~11. Szerelem? Fogalmam sincs, de valami történt az biztos.~

Jó olvasást! :)
xx Witta.

Ott ült és meglepetten bámult rám. Nem kezdtem őrjöngeni, nem dobtam meg semmivel és, hogy miért? Nem tudom.

-Destiny én megtudom magyarázni-kezdte volna de csak megráztam.Nem tudom miért de nem érdekelt, hogy belenézett a szeméyles cuccomba hisz úgy is elmondtam volna neki...egyszer biztos.. Egyszerűen fogtam magam és elbotorkáltam az ágyamig, hogy letudjak ülni. Ő pedig elém ült a földre  és a térdeimre tette a kezét.

-Ne haragudj.-őszinte volt...hallottam, de nem tudtam haragudni,fogalmam sincs miért de nem ment.

-Olyan buta vagy, hogy ilyeneket gondolsz...-simított végig az arcomon és érzeem hogy pír szökik arcomba érintése nyomán. Rá emeltem könnyes tekintetem. Nem szeretek mások előtt sírni, de volt olyan érzésem ha előtte megengedek magamnak egy-két könnycseppet nem vet majd meg. Letörölte már szám szélé csücsölő könnycseppeket, és puszit noymott helyükre. Időközben már elhagyta szám szélét, és a puszikat csók váltotta fel. Észre sem vettem de már nem az ágyon ültem hanem Zayn ölében aki a földön könyökén támaszkodott. Én irányítottam. Normál esetben nem tennék ilyet, de ez egyáltalán nem normál eset, mert megőrjít. Megbolondulok ha mosolyog, ha nevet, ha lélegzik megbolondít maga a személy. Még mielőtt elfajult volna a helyzet a csengő mint keserédes megváltó sikított fel.

-Ezek a fiúk lesznek.-motyogta lecsukott szemekkel. Kifújtam a levegőt és lemészam rőla még mielőtt valamelyik jó madár "ránk nyitott" volna. Jól tettem ugyanis egy fél perccel Niall érkezett...

-KAJA!-...és távozott.

-Azt hiszem most jobb, ha lemegyünk-kuncogutt, én pedig egyetértően blógattam és példáját követve leindultam a konyhába. Négy várakozó tekintettel találtuk magunkat szembe.

-Végre már.-mondta Liam majd amint leültünk, neki kezdtek a sült csirkének. Furcsa volt a hangulat. Meg nem tudnám mondani, hogy miért csak egyszerűen furcsa és kész. Ettem volna én, de valami lekötötte a figyelmem, egész pontosan Zayn keze a combomon. Nem voltam rest viszonozni a 'műveletet'. Kezem a combjára helyeztem és egyre beljebb csúsztattam, miközben erős érdeklődést próbáltam mutatni Lou és Harry viccei felé. Zayn hirtelen felállt az asztaltól miszerint csörög a telefonja. Senki nem hallotta. Már nem jött vissza enni, így hát én mentem utána. A szobájában ült és levolt hajtva a feje, és úgy a majdnem sötét szobában. Felállt és közeledt felém, teljesen addig amígy a hátam az ajtóval nem érintkezzek és mellkasom nem feszült az övéhez. Nagyot kellet nyelnem, és a légzésem is felgyorsult.

-Még egyszer ne csinálj ilyet. Mármint amit az ebédlőben is...vagy csináld jó helyen, mondjuk az ágyamba, kajén vigyorra húzta a száját, majd bele csókolt a nyakamba és ezzel egy időben kulcsra fordította a szoba ajtaját. Több se kellet tenyeremmel kezdtem el tolni teljesen amíg az ágyhoz nem értünk. Leült a könyökére támaszkodott én pedig az ölébe ültem (nem is tudom miért de ismerős volt a helyzet). Nem sokáig irányíthattam, mert hamar maga alá gyűrt. Gyengéden magához húzott, megremegtem mikor fogát a nyakamon éreztem. Egyik kezem a vállára helyeztem, másikkal pedig a hátát kezdtem simogatni. Zayn elhúzódott és gyermeki örömmel az arcán elmosolyodott. Döbbenettel, vegyes csodálattal vizslattam tökéletes arcát. Ismét magához vont, most már nem annyira gyengéden, aztán már csak azt éreztem, hogy szája az enyémmel olvad egybe, nyelveink pedig szenvedélyes harcot vívnak, átkarol és magához húz. Vagy egy órán át csókolóztunk, legalábbis én így éreztem. Végre megszabadított a ruháimtól miközben én az övét próbáltam lerángatni róla kisebb - nagyobb segítséggel. Mikor megérintettem merev férfiasságát, örültem hogy fekszek, különben egész biztos padlót fogok. Feladtam a harcot azzal a vonzalommal szemben amit iránta érzek, hogy valahányszor rám mosolyog játszam, nem érzek semmit a gyomromban. Szerelem. Nem tudom. Soha nem ismertem Zayn Malik-hoz hasonló embert, aki folyatosan azért harcol, hogy elhitesse velem azt, hogy nem vagyok felesleges, hogy szép vagyok, pedig már tapasztalta milyen makacs vagyok, mégsem adta fel. Becsülendő kitartás főleg ha rólam van szó. De az idő nem állt meg csupán elkalandoztak a gondolataim miközben még mindig ajkaim kényeztette. A keze mindenütt ott volt. A mellemet, a fenekemet és a combomat markolászta. Aztán elengedett és ''alámerült''. A hátam ívbe feszült és vakon bámultam a sötét plafont, miközben nyelve simogatott és a combomat markolászta. A felgyülemlő erőmet a paplan markolászásán vezettem le. Nem sokára elért a gyönyör, egész pontosan elöntött. Felhúzta magát szem magasságba miközben végig csókolta a testem. Majd a fiókjában kezdett kotorászni és egy kis zacskót húzott elő. (Komolyan ilyenek vannak az éjjeli szekrényében?!)  Fordítottam a helyzetünkön és lassan rá ereszkedtem. Éreztem ahogy a hajamba túr és az arcomat nézi amint centiről centire belém hatol. Ismét fordultunk, arcát a nyakamba temette és tolni kezdett. Szája ismét az enyémre tapadt. Nem sokkal később olyan intenzitással tört rám a beteljesülés érzése, hogy szinte csillagokat láttam. Éreztem, hogy megremeg amint elélvez. Olyan volt mintha eddig halott lettem volna és most újra élnék. Szerelem? Fogalmam sincs, de valami történt az biztos.