~1. London!~

Mint minden korombelinek, nekem is vannak mély pontjaim, mikor csak ülök a szobámban és filózok. De miről is pontosan? Legtöbbször arról hogy ki vagyok én? Persze a nevemet én is tudom, de sokan csak úgy ismernek mint a nagy Liam Payne defektes testvére. Én nem vagyok selejtes. Többször átrágtam magam ezen a témán, hol egyedül, hol anyáékkal, és mindig arra jutottam, hogy bár van némi hibám, én is élhetek úgy mint bárki más. Nem várom el hogy kivételezzenek velem, sőt azt szeretném ha teljes értékű emberként kezelnének, Talán nem tudom szavakba öneteni mit érzek, de attól én még azt érzem, és ha nem beszéddel hát másképp mutatom meg mit szeretnék. Eddig még mindent sikerült elérnem az életben amit kitűztem célul magam elé. Nem szeretnék ezen a 'szokásomon 'változtatni. Iskolába nem feleltetnek, de legalább a tanárok kedvelnek, hisz nem vagyok egy zavaró tényező órák közben ha ezt nézzük. Más részt viszont néha olyan jó lenne felszólalni akár az igazam érdekében vagy akármi, de ez lehetetlen. De miért is gondolkoznék most ezeken mikor holnap utazom a bátyámhoz. Büszke vagyok rá, a sikereikre, és a srácokra, de piszkosul hiányzik ám. Sok lány álmodozik egy igazi féltő, és szerető bátyról mint amilyen Liam is, csak sajnos nekem nincs alkalmam vele sokat találkozni. Teljesen meg értem hogy a karrierjére kell koncentrálnia, de azért néha igazán haza tolhatná a híres hátsóját. Most a dolgok elébe megyek és meglátogatom. Nem lesz váratlan számára az érkezésem hisz ő hívott magához, mégis izgulok. Mi van ha elfeljtette hogy megyek? Nem, az nem rá vallana. Legalább is remélem. A ruhámat bepakoltam 2 hónapra, kivéve természetesen azt amibe holnap utazok. A bőröndöm utazásra készen áll a holnapi napra, de én...annál inkább félek minnél inkább közeledik a reggel, pedig még aludni is kéne.
Telefonom égtelen 'csörömpölésére' keltem, a ksézülék kiiktatásán dolgoztam anélkül hogy teljesen tönkre tegyem. Fel merül a kérdés minek nekem telefon ha hívnak nem tudok beszélni az illetővel, ami igaz is de sms-t még mindig tudok küldeni. Olyan jó hogy reggel kell indulni, de tényleg, világ életemben utáltam korán kelni, de mit számít ez most minnél előbb találkozni akarok Liam-el, szerintem soha nem voltam még ilyen izgatott, a karácsonyi nyüzgés simán el bújhat az mellet amit most érzek. Anya nyitott be, ellenőrizni hogy fent vagyok e már.

-Destiny kezdj el lassan készülődni mert lefogod késni a vonatot, ma ráérek szóval kitudlak vinni az állomásra.-válsazként mosolyogva bólintottam egyet.

 Fürdőbe vonultam, elvégezni minden fontos dolgot, megmosakodtam, fogat mostam, és feldobtam egy nagyon alap sminket : alapozó, szem ceruza, szempillaspirál, és szájfény. Sose szerettem sminkelni magam. Majd bele bújtam a még előző nap ki készített szettembe. Tekintve hogy nyár van, nem kifejezett "angolos" az időjárás , így hát bátorkodtam 'rövidre' venni a formát. A biztonság kedvéért magamnél tartottam egy kabátot.

                   

-Destiny szettje-

Egy fél órás kocsikázás után, végre kiértünk az állomásra, egyre közelebb és közelebb éreztem magam a célomhoz. Még egy két és fél óra várt rám hogy végre találkozhassak Liam-el.
A vonat megérkezett anya pedig könnyes szemekkel engedett utamra. a 'még' két és fél órát felcserélte a 'már' csak fél óra, ami mérhetetlen boldogsággal töltött el. A vonat elkezdett lassulni majd meg állt, az uticélt elértem. Amint leszálltam a vonatról bátyán fülig érő mosolya majd kiszúrta a szemem. Lerángattam a bőröndöm a járműről, majd magam után hagyva azt, rég nem látott testvérem karjai közé vetettem magam.

-Hiányoztál!-pörgetett meg a levegőben. Karjaim csak még szorosabbra fontam nyaka körül ezzel érzékeltetve hogy ő is nekem.

-Gyere szedjük össze a csomagokat, a fiúk már várják hogy megismerhessenek.-a felismerés mint villám csapás úgy hasított belém.  'A fiúk'. Teljesen meg is feledkeztem arról hogy közös lakásban laknak. Ledermedtem, és ezt Liam is észre vette.

-Valami baj van?-emelte rám aggodó tekintét. Gyorsan előkapartam egy fecnit meg egy tollat a táskámból és írni kezdtem.

-" Ugye nem én leszek az egyedüli lány?"-fel nevetett de miután észre vette hogy csak ő szórakozik ilyen jól rögtön abba is hagyta.

-Ha úgy vesszük igen, de más részt nem.-értetlenül pislogtam rá.-A kocsiban elmagyarázom csak induljunk már.-vetett egy futó pillantást órájára. Szót fogadtam. Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk az új ideiglenes otthonunk felé...