~10. Tudok várni...~

Jó olvasást! :)

xx Witta.

Egy sötét helyen vagyok, egyedül, és ráadásul fázok is. Minden hideg, és barátságtalan, majd egy halvány arc jelenik meg előttem és kinevet. Furcsán bámulom, majd beszélni kezd.

-Kevés vagy, és jelentéktelen senkit nem érdekelsz.
Majd megjelenik még egy halvány arc de ugyan az, méghozzá ez az én arcom, saját magam ócsárolom.

-Menj haza és ne zavard a fiúkat! Hát nem érted? Selejt vagy!
Még egy arc, és még egy, egyre többen vannak és hozzám beszélnek, engem szidnak. Bántanak a szavaik befogom a fülem, de ők csak hangosabbak, én pedig félek mert egyedül vagyok...magammal.

-Hé Destiny jól vagy?-rázogatta meg Zayn a vállam, én pedig felkeltem...végre. Kérdőn néztem rá.

-Rángatóztál álmodban. Biztos csak rosszat álmodtál.-mosolygott rám biztatóan, én pedig megengedtem magamnak egy mosolynak nevezett grimaszt.

-Hozzak esetleg egy pohár vizet?-bólintottam, mert tényleg jól esett volna, valami folyadék ugyanis annyira kiszáradt a szám, hogy nyelni alig tudtam. Próbáltam feldolgozni az álmom, vagy jelentőséget illetve értelmét keresni, de mindig ugyan oda jutottam el, hogy ez így van mármint tényleg értekelhetetlen vagyok. De nem nagyon tudtam elmerülni a gondolataimban, mert Zayn egy percen belül már vissza is ért egy üvegpohár kíséretében.

-Minden rendben?-szemében mintha aggódást véltem volna felfedezni, de miért? Én nem érdemlem meg. Minden esetre egy bólintással reagáltam. Hazudtam. Semmi nem volt rendben. Feleslegesnek és tehernek éreztem magam, és valószínűleg jogosan. Leraktam a poharam, és leszorítottam a szemem, hogy vissza tudjam tartani a sírásomat.

-Gyere ide.-mosolygott rám, és magához vont. Miért ilyen kedves és megértő velem?- Remélem egyszer kiérdemlem a bizalmad, és beavatsz a gondolataidba.-mondta halkan, nekem pedig ennyi elég is volt, halk hüppögésbe kezdtem, két vállam megfogtam és maga felé fordította az arcom.

-Ugye semmi rosszat nem mondtam?-hangja kétségbe esett volt, én pedig egy barom. Most miattam hibáztatja magát? Hihetetlen, gyorsan megráztam a fejem, és újra a karjaiban kötöttem ki ezúttal önszántamból.

-Én tudok várni.-suttogta a fülembe majd homlokon csókolt. Szemeimbe újra könnyek szöktek, ismét összeszorítottam őket, hátha nem kezdek el írni, de már késő volt, így választás hiányában álomban sírtam magam...Zayn karjai közt. Reggel felébredtem...Zayn karjai közt, mivel ez volt az első dolog amit megláttam, egyből mosoly szaladt az arcomra.

-Destiny mi el...-nyitott be Harry hirtelen.-...hoppá.-mondta kacéran.Díjaztam, egy jól célzott dobással a megnyilvánulását, majd szám elé emeletem a kezem hogy maradjon csendbe mert Zayn még alszik, vette az adást és kiment,

- Oké mi elmentünk vásárolni, meg egyebek, ti pedig ne szedjétek szét a házat.-mutogatott jelentőség teljesen köztünk. Megforgattam a szemem, majd kimásztam az ágyból hogy csináljak egy kis reggelit magunknak. Minden főző tudományomat bevetve, készítettem palacsintát. Végül egy tálcára tette, egy pohár narancslé kíséretében, majd egy cetlit is ráraktam amin ez állt: Köszönöm az éjszakázást! Majd bevittem az ágyban heverő álomszuszék pont akkor ébredezett.

-Ezt mind nekem?- motyogta szexi reggeli rekedt hangján, én pedig bőszen bólogatni kezdtem és elé helyeztem a tálcát. 

