20.~"Nem akarom, hogy...~

                                  
A testemet a félelem és remegés járta végig, az alkoholtól pedig hányingerem volt. Ha tudtam volna se biztos, hogy sikításra bírtam volna magam, olyan szinten megbénultam. Arcomat könnyek mosták, és amíg az könyörtelen személy a számba lihegett próbáltam a telefonom után nyúlni, hátha sikerül a srácok közül valakit tárcsáznom. Valakit valóban sikerült de, hogy  kit arról fogalmam sem volt, de a telefonom túl hangosan csöngött ki.

-Te meg mi a francot csinálsz?-ordított a fülembe mikor meghallotta telefonom hangját, azonnal ki téptem a kezemből és a földre hajította úgy, hogy darabokra tört.

-Azt hiszed, hogy szórakozhatsz velem te kis csitri? Hm? Halljam!-és ekkor olyan erővel taszított rajtam, hogy a földön végeztem. Ekkor felerősödött a zene, és mikor felemeltem a fejem, láttam hogy az a ajtón egy magas meglehetősen helyes srác jött ki. Bár a kinézete volt amit utoljára megfigyeltem. Még mindig zokogva, a  'segíts' szót tátogtam el neki. Több sem kellet, a srác vállával a falnak taszította a támadón, aki amint észlelte az ütést azonnal ellentámadásba kezdett. Eltaszította magától úgy, hogy 'megmentőm' a földre kényszerült csak úgy mint én. Ráült és ütni kezdte, tennem kellet valamit. Erőt vettem magamon felálltam és erősen a bordájába rúgtam, hirtelen oda kapott és le is fordult a magas srácról. Megmentőm gyorsan mellém rohant, én pedig csak sokkos állapotban álltam ott.

-Jól vagy?-kérdezte félénken, én pedig csak zavartan bólintottam. Szorosan magához vont nyugtatás képen, de egyáltalán nem tudtam megnyugodni, mikor Zayn rontott ki az ajtón majd megtorpant. Nem meglepő reakciója, hisz nekem sem tetszene ha arra érnék oda, hogy valaki a barátomat ölelgeti közben egy ember fetreng fájdalmai miatt a padlón.

-Destiny?-fagyott meg, mikor ölelkező párosunkra siklott tekintete.

-Ismered?-nézett Zayn felé a srác.

-Mármint a barátnőm? Igen, ami azt illeti elég jól.-morgolódott barátom, ami azt illeti kifejezetten aranyos mikor morcos.

-Mi történt?-pillantott ismét a szenvedő alanyra, aki még mindig a földön nyöszörgött.

-Ez a féreg, a barátnődnek esett, én meg pont akkor jöttem ki egy kicsit levegőzni, és nem hagyhattam segítség nélkül.

-Oké, és köszönöm, de most szerintem mi megyünk is, biztos megviselte a dolog.-kicsit zavaró volt, hogy csak szemlélő voltam, de Zayn reakciója egy kicsit mintha megnyugtatott volna. A sráccal (akinek még mindig nem tudom a nevét) már rég nem ölelt, így barátom kezdte a távolságot megszüntetni köztünk. Amint mellém ért szorosan megölelt, kicsit talán birtoklóan, de annyira boldog voltam, hogy ott volt mellettem, hogy még örültem is neki. Megmentőm feszengve állt mellettünk, majd egy kurta "sziasztok" után elviharzott.

-Ilyet többet ne csinálj, világos?-fogta közre arcomat kezeivel.

-Nem szándékosan csináltam.-formáltam a szavakat, miközben a szemébe néztem.

-Tudom-suttogta vissza, majd rövid csókot nyomott a számra. Mosolyogva néztem vissza rá mikor elváltunk.

-Gyere, biztos fáradt vagy, haza viszlek.
Haza, már nem sokáig-jutott eszembe a gondolat, de amint megláttam azt a férfit kiterülve mozdulatlanul egyből nem azzal foglalkoztam. Rémülve néztem Zayn-re aki legalább annyira rémülten nézett vissza rám. Gyorsan mellé guggoltam, hogy megnézzem a pulzusát. Megnyugodva lélegeztem fel, mikor rájöttem, hogy csak elaludt. Zayn feszülten várta a reakcióm így fel mosolyogtam rá, nyugtatás képpen.

-Csak alszik.-formáztam ismét ajkammal a szavakat, majd a hercegem kézen ragadva, kezdtem el a kijárat felé húzni, és egy fél óra múlva már otthon voltunk.
Reggel, a másnaposság apró jelét sem éreztem, ami érdