~2.So happy!~

Ujjaimat lassan fájdalomig tördeltem idegességemben, néha Liam szórakozott pillantásával találtam magam szembe. Kezdtem úgy érezni mintha élvezné hogy ennyire parázok a találkozótól. Bár már 2 éve együtt van a srácokkal, még soha nem találkoztam velük személyesen. Már rég elhagytuk London belvárosát, nem volt időm szét nézni, meg hát kocsiból amúgy sem szerencsés dolog. De gondoltam majd lesz még rá alkalmam a két hónap alatt. Egy kis utcába hajtottunk be, és egy nem túl nagy, de kicsinek se nevezhető ház előtt leparkoltunk. Még mindig az épületet bámultam a kocsiból, mikor bátyám már a csomagokat is ki szedte a csomagtartóból és az ajtó elé állt vigyorogva majd kinyitotta azt.

-Ki szállsz még ma, vagy a kocsiban szándékozol tölteni az éjszakát?-válaszul megforgattam a szemem majd kipattantam a járműből.

Kinyitotta az ajtót és maga elé engedett. Egyáltalán nem ilyenre számítottam, a falak és a bútorok szint úgy barnák voltak, és tökéletesen harmoziáltak egymással. Nem mellesleg tisztaság , és rend volt, lássuk be nem ez az első dolog ami az ember eszébe jut ha arra gondol hogy öt fiatal srác együtt lakik. Csodálkozásom közbe 4 várakozó szempárral találtam magam szembe. Liam egyből kapcsolt.

-Srácok ő itt a hugom Destiny.-mosolyogva intettem feléjük. Sorba bemutatkoztak, bár teljesen feleslegesen, tudom kik ők.
Már a nappaliban ültünk, mikor beszélgetésre került volna a sor...hát igen.

-Na és Destiny mesélj magadról.-forfult felém Harry, kétségbe esetten Liam-re néztem.

-Figyeljetek, valamit elfeljtettem elmondani nektek,-kezdte- a hugom nem tud beszélni.

-Ezt hogy érted?-értetlenkedett Louis. Bátyám rám nézet, én pedig bólintottam neki hogy mondja csak. Sosem kezeltem úgy mintha egy  betegség lenne, hisz nem is az csupán egy akadály, amit ki kell küszöbölni.
-Úgy hogy néma.-meg lepődtek, éreztem mert szinte megfagyott a levegő körölöttünk. Megint előszedtem a füzetem és a tollam amit "vészhelyzetek" esetén használok, és írni kezdtem.

-"Ne nézzetek rám így, nem vagyok halálos beteg, csak éppen beszélni nem tudok"-körbe adták a fecnit és végre elmosolyodtak.

-Gyere meg mutatom a szobádat.-húzott maga után Liam. Saját szoba? Ez a lakás sokkal nagyobb mint amilyennek kívülről látszik. A vendég szoba remekül nézett ki a bordó falakkal és fekete bútorokkal.

-Viszont egy fürdő jut  hat személyre.- közölte a tényt. Mosolyogva megrántottam a vállam jelezve hogy nem érdekel, ugyanis eldöntöttem hogy ma semmi, de tényleg semmi nem tudja elrontani a jó kedvem.