9.~Beautiful~

Jó olvasást, és ne felejtsetek el komzini, illetve értékelni, mert csak úgy tudom, hogy mit gondoltok a történetről, és hogy érdemes-e folytatni! :)
xx Witta

*Liam szemszöge*

Zayn óvatosan, csukta be Destiny ajtaját, pont akkor mikor kiléptem a szobámból. Mikor meglátott érdeklődve rám nézett.

-Liam beszélhetnénk lent?

-Persze.-válaszoltam zavartan, majd követtem a nappaliba.

-Destiny-nek mi történt a hangjával?-nézett rám össze zavartan, úgy éreztem elmondhatom neki, mert bár ő magam még nincs tisztába az érzéseivel a húgom iránt de én tudom, hogy ők boldogok lesznek méghozzá együtt.

-Mennyit mondott el neked?-érdeklődtem, hogy azért még se kelljen neki mindent kétszer végig hallgatnia.

-Annyit, hogy torok gyulladás miatt.

-Valóban, de nem hiszem, hogy teljesen megértenéd ha nem az elejétől mesélném el, szóval most jól figyelj, erről a családon és Lolán kívül senkinek nem beszélt még. Ezt jól jegyezd meg. De ha már úgy is elmondta most kifejtem. Mindig szeretett a figyelem központjában lenni, és szerette énekelni is. Sokat énekelt a helyi, illetve iskolai rendezvényeken, sokszor magát kísérte gitárral, nagyon tehetséges volt, és ezt most minden elfogultság nélkül mondom. Aztán mikor 13 volt, pont egy ilyenre készült, rengeteget görcsölt a dolgon, pedig már sokszor csinálta, gyerek létére , órák hosszát csak énekelt, és gitározott, maximalista volt, ha csak egy picit is másképp sikerült neki, mint ahogy eltervezte kezdte előröl  Ki sem lehetett robbantani a szobából. Reggelre elkezdett berekedni a hangja, és kétségbe volt esve, hiába szólt rá mindenki ő csak folytatta az éneklést, aztán az egyik nap mondta hogy nagyon, fáj a torka. Anyáék megpróbálták otthon kezelni, mézes tea, sál, minden  de nem sikerült mert még mindig panaszkodott hogy rettenetesen fáj neki, és a hangja is hol elment, hol tudott beszélni de akkor is csak rekedten. Így hát elvittük orvoshoz aki azt mondta, hogy megpróbál neki gyógyszereket felírni, de sokáig nem volt kezelve és úgy elfertőződött a torokgyulladás, hogy ráment a hangszálaira. De először nézzük meg hátha segítenek a gyógyszerek. Destiny kitartóan szedte a pirulákat,de nagyon elvolt keseredve, persze az iskolarendezvényt is kihagyta. Két hét után, nem volt semmilyen javulás, így visszamentek az orvoshoz aki azt mondta nekik, hogy lenne egy megoldás, a műtét de még nagyon új, és sok komplikációval járna. De a műtét nélkül pedig elveszítheti a hangját.  Mondanom sem kell anyáék bele se mentek, nem szerették volna ha a lányuk egy műtétbe halna bele. Hónapokon át ment a hiszti, mit szerint ő már elég erős kibírná és a többi. Anyáék meg se hallották, Destiny pedig összetört. Rengeteget sírt akkoriban, de lassan rájött hogy ez csak még erősebbé teszi őt, így minden energiáját a gitározásba fektette, egy ideig boldog volt. De mikor az iskolában fellépet volna, elrontotta, valami nem stimmelt, lefagyott a színpadon így azt is abba hagyta az állandó piszkálódások miatt. Ezután nem foglalkozott semmi, csak a tanulással, és meg is lett a gyümölcse az addig is jó átlagát kitűnőre javította, büszkék voltunk rá. Aztán itt vagyunk most, láthatólag boldog, és ha csak az utcán látnád, nem néznéd ki belőle hogy mennyit harcolt önmagával, és mennyit szenvedett.-fejeztem be a kis monológomat mosolyogva. Zayn pedig láthatólag sokkolva fogadta a híreket, hátra dőlt a kanapén, kezét maga mellé ejtette, és a falat kezdte el bámulni.

-Ha gondolod tudok neked mutatni egy videót.-óvatosan felém fordította fejét, majd lassan bólintott egyet, elég érdekesen viselkedett, lehet sok volt egyszerre az infó, de ő szerette volna tudni. Felmentem a szobámba, és a gépemmel tértem vissza. Ki kereste a kedvenc videóm majd elindítottam. Mikor vége lett lecsuktam a laptopot, és Zayn reakciójára vártam.

-Ez elképesztő-csodálkozott a képernyőre- gyönyörű hangja van, volt, bocsi nem tudom hogy illik ezt mondani, de érted ugye?

-Igen tudom, nem csak őt viselte meg a dolog, de mindenkit. Látni az egy szem húgom ahogy szenved, borzasztó volt. Nem szeretném még egyszer úgy látni mint akkor.-néztem barátom felé remélve, hogy vette a célzást.-Figyelj haver, tudom ezt most egy picit sok lehet egyszerre, de remélem érted, hogy miért féltem annyira őt. Vigyázz rá.- paskoltam meg a vállát majd ott hagytam a sokkolt Zayn-t egyedül a nappaliban.

*Zayn szemszöge*

Most, hogy már tudom az okát a némaságnak, csak annyi változott meg bennem hogy jobban tisztelem ŐT. Illetve az, hogy percről perce csak egyre többet és többet érzek iránta. Meg bolondít, és megőrülök ha nem láthatom, a gyönyörű mosolyát, hosszú haját, és bár nem ő az a kifejezett modell alkat, de ő így tökéletes nekem. Nem szereti ha a külsejét dicsérik, pedig igazán megérdemli,  aki magára vonzza az emberek pillantását, csak úgy sugárzik belőle csodálatos egy személyiség. Mi kell még? Ő csak egyszerűen tökéletes, és elfogom vele hitetni. Tudtára kell adnom, hogy hogy érzek iránta. Mikor vissza mentem a szobájába, ugyan úgy békésen feküdt az ágyon mint amikor ott hagyta a beszélgetésünk után. Leültem az ágyára és csak bámultam, ahogy egyenletesen lélegzik, ahogy haja kócosan a szemébe lóg, ahogy ott feküdt elképesztően szép volt. Nem bírtam abba hagyni csodálását, de elálmosodtam és már nem akartam zajongani így hát ruhástól befeküdtem mellé.