-Úh nagyon szépen köszönöm, és igazán nincs mit.-mutatta a cetlit. Alig, hogy befejezte csöngött a telefonja, ő pedig felvette és kiment a szobából, én pedig, hogy addig is lefoglaljam magam bekapcsoltam a gépem. Leellenőriztem az e-mail-eket, felléptem a közösségi portálokra, majd írtam még egy kicsit. Némaságom által nem tudom kivel megbeszélni problémáim, így hát kiírom magamból...magamnak. Nem szeretem ha sajnálnak. Hirtelen ötlettől vezérelve felvettem egy melegítő együttest, zsebre vágtam az mp4-em és írtam egy cetlit. Kifelé menet Zayn kezébe nyomtam a cetlit és már ott se voltam. Amint kiléptem az ajtón, majd elindultam a közeli park felé, közbe pedig próbáltam rendezni a gondolataim.

*Zayn szemszöge*

Már egy jó ideje beszéltem Paul-al a következő hónappal kapcsolatban. Azt mondta azért hív fel mindenkit egyesével mert így neki kényelmesebb, hát ja ez aztán a logika. Kíváncsiságból felmentem Destiny szobájába, ahol ott volt a gépe bekacsolva, furcsa. Nem szerettem volna, de annyira kíváncsi voltam, hogy mi áll a megnyitott dokumentumba (mert, hogy az volt). Így hát belenéztem. Ezt ő írta, magáról, és az érzéseiről.

"Még mindig a fejembe csengenek a mondatok az álmomból: Felesleges vagy...és társai. Talán úgy van, talán tényleg felesleges vagyok"Csíptem el egy mondatott a szövegből, mielőtt kinyílt volna az ajtó, és Detstiny kérdő tekintetével találtam magam szembe.

9.~Beautiful~

Jó olvasást, és ne felejtsetek el komzini, illetve értékelni, mert csak úgy tudom, hogy mit gondoltok a történetről, és hogy érdemes-e folytatni! :)
xx Witta

*Liam szemszöge*

Zayn óvatosan, csukta be Destiny ajtaját, pont akkor mikor kiléptem a szobámból. Mikor meglátott érdeklődve rám nézett.

-Liam beszélhetnénk lent?

-Persze.-válaszoltam zavartan, majd követtem a nappaliba.

-Destiny-nek mi történt a hangjával?-nézett rám össze zavartan, úgy éreztem elmondhatom neki, mert bár ő magam még nincs tisztába az érzéseivel a húgom iránt de én tudom, hogy ők boldogok lesznek méghozzá együtt.

-Mennyit mondott el neked?-érdeklődtem, hogy azért még se kelljen neki mindent kétszer végig hallgatnia.

-Annyit, hogy torok gyulladás miatt.

-Valóban, de nem hiszem, hogy teljesen megértenéd ha nem az elejétől mesélném el, szóval most jól figyelj, erről a családon és Lolán kívül senkinek nem beszélt még. Ezt jól jegyezd meg. De ha már úgy is elmondta most kifejtem. Mindig szeretett a figyelem központjában lenni, és szerette énekelni is. Sokat énekelt a helyi, illetve iskolai rendezvényeken, sokszor magát kísérte gitárral, nagyon tehetséges volt, és ezt most minden elfogultság nélkül mondom. Aztán mikor 13 volt, pont egy ilyenre készült, rengeteget görcsölt a dolgon, pedig már sokszor csinálta, gyerek létére , órák hosszát csak énekelt, és gitározott, maximalista volt, ha csak egy picit is másképp sikerült neki, mint ahogy eltervezte kezdte előröl  Ki sem lehetett robbantani a szobából. Reggelre elkezdett berekedni a hangja, és kétségbe volt esve, hiába szólt rá mindenki ő csak folytatta az éneklést, aztán az egyik nap mondta hogy nagyon, fáj a torka. Anyáék megpróbálták otthon kezelni, mézes tea, sál, minden  de nem sikerült mert még mindig panaszkodott hogy rettenetesen fáj neki, és a hangja is hol elment, hol tudott beszélni de akkor is csak rekedten. Így hát elvittük orvoshoz aki azt mondta, hogy megpróbál neki gyógyszereket felírni, de sokáig nem volt kezelve és úgy elfertőződött a torokgyulladás, hogy ráment a hangszálaira. De először nézzük meg hátha segítenek a gyógyszerek. Destiny kitartóan szedte a pirulákat,de nagyon elvolt keseredve, persze az iskolarendezvényt is kihagyta. Két hét után, nem volt semmilyen javulás, így visszamentek az orvoshoz aki azt mondta nekik, hogy lenne egy megoldás, a műtét de még nagyon új, és sok komplikációval járna. De a műtét nélkül pedig elveszítheti a hangját.  Mondanom sem kell anyáék bele se mentek, nem szerették volna ha a lányuk egy műtétbe halna bele. Hónapokon át ment a hiszti, mit szerint ő már elég erős kibírná és a többi. Anyáék meg se hallották, Destiny pedig összetört. Rengeteget sírt akkoriban, de lassan rájött hogy ez csak még erősebbé teszi őt, így minden energiáját a gitározásba fektette, egy ideig boldog volt. De mikor az iskolában fellépet volna, elrontotta, valami nem stimmelt, lefagyott a színpadon így azt is abba hagyta az állandó piszkálódások miatt. Ezután nem foglalkozott semmi, csak a tanulással, és meg is lett a gyümölcse az addig is jó átlagát kitűnőre javította, büszkék voltunk rá. Aztán itt vagyunk most, láthatólag boldog, és ha csak az utcán látnád, nem néznéd ki belőle hogy mennyit harcolt önmagával, és mennyit szenvedett.-fejeztem be a kis monológomat mosolyogva. Zayn pedig láthatólag sokkolva fogadta a híreket, hátra dőlt a kanapén, kezét maga mellé ejtette, és a falat kezdte el bámulni.

