~12. ...hülyeségeket beszélek.~

Jó olvasást! :)

xx Witta

A karjai közt aludtam el, és féltem. Féltem attól, hogy mi lesz ha reggel nem lesz már mellettem, ha nem csak mellettem nem lesz ott de el is tűnik majd egy pár napra. Rettegve a gondolattól aludtam el miközben hátulról ölelt. Már rég aludt, legalább is az egyenletes szuszogásából, így gondoltam. Én pedig vergődtem, sokáig fent voltam és harcoltam magammal, a gondolataimmal. A félelem csak az egyik ok volt, de ott volt még a megvetés is ami magam ellen irányult. Teljes mértékben utáltam magam, és nem tudtam volna pontosan megfogalmazni miért. Talán azért mert naiv voltam és neki adtam magam, vagy azért mert ilyen gyorsan. Hisz alig ismerem két hete és már az ágyában henteregtem. Már csak imádkozni tudtam, hogy ne hagyjon itt, illetve hogy csak fordított sorrendben mentünk és ezután jön az ismerkedés. Nevetséges vagyok. Ilyen gondolatokkal viszont igen csak nehezen ment az elalvás, de még egy óra forgolódás után olyan hajnali kettő magasságában csak sikerült álomba merülni. Eddig majdnem minden reggel úgy keltem, hogy az ablakon bevilágító napsugarak ébresztettek (már amikor) és máris jobb kedvem lett tőle. Ezúttal hét ágra sütött a nap , szinte már fájt a szemem de most valahogy nem tudott feldobni. Ismét eszembe jutottak a tegnapi gondolataim, de miután Zayn tenyerét még mindig a derekamon éreztem az első dologgal kapcsolatban minden rossz gondolatom elszállt. Mikor megfordultam, hogy szembe legyek vele, tényleg minden gondolatom elszállt. Csak egyetlen egy dolog egy járt a fejembe, hogy milyen szerencsés vagyok hogy egy ilyen pasi mellet ébredhetek fel, és a pár perccel ezelőtti rossz kedvem is eltűnt. Ahogy elkezdtem arcát pásztázni, gyönyörű fekete hajától kezdve, hosszú szempilláin keresztül, az íves állkapcsáig majdnem, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Bár szinte mindennap látom őt, mégis ahogy itt fekszik mellettem csukott szemekkel és egyenletesen emelkedő mellkassal ami láthatólag jelzi hogy alszik még, egyszerűen..nem is tudom mi a megfelelő szó, talán a gyönyörű. Igen, gyönyörű. Kezeim óvatosan felvezettem arcán teljesen addig ameddig el nem értem a hajáig. Ujjaimat végig vezettem dús tincsei közt, ekkor elkezdett ébredezni így hát szépen lassan vissza húztam kezem az arcán lefelé, de mikor végleg elengedtem volna, megragadta azt és puszit nyomott a tenyerembe. Rám mosolygott, rá mosolyogtam és ez ment kb. 5 percig. Mikor felálltam, hogy legalább egy pólót magamra kapjak. Elindultam a szét dobált ruhák felé, és önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám, mikor eszembe jutottak a tegnap este történései. Észre se vettem de miközben pólómat kerestem egyik lábamról a másika billegtem, rajtam nem volt más csak egy bugyi és melltartó amit nem messze az ágytól találtam meg, mögöttem pedig Zayn könyökölt az ágyon mikor megfordultam.

-Hm, igazán folytathattad volna, engem nem zavart.-vigyorgott szinte más idegesítően önelégülten. Mire hozzá vágtam a pólóm, de csak utána jutott eszembe, hogy azt keretem mikor a fején landolt. Elkezdte előttem az említett ruhadarabot lengetni, kétszer próbáltam elkapni de nem sikerült.  Nem volt mit tenni, semmi kedvem nem volt érte harcolni vele, így hát az ő pólójába bújtam bele, kicsit nagy de tökéletes, és az illata... Gyorsan magamra húztam a nadrágom, és elbattyogtam a fürdőbe és egy gyors arc frissítés meg fog mosás után lementem a konyhába, hogy valami enni valót készítsek. A fiúknak ismét csak hűlt helyét lehetett látni egy cetli formájában.

