~4.Bowling!~

  Itt a következő rész (ismét) :D jó olvasást hozzá, értékeléseket várom, komizni feliratkozni ér :D

                       csók -witta-                          

                                 


Reggel  viszonylag korán felkeltem,  és annak reményében hogy a fiúk még alszanak lementem a konyhába hogy összedobjak nekik egy egyszerű kis reggelit ahogy ők is tették tegnap. Szerencsém volt, még senki nem volt fent, így hát olyan halkan ahogy csak tudtam neki kezdtem a tojásránottának. Nem nagy cucc, de azért remélem értékelni fogják. Hamar kész lett a 6 adag, megterítettem és mire végeztem a fiúk is lejöttek, igen csak kómás fejjel. Szerintem viccesek voltak, de tudom hogy nem rég én is így nézhettem ki szóval inkább nem fejeztem ki a véleményem.

-Csak én érzem úgy, vagy tényleg van egy kis házi tündérünk?- nevetett Niall, és szépen sorba leültek az asztalhoz. Megragadtam az első kezem ügyébe akadó írő eszközt, és egy fecnit majd írni kezdtem.

-”Nem fogok utánatok takarítani ha erre gondolsz.”-elolvasták, és mintha csalódottságott véltem volna felfedezni. De semmi kedvem az alsógatyáikat pakolászni, se most, se máskor. Miután meg reggeliztunk, ki telepedtünk a nappaliba tv-zni egy kicsit. Majd a fiúk feldobták hogy mi lenne ha elmennénk bowlingozni, mert mint az nem rég kiderült kaptak egy hét pihenőt, amit örömmel kihasználnak velem. Tetszett az ötlet,befoglaltam a fürdőt egy gyors arc frissítés erejéig, majd beszáguldoztam a szobámba felöltözni. Egy egyszerű szettet válogattam össze, és egy kicsit sportosra vettem a formát mikor a sima farmer, fekete feliratos póló összeállításhoz egy tornacipőt társítottam.
Negyed óra kocsikázás után megérkeztünk a közeli bowling pályára. Bementünk és kibéreltük a cipőket a játékhoz. Mivel hatan voltunk logikus volt a csapat felosztás, három-három taggal. A mi csapatunkban volt Liam, Zayn, meg persze én, a másik csapatban pedig értelemszerűen, Louis, Harry, és Niall. A játék során kiderült hogy egyikünk sem konyít a bowlinghoz, de ennek ellenére mi jól éreztük magunkat. Bár kaptunk egy-két rosszaló szempárt, de nem nagyon tudott meghatni a dolog.  Két óra szerencsétlenkedés után a pályán kiegyeztünk egy döntetlenben. Találtunk egy tevékenységet amihez midenki értett, így hát elmentünk a közeli kajáldába. Nem pont szerencsés választás, egy csapat tini lány tanyázott ott, és hát persze hogy kiszúrták a fiúkat. Egy páran oda jöttek fényképezkedni, és aláírást kérni.

-Hát ő meg kicsoda?-bökött felém nem épp a legszebb hangnembe az egyik lány, bár nem ismertem de nagyon rosszul estek a szavai. Elszántan a padlót kezdtem fixírozni.

-Ne beszélj így a hugomról.-kelt Liam a védelmemre.

-Neked nincs is hugod. Miért hazudsz?-flegmázott vissza a lány.

-Nem beszélhetsz ilyen hangnemben senkivel, egyébként meg van huga Liam-nek jobb lenne ha utána néznél a dolgoknak.-szólt hozzá Niall, nem épp a legkedvesebb módon.

-Majd én azt eldöntöm ki mit érdemel.-majd felhúzott orral elhagyta a helyet. Bár ahogy végig néztem a társaságon, jól tette.

-Hihetetlen egyesek mit meg nem engednek maguknak.-csodálkoztak a fiúk.

Miután haza értünk olyan este 7 körül járhatott az idő. Elmentem fürdeni, és önmagamat meghazudtolva 10 perc alatt végeztem. Bele bújtam a pizsibe és lementem a fiúkhoz tv-zni. De csak csendben ültek ott. Nem igazán tudott lekötni Spongyabob így hát úgy döntöttem fel megyek a szobámba gépezni egy kicsit, úgy is rég voltam már net közelbe (tegnap de az nem számít). Már épp megnyitottam volna a böngészőt mikor kopogtak. Talán ki kéne írnom egy papírra az ajtóra: “Egy párna-gyere be, kettő-menj el!”. Így hát hozzá vágtam az ajtóhoz egy párnát, hogy jöjjön be az illető. Ismét sikeres volt az akcióm, Zayn lépett be a szobába.

-Talán valami baj van, hogy csak úgy fel jöttél?-a gépen megnyitottam egy új word dokumentumot, remélve ki tudunk igazodni majd egymáson.

-”Nem nincs semmi baj, csupán nem kötött le a tv.”

-A társaságunk se?-kérdezte egy huncut mosollyal mellékelve.

-”Ha a társaságotok csak tv-zik, akkor nem az sem.” -vigyorogtam rá miután leírtam a mondatot, viszonozta mosolyom, és kezdetét vette egy beszélgetés, aminek még hajnali 1-kor sem éreztem a végét. De láthatólag kezdett fáradni mert egy hatalmasat ásított.

-”Na mi az, talán nem bírod az éjszakázást?”

-Ki? Én? Ugyan már nézz csak rám, friss vagyok és üde.-szempillái majd leragadtak minden egyes szó után, és mintha kicsit lassabban beszélt volna a normál tempónál.

-”Hát persze, én meg most nyertem meg az x-faktort, Zayn nem vak vagyok hanem néma.”-vigyorogva vártam a reakcióját. Lemondóan felnevetett, a padló pedig kiérdemelte gyönyörű szemei figyelmét, majd én is. Pillantását mélyen az enyémbe fúrta, majd komolyra váltott.

-Igazad van, tényleg nagyon álmos vagyok. Én most megyek is, és te is pihend ki magad, nem tudhatod milyen random ötlettel állunk elő.- ‘búcsúzás’ képpen rám kacsintott, majd becsukta maga mögött az ajtót. Kételyek közt aludtam el, hisz a fiúk valóban elég kiszámíthatatlanok, előre félek mit találnak majd ki. De végül szépen lassan elmerültem az álmok világában.