-Ha gondolod tudok neked mutatni egy videót.-óvatosan felém fordította fejét, majd lassan bólintott egyet, elég érdekesen viselkedett, lehet sok volt egyszerre az infó, de ő szerette volna tudni. Felmentem a szobámba, és a gépemmel tértem vissza. Ki kereste a kedvenc videóm majd elindítottam. Mikor vége lett lecsuktam a laptopot, és Zayn reakciójára vártam.

-Ez elképesztő-csodálkozott a képernyőre- gyönyörű hangja van, volt, bocsi nem tudom hogy illik ezt mondani, de érted ugye?

-Igen tudom, nem csak őt viselte meg a dolog, de mindenkit. Látni az egy szem húgom ahogy szenved, borzasztó volt. Nem szeretném még egyszer úgy látni mint akkor.-néztem barátom felé remélve, hogy vette a célzást.-Figyelj haver, tudom ezt most egy picit sok lehet egyszerre, de remélem érted, hogy miért féltem annyira őt. Vigyázz rá.- paskoltam meg a vállát majd ott hagytam a sokkolt Zayn-t egyedül a nappaliban.

*Zayn szemszöge*

Most, hogy már tudom az okát a némaságnak, csak annyi változott meg bennem hogy jobban tisztelem ŐT. Illetve az, hogy percről perce csak egyre többet és többet érzek iránta. Meg bolondít, és megőrülök ha nem láthatom, a gyönyörű mosolyát, hosszú haját, és bár nem ő az a kifejezett modell alkat, de ő így tökéletes nekem. Nem szereti ha a külsejét dicsérik, pedig igazán megérdemli,  aki magára vonzza az emberek pillantását, csak úgy sugárzik belőle csodálatos egy személyiség. Mi kell még? Ő csak egyszerűen tökéletes, és elfogom vele hitetni. Tudtára kell adnom, hogy hogy érzek iránta. Mikor vissza mentem a szobájába, ugyan úgy békésen feküdt az ágyon mint amikor ott hagyta a beszélgetésünk után. Leültem az ágyára és csak bámultam, ahogy egyenletesen lélegzik, ahogy haja kócosan a szemébe lóg, ahogy ott feküdt elképesztően szép volt. Nem bírtam abba hagyni csodálását, de elálmosodtam és már nem akartam zajongani így hát ruhástól befeküdtem mellé.

~8. Gyenge pont~

Jó olvasást! :)
xx Witta

"...Guarded my heart like a diamond ring,
But love, your love changes everything"

A pillanatot Harry zavarta meg, mivel berontott a konyhába azzal az indokkal, hogy ő éhes. Tényleg most komolyan nem lehetett volna éhes egy-két perccel később?

