húzott egy kabin felé ahol már egy ember várt minket.  Köszönt majd kinyitotta a kabin ajtaját, mi pedig beszálltunk. Nem hiszem el hogy képes volt kibérelni ezt az egészet, nyitva tartási idő után. A "szerkezet" elindult nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Nem volt elég a félelem de ekkor még Zayn is átölelt hátulról. Éreztem, a parfümét, a kezeit a derekam körül, miközben London-t csodáltam. Az érzés amit akkor éreztem, leírhatatlan, elbűvöl, magával ragadó, és fantasztikus(tőszavakban íg jellemezném) A szívem kihagyott egy ütemet (vagy kettőt) és még a szám is tátva maradt.

-Csodás, ugye?-elvarázsolt pillanatomban csak bólintottam egyet (na nem mintha amúgy tudtam volna egyebet csinálni).

-Tudod azt hiszem kicsit elkapkodtuk ezt az ismerkedés dolgot, és gondoltam itt az ideje pótolni. Csak remélni merem hogy sikerült is.
Megfordultam, és megcsókoltam. Ő pedig eltolt egy picit, azt hittem valami rosszat tettem, de ekkor szóra nyitott a száját, bennem pedig megállt az ütő.

-Destiny! Én nagyon kedvellek, sőt szeretlek! Szeretném ha erről a randiról már úgy mennénk haza, hogy igen mi már egy pár vagyunk. Na, mit szólsz hozzá?-félve várta a válaszom, nekem pedig csak széles vigyorra húzódott a szám és a nyakába vetettem magam.-Akkor ezt most vehetem ismét igennek?-mire hevesen bólogatni kezdtem. Ahogy kezdtük, úgy fejeztük be a napot. Boldogan!