22.~Hiányzik~

Mivel út közben ügyesen elaludtam már csak arra keltem fel hogy a vonat lassulni kezd. össze szedtem a cuccaim, és lesiettem a járműről ahol egyből kiszúrtam anyáékat és ölelő karjaik közé vetettem magam. Akármilyen jól is éreztem magam, és bármennyire is keveset gondoltam rájuk csak most jöttem rá igazán, hogy mennyire is hiányoztak ők. Az már egy másik kérdés, hogy a fiúk mennyire fognak nekem hiányozni. Főleg egy bizonyos valaki, de amint megéreztem a szemeim maró könnycseppeket azonnal elhessegettem a gondolatot, hisz alig vagyok itthon egy 10 perce és máris sírással köszöntöm a szüleim, nem pont egy pozitív pont. Inkább pislogtam gyorsan egy párat és mosolyra húztam a számat.
Mikor beléptem az ajtón, egyáltalán nem fogott el az a bizonyos "otthon édes otthon" érzés. Az egyetlen dolog ami éreztem az hiány volt és keserűség. Amint felmentem a szobámba ledobtam a bőröndöm a szőnyegre magamat pedig az ágyra. Elő kaptam a telefonom a zsebemből é dobtam egy sms-t Liam-nek miszerint megérkeztem, majd még egyet Zayn-nek neki pedig csak annyit írtam hogy hiányzik. Válaszokat még abban a percben megkaptam :"Te is nekem kicsi." küldet vissza Zayn minek hatására ismét mosolyra húzódott a szám."Kapcsold be a tv-t." ennyi volt Liam válasza. Ez aztán a szeretet teljes válasz. De morgás helyett inkább csak tettem amit írt. Nem lepődtem meg túlságosan mikor a műsör vezető konferálta fel őket. A megszokott vigyorgós integetős belépőjük helyett, ezúttal csak mosolyogva biccentettek a kamera felé. Ha nem tudnám biztosra hogy ez a mai nap miatt van még akkor is tudnám, hogy valami nincs rendben. Minden figyelmemet a tv-re összpontosítottam.

-Srácok sikeresek vagyok fiatalok és tehetségesek, mi a titkotok?-kezdte a szőke negyvenes éveiben járó nő egy sablonosnak mondható kérdéssel.

-A sok támogatás amit a családunktól szeretteinktől, és persze a rajongóinktól kapunk.-mosolygott kedvesem Liam, sablon kérdés sablon válasz gondoltam.

-Na, és a lányokkal, hogy álltok?-nézett végig a kis csapaton  műsor vezető, figyelmemet még jobban a rájuk irányítottam már ha ez lehetséges volt. Zayn mintha egy pillanatra mintha megrezzent volna.

-Na, jó akkor csináljuk másképp. Kezeket fel ki az aki szingli.- nem tudom minek drukkoltam jobban, annak hogy maradjon lent Zayn keze, vagy annak, hogy emelje fel. Ő pedig nem emelte fel. A műsorvezetőnő szeme elkerekedett, hisz mégis csak Zayn Malik a One Direction egyik tagja nála, az ő műsorában jelentette ki, hogy már nem szingli többé.

-Wow, Zayn. Vajon ki lopta el a mi rossz fiúnk szívét?-kacsintott a közönség felé.

-Nem vagyok rossz fiú.-mondta teljes komoly arccal.-Az nem én vagyok, sokkal inkább a média által kialakított kép. Nincs bennem semmi rossz.
Igaza volt, én is utálom mikor valami romlott személyiségű embernek állítják be csupán azért mert dögösen rossz fiús stílusa van, de nincs összefüggésben a viselkedésével.

-Értem.-mosolygott megértően ismét a nő.-Szép hárítás de most már áruld el nekünk ki a szerencsés.
Egy gyors pillantást váltott bátyámmal, aki csak óvatosan, és alig észrevehetően megrázta a fejét.

-A világ a legcsodálatosabb lánya.-fordította fejét ismét mosolyogva a szőkeségre.-Hát a paparazzik majd ezután jobban rátok fognak figyelni. Így vagy úgy de kifog derülni, drágám a média nagy úr.-vetett még egy pillantást a fiúkra, mintha kicsit idegesítette volna, hogy a kilétem mégsem fedte fel Zayn. Még beszélgettek az elkövetkezendő turnéról, amiről nem is tudtam, az új albumról amiről szintén fogalmam sem volt. Hát így állunk, itt ülök egyedül a szerelmem országos turnéra indul nekem pedig lassan kezdődik az iskola, és nincs semmi ami lekötne. Nincs semmi ami elterelné a figyelmemet az Ő hiányáról. Vagy mégis...Délután Lola csöngetett be, és ottalvós csajos estet követelt. Semmi kifogásom nem volt ellene így hát egy jó dvd sok popcorn és még annál is több zene mellett kibeszéltünk mindent. Elmondtam neki, hogy mi van köztünk Zayn-el ő pedig nem kérdezett semmit, nem mondott semmit csak megölelt. Nekem pedig pontosan ennyire volt szükségem. Egy nap mikor nem tud minden gondolatom a hiányára összpontosulni, mert van ami lefoglal. De suli előtt még van egy hét, egy szabad hét mikor is nem tudom magam csak úgy lekötni a tanulással. Van egy olyan érzésem, hogy vagy nagyon javulni vagy nagyon romlani fognak a jegyeim ebben a tanévben. Másnap mikor Lola elment és egyedül voltam otthon mert anyuék dolgoztak, túl sok időm maradt gondolkozni. A szobámba maradtam és ki pakoltam a bőröndömből mikor a kezem közé akadt az a pulóver. Szemeim ismét könnyek kezdték marni, én pedig akaratlanul is a nyakláncom markoltam meg. Bele bújtam a pulóverében és sírva elfeküdtem az ágyon. Mit csinál most? Hogy van? Vajon neki is ennyire fáj? Nem, ő minden bizonnyal erősebb mint én.

*Zayn*

A tegnapi interjú enyhe módon kiakasztott, az a nő az idegeimre ment. Tudom, nagyon is tisztában vagyok vele, hogy még csak két napja annak, hogy elment. De a fenébe is, hiányzik! A srácok kiélvezték az utolsó szabad esténket a turné kezdete előtt, és elmentek még egyet bulizni. Nekem semmi kedvem nem volt hozzá, semmi kedvem nem volt az emberekhez. Csak egy személyre volt szükségem ő pedig több mint két órányi autó útra van innen. Hirtelen ötlettől vezérelve átmentem a szobájába, illetve hát csak a volt szobájába. A parfümjét még mindig lehetett érezni a helyen nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Minél közelebb kerültem az ágyhoz annál közelebb kerültem a síráshoz is. Ahogy óvatosan végig feküdtem az ágyon a sírás rám tört. A sötétben könnyes arccal és egyedül merültem álomba.