-Megzavartam esetleg valamit? -kérdezte kacéran, de Zayn szúrós pillantása után jobbnak látta ha hallgat. Fájdalmasan elmosolyodtam, majd a fiúkat kikerülve elhagytam a helységet, és felvonultam a szobámba. Kopogtak, így hát kinyitottam. Azt hittem, hogy Zayn fog ott állni de nem ő volt, hanem Liam.

-Szia. Bejöhetek? Oh köszi.-ült le az ágyamra, ellenvetést nem tűrve.-Tudod Harry nem éppen arról híres, hogy tudja tartani a száját. Hogy az a... kezdtem volna a göndörke gondolat béli ócsárolását, mire bátyám megint megszólalt.-Szóval még mielőtt elküldenéd a srácot a...ahova gondoltad, meg szeretnélek kérni, hogy ne haragudj rá, valamint jól gondolt át, mit érzel, és mit csinálsz.

-Mi? Dehát köztem és Zayn közt nincs is semmi.-háborodtam fel.

-Persze hogy nincs, még. De a vak is látja hogy Zayn számára nem vagy közömbös.

-Tényleg?-kérdeztem csillogó szemekkel.

-Úgy látszik ő se neked.-nevetett fel, mire a vállába bokszoltam. Jól van, ezzel csak annyit szerettem volna mondani, hogy nem szeretném, hogy bántódásod essen, és hogy tudd én szeretlek!-gyorsan megölelt nyomott egy puszit a fejem tetejére, majd ott hagyott a szobámba, egyedül....a gondolataimmal.
Az első dolog ami eszembe jutott, hogy igazából nem haragudtam Harry-re, nem tudom honnan vette ezt a badarságot csak nem hittem volna, hogy a fiúk is ennyire kotnyelesek. A másik pedig az amit mondott: "...még. De a vak is látja hogy Zayn számára nem vagy közömbös." hangzott fejembe a mondata, elpirultam pedig senki nem volt ott, mégis nevetve fúrtam bele a fejem a párnába. De megint kopogást hallottam az ajtó felől, és mivel még nem raktam ki a cetlit ajtóra kénytelen voltam felállni, hogy kitudjam nyitni azt. Ezúttal Zayn állt velem szemben.

-Bejöhetek, kérdezte egy csábító fél mosollyal. Válaszképpen bólintottam egyet, majd elálltam az útból, hogy betudjon jönni, és az ágyra mutattam jelezve hogy üljön le. Nem kellet kétszer kérni, így hát szépen elterült az ágyamon, én pedig hirtelen ötlettől vezérelve mellé feküdtem. Egymás felé fordultunk, mindketten a a kezünkön támasztottuk a fejünket, és megállás nélkül mosolyogtunk.

-Gyönyörű vagy.-mondta a szemembe, én pedig elszégyelltem magam, nem szerettem sose ha ilyeneket mondanak, nem érzem azt, hogy kiérdemelném valamivel is ezt a jelzőt, vagy bármely más dicséretet. Már lassan 5 perce bámultuk egymást de láttam, hogy valamit mintha mondani szeretne, csak nem meri, vagy nem tudja hogy kezdjen neki. De végül csak szólásra nyitotta a száját.

-Te, hogy vesztetted el a hangod?-félénken kérdezett, gondolom érezte, hogy ez egy kényes téma számomra. Már pedig jól érezte nem szeretek róla beszélni. De úgy éreztem elmondhatom neki. Így hát gyorsan papírt ragadtam.
"Egy torok gyulladás miatt, azt mondták kezelhető, majd azt is mondták sok komplikációval járhat, így anyuék bele se mentek a dologba, nekem pedig nem sok beleszólásom van/volt mert még nem vagyok nagykorú." Miután befejeztem átadtam neki a lapot. Miután elolvasta, megölelt gondolom egy amolyan 'minden rendben lesz' ölelés volt, mit ne mondjak nagyon de nagyon jól esett. De mikor elváltunk nekem könnyes volt a szemem, és ő is észre vette. Nem kérdezte miért hisz tudta, hogy gyenge pontra tapintott, és azt is hogy most valamelyest megnyíltam neki. Megint elkezdett közeledni, de mielőtt túl közel ért volna, kezemet óvatosan a mellkasára helyeztem, és éreztem hogy szíve elég gyors tempóban dübörög. Kérdőn rám nézet.

-Liam ki fog nyírni...Mind kettőnket.-tátogtam, mire elmosolyodott.

-Te a húga vagy, szóval nem hiszem. Engem meg nem érdekel, csak veled lehessek. -vigyorgott pimaszul, így folytatta útját a szám felé. Célba is ért, és szenvedélyesen csókolt, közben pedig arcom simogatta, a hideg ismét kirázott ezúttal okkal. Piszok jól csókolt, de minden pillanat véget ért, ahogy ez is, így hát levegő hiányában pihegve váltunk el egymástól. A szemem még mindig csukva volt, csodálatos érzés járta át a testem. Azt hiszem lassan feladom a harcot, nem érdemes a szerelemmel harcolni, érzem hogy vesztésre állok.

~1. Díj~

DÍJ, amit a Let's prtend it's love írójától kaptam, és nagyon nagyon köszönöm neki! :)

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

1. 14 éves vagyok
2. Több mint egy éve Németország-ban élek
3. 8, évig tanultam furulyázni, 2 évig zongorázni, és 5 percig gitározni (Y)
4. 2 testvérem van, egy öcsém (11) és egy húgom (5)

5. Nem tudom feltűnt-e valakinek, de oda meg vissza vagyok a One Direction-ért.
6. Az összes "régi" Disney sztárt imádom.
7. Szeretem a horror filmeket, meg az akció-vígjáték, és vígjátékokat is, a romantikus filmeket viszont annál kevésbé :'D
8. Elég egy érdekes iskolába járok :'D
9. Sose tetszettem még senkinek, szerintem egyenesen taszítom a fiúkat xD
10. Tetszik egy srác, de erről csak a legjobb barátnőm tud senki más.
11. Nehezen nyílok, meg és nehezen felejtek, nem szeretek veszekedni.

2.A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

1. Hol jártál már az életed során? Magyarország (Budapest, Debrecen, Balatonfüred, Tihany, Hajdúböszörmény, Salgótarján xd.) Németország ( Siegen xd., Königswinter, Köln, Juist)

2. Milyen helyeket szeretnél meglátogatni? LONDON-t mindenképpen :)) Párizs, Róma, NY, Berlin, és még sok helyre :)

3. Jellemezd magad egy szóval! makacs (illetve sokan ezt mondják, én nem tudom :D)

4. Mióta szereted az 1D-t? február 24 (szóval viszonylag nem rég óta)

5. Fanatikus rajongó vagy inkább csöndes rajongó? egy kicsit mindkettő :DD

6. Ha nagyobb leszel, foglalkoznál az írással? nem hiszem, hogy lenne hozzá akkora tehetségem, hogy hosszú távra tervezzek vele, de talán hobbi szinten igen :)

7. Milyen szakon tanulsz? hát majd a gyakorlat után eldől, hogy milyen iskolába megyek tovább tanulni, egyenlőre még nem tanulok szakot.

8. Mi leszel, ha nagy leszel? nem tudom még :'D

9. Van valami hobbid? talán írás, meg olvasás, már ha ezek a hobbik, igazából fogalmam sincs :D

10. Sportolsz valamit verseny szinten? már nem, de régen kosaraztam

11. Mi az, amire az életedben hihetetlenül büszke vagy? talán az okleveleim :')

3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

1. Mióta írsz?
2. Mennyire érzed magad jónak, abban amit csinálsz?
3. Mi a nagy álmod?
4. Ki a kedvenc énekesed?
5. Kedvenc blogod?
6. Ha valamit változtatnál (akármi) mi lenne az?
7. Voltál már szerelmes?
8. Miért kezdtél írni?
9. Mi inspirál a legjobban?
10. Ki a példa képed, és miért?
11. Milyennek találod a blogom? (ha nem olvastad még , akkor olvasnád?)

:))

4. 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés) /nem lesz meg a 11!/

-esztoo.▲ -dzsúlsz.▲-fanni. -Vampire Girl

~7."...komolyan gondoltam"~

Csak annyit hogy ami dőlt betűvel van az jelbeszéd. Jó olvasást! =)

puszi: Witta

Amint megláttam elszánt tekintetét, minden gonosz gondolatom elszállt. Majd mikor még gonosz vigyorra is húzta a száját, meg is ijedtem egy picit. Rám nézett, a lépcsőn sorakozó fiúkra majd megint rám. Felhúztam a szemöldököm, ugyanis fogalmam sem volt mit akart azzal elérni.

-Fiúk!-folytatni akarta,de nem engedtem neki, befogtam a száját a kezemmel, mire ő azt megnyalta, mondhatom kicsit sem gyerekes- Cuki a hajatok, éjszaka fodrászt váltottatok?
A srácok egymásra néztek, majd mind az öten rám. Egy amolyan "megtudom magyarázni" féle angyali mosolyt villantottam rájuk. De Niall előbb megszólalt.

-Hát azt hiszem ezt megérdemeltük-nézett körbe jelentőség teljesen, mire én egy 'köszönöm-öt' tátogtam el, egy igen csak érdekes grimasz kíséretében.
Miután a fiúk lerendezték magukat, megszólalt Lola telefonja, az anyja volt az és közölte vele, hogy menjen haza. Nem örültem a hírnek, egyáltalán nem, hiszen ő az egyetlen Liam-en kívül aki megért és ismer. De muszáj volt, így hát kikísértem az egyetlen személyt aki TELJES mértékben megtud érteni. Mondhatni egyedül maradtam. Elterültem a kanapán, pont úgy, hogy ne legyen hely leülni.

-Destiny ülj fel rendesen!-Szólt rám Harry, én csak megráztam a fejem-hát jó te akartad...-úgy ült le a lábamra mintha ott sem lennék. Vettem az adást, és meg is próbáltam felülni, de ekkor rám ült Zayn is. Liam, Louis, és Niall csendesen figyelték az eseményeket. Ekkor eszembe jutott valami. Mivel egy pár éve megnémultam a balesetem következtében  pontosan 4 évvel ezelőtt, mikor 13 éves voltam, muszáj voltam jelbeszédet tanulni, ezáltal Laim-nek is velem kellet tanulnia, illetve anyáéknak is. Kíváncsi vagyok, hogy a drága bátyám mennyire emlékszik még a dolgokra, illetve a néma veszekedésekre mert hogy, mindent megtanultam jelbeszéddel, még a "csúnya" dolgokat is. Mivel tudtam hogy Liam figyel ezért elkezdtem "beszélni" (mutogatni).

-Emeljétek le rólam a nagy valagotokat, különben nagyon megbánjátok.

-Tényleg, hugi? És mivel bántanád őket?- vigyorgott rám a bátyám.

-Ó hát nem felejtettél el a "nyelvünkön beszélni"?-csodálkoztam rá.

-Nem én. -mosolygott még mindig.

-Ne már ez nem fair, én is akarom tudni mit "beszéltek.-nyavalygott Harold.

-Azt mondta, hogy emeld le a segged róla, különben megbánod. És ha most azonnal nem szálltok le róla, én fogok rólatok gondoskodni.-Fonta keresztbe maga előtt a kezeit. A fiúk láthatólag megérették ugyanis azon nyomban lepattantak rólam. Én is követtem a példájukat és  bátyám keze közé vettem magam, majd mikor elhúzódtam "kimondtam" amit gondoltam:

-Szeretlek.

-Én is hugi.-majd megint megölelt, de ezúttal a fiúk is csatlakoztak egy nagy 'családi' ölelésre.
Majd mikor ismét elváltunk a fiúk előrukkoltak azzal az ötlettel, hogy ők is szeretnének megtanulni egy pár dolgot így hát neki is láttunk.

-És mond csak Destiny, hogy van az, hogy kedvellek?-kérdezte Zayn.

-Kedvellek .-mutattam neki.

-Én is téged. mosolygott rám, minden gúny nélkül, a szívem egy pillanatra mintha kihagyott volna, de végül viszonoztam a mosolyt majd lehajtottam a fejem, még mindig mosollyal az arcomon.
Még egy pár fontosabb dolgot megtanultak pl. 'segíts' és hasonlók. Mikor mentem volna a konyhába valaki utánam jött.

-Tudod, amit mondtam azt komolyan gondoltam.-nézett mélyen a szemembe Zayn.

-Én is.-"mondtam" neki, majd elkezdett egyre közelebb és közelebb jönni miközben tartotta a szemkontaktust.  Az állam alá nyúlt és szinte éreztem leheletét az arcomon, amitől libabőrös lettem. Szinte megfagytam nem tudtam semmit sem reagálni, ajkai pedig vészesen közeledtek az enyémekhez.