14.~ Média~

"Nemcsak azért szeretlek, ami vagy hanem amivé válok amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek amivé magad tetted, de azért is amit velem teszel."

A London Eye-ről már fülig érő vigyorral szálltam le, és ezt egész úton le nem lehetett törölni a képemről. Közbe Zayn mesélt valamit, én pedig közbe bólogattam, hogy mutassam igenis figyelek. De nem nem figyeltem, és ezt ő is nagyon jól tudta, ezért hallgatott el egy kuncogás után. Összekulcsolt kezekkel, sétáltunk az utcán olyan 11 óra környékén. Határtalanul boldog voltam. Nyugodtan sétáltunk, hisz melyik idióta paparazzo mászkálna ilyenkor sztárok után leselkedve, az utcán. Amikor haza értünk, olyan halkan próbáltunk beosonni, hogy senkit se ébresszünk fel, hogy levertük a kabátokat a fogasról, és majdnem orra buktam a cipőkben. Szerencsére senki nem ébredt fel, mert nem is aludt senki. Ahogy egyre beljebb haladtam láttam a tv-t és a kanapén ülő srácokat, akik csendben(!) bámulták a készüléket. A nappali ajtóban, keresztbe font karokkal megtámaszkodtam az ajtófélfánál.

-Jó estét fiatalság!-vigyorgott rám Louis. Zayn pont ekkor bukott be mellém, szó szerint. Csúnyán végig mért ő is a szétdobált cipőkön.

-Renyhék vagytok.-nézett végig a társaságon.

-Ti meg szerelmesek!-röhögött Harry. Vigyorogva lehajtottam a fejem és beharaptam az ajkam.

-Úgy mondod mint ha ez bűn lenne.-nézett rá bátyám. Eközben Zayn hátulról átölelte a derekam, és a vállamra hajtotta a fejét.

-Hagyd! Csak féltékeny. Ha belegondolok van is mire.-nyomott egy puszit az arcomra, én pedig megállás nélkül vigyorogtam.-Én megyek aludni. Majd gyere, vagy ne...ahogy gondolod.-suttogta a fülembe hogy csak én halljam, és hallottam hogy közbe mosolygott. Csak bólintottam egyet és már ott se volt. Átsétáltam a helységen, és most először éreztem furcsán magam amiatt, hogy egyedüli lányként lakok 5 fiúval. A konyhába igyekeztem inni egy pohár vizet. Egy pillanatra olyan volt mintha valaki,mozgott volna a ház előtti bokorban, de ezt teljességgel kizártnak tartottam. Miután megdörzsöltem a szemem, kinéztem az ablakon és tényleg nem volt ott senki. Biztos csak a fáradtság miatt képzelődtem. Vissza felé ismét átsuhantam a nappalin. Út közben intettem egyet a hátam mögé a fiúknak, és ezzel letudtam a jó éjszakát témát.

-Neked is jó éjt, te kis Cupido áldozata!-jót mosolyogtam rajta, majd a szemforgatás után bementem a szobámba hogy pizsit keressek és gyors fürdés után végre Zayn mellé bújhassak. Na, nem úgy, bár szívesen megtenném de örülök ha nem esek össze menet közbe. Ritka gyors módon végeztem, kb. 10 perccel később, már az ajtóba ácsorogtam, és csak topogtam. Nem tudtam eldönteni, hogy bemerjek-e menni vagy se. Zayn eldöntötte helyettem.

-Gyere be kicsim, nem harapok.-"Kicsim" még egy ok a mosolyra.-Csak néha.-tette hozzá halkan de nem elég halkan hogy én ne halljam meg. Beléptem és az ágyon támaszkodott a könyökén. Nem volt rajta csak egy alsó nadrág meg egy póló. Fáradtan mosolyogtunk egymásra, és komótosan bemásztam mellé az ágyba.

-Szeretlek.-suttogta, én pedig mutattam neki hogy "én is" remélve, hogy látja és érti. Egy puszit nyomott a hajamra, tehát ezek szerint igen. Biztonságban éreztem magam a karjai közt, és elhittem hogy minden rendben van. Pedig ez nem igaz, sosincs semmi rendben, de ő elhitette velem ezt a hazugságot.
Reggel a konyhából felszűrődő hangokra keltem fel. Két perc múlva már lent is voltam. Mosolyogva "köszöntem" a lent lévőknek, Liam-nek és Niall-nak.

-Jó reggelt hercegnő.-nyomott egy puszit Liam a homlokomra.-Zayn? Felkelt már?

-"A-a."-ráztam meg a fejem,miközben tátogtam.-"Éhes vagyok."

-Tudod hol a hűtő, nem?-vigyorgott felém, én pedig durcásan rá öltöttem a nyelvem.

-"Többiek?"-'kérdeztem'.

-Azt hiszem, elmentek futni.- válaszolt a szöszke és már ki is ment a helységből.

-Destiny, figyelj csak.-ült le mellém bátyám, és éreztem hogy ez valami mély beszélgetés lesz...a részéről.

-Ugye tudod hogy neked a nyár után haza kell menned?-bólintottam de nem, nem tudtam. Igazából teljesen megfeledkeztem róla hogy én csak "nyaralni" vagyok most itt. Én naiv.

-Ugye azt is tudod, hogy utána nem nagyon fogtok találkozni?-megint bólintottam. De nem, nem tudtam, ezt is elfelejtettem...Én buta.

-Ugye tudod, hogy bármi legyen veletek mindkettőtöket szeretlek?-ismét bólintottam, és igen tudtam. Én szerencsés.

-Ő is szeret téged, hidd el.-majd kiment a konyhából, Zayn pedig bejött. Kócosan, borostával, és lélegzetelállítóan, de szó szerint.Jelenlétét a testem is érezte, a pulzusom emelkedett, a gyomrom össze szűkült, a lábam pedig remegni kezdett. Azt hiszem ilyen történik a szerelmesekkel...legalábbis eén így tudom. Nem hiszem, hogy valaha is meg fogom szokni hogy ennyire helyes. Időm se lesz. Eszembe jutottak amiket Liam mondott. Ő közbe oda jött és puszit nyomott a fejem tetejére. Egy halvány mosoly szaladt át arcomon. Gondolom ezt ő is észre vette.

-Van valami baj?-térdelt úgy elém, hogy a szemebe tudjon nézni, közbe pedig a térdemen fekvő kezeimet simogatta. Megráztam a fejem. Ekkor rontott be Harry és Louis melegítőben, csapzottan, (tehát tényleg futni voltak...) és egy újságot csaptak le az asztalra. Mindketten oda kaptuk a fejünket, majd ismét egymásra néztünk. Harry-ék is sokkolva néztek minket. Rémisztően kínos volt a csend.

-Destiny, ugye nem vagy terhes?-kérdezte az a jó madár. Az a jó madár akit a pillantásommal is megtudtam volna ölni, abban a pillanatban.

-Komolyan Harold? Tényleg? Ettől valóság hűtlenebb gondolatod nincs?-förmedt rá Zayn.

-Öhm...akkor mi most megyünk.-mondta Louis és kifelé kezdte navigálni a göndört.-Sziasztok, majd....ja sziasztok.-Már ott se voltak a következő pillanatban. Az újság felé nyúltam, nem kellet sokat lapozni, a címlapon hozták le a tegnapi randinkat. Oké hogy megírják, de máris? Ráadásul címlapon? Nem is a saját reakciómtól féltem igazán...hanem Zayn-étől. Pedig nem ártott volna magam miatt aggódni.

-Nézd milyen jól mutatunk!-fordította felém az újságot, én pedig nevetve a nyakába borultam.