Jó reggelt tubicáim! 
Gondolom az éjszaka kellően kifáradtatok (Zayn legközelebb lehetne kicsit halkabb is, nem elég nagy ez a ház ;) ) ezért úgy gondoltuk a srácokkal, hogy ma békén hagyunk titeket. Délután érkezünk a ház azért maradjon egyben.
Csók: Louis

Hát persze ki más is fogalmazna így ha nem a drága móka mesterünk. A 'levél' olvasása közben enyhe pír futott az az arcomba (kb rákvörösen pompáztam ott a nappali közepén.) Kis idővel később Zayn is lejött immár felöltözve. Egy fekete Nirvana-s pulóver volt rajta, egy egyszerű világoskék farmerrel, mondanom sem kell a haja már be volt lőve. Ész veszejtően nézett ki, ahogy lassan lesétált a lépcsőn. Tátott szájjal figyeltem minden mozdulatát, végig követtem ahogy vigyorogva ki veszi a kezemből a kis lapocskát. Ugyan azzal az arc kifejezéssel olvasta el, mire a végére ért elnevette magát majd összegyűrte a kis fecnit. De a szemem még mindig a pulóvere foglalta le de nagyon. Pimasz mosolyra húztam a szám és elkezdtem felé közeledni. Két oldalán a ruhadarab alatt felvezettem a kezeim, mikor megéreztem hogy alatta már csak a meztelen mellkasa van, még szélesebb vigyorra húzódott a szám. Némi szerencsétlenkedés, és egy két lágy puszi után de végre megszabadítottam attól a gyönyörűségtől. Fel vettem és elégedetten mértem magam végig, majd gyors puszit nyomtam még az arcára majd ellibbentem, illetve ha csak nem ránt magához a derekamnál fogva és pörget meg.

-Ha így folytatod akár a szobámba is költözhetnél, és akkor nyugodtan használhatnád a ruháim.-suttogta, bár nem tudom miért hisz csak ketten voltunk.
Boldog voltam, felhőtlen jó kedvem semmi nem tudta volna tönkre tenni, akár madarat is lehetett volna velem fogatni. Zayn feldobta az ötletet, hogy ha már úgy is ilyen itthon ülős napunk van miért ne használjuk ki, szóval a filmezésre esett a választásunk. Csináltunk popcorn-t és leültünk a nappaliba megnézni a LOL-t, Zayn-t állítása szerint nem zavarta, nekem meg akkor csak jó ugyanis imádom azt a filmet. Már jóval elhagytuk a film felét mikor feltette egy kérdést. Egy olyan kérdést amit már én is régóta kérdezgetek magamtól.

-Mi van köztünk?-meredt rám sötét szemeivel, amik hatalmukba kerítettek, én meg csak pislogtam rá mint aki megbénult, na jó hang ha akartam se volna se jött volna, de ez most más volt. -Úgy értem én biztos vagyok az érzéseimben tudom hogy tudnálak szeretni...hülyeségeket beszélek, és ezt is te teszed velem -mosolygott rám miután megláttam még mindig fagyott tekintetem- nem csak tudnálak, hiszen már most szeretlek. Szeretlek Destiny. -El jött a kínos pillanat mikor a reakciómra várt, én pedig csak tátogtam valami össze-visszaságot a számmal, talán egy: én is szeretlek, akart volna lenni de nem ment. Mikor már remény vesztve kezdte volna lehajtani a fejét kezeim közé fogtam az arcán és szenvedélyesen megcsókoltam, remélve ezzel be tudtam bizonyítani, hogy nem egy oldalúak az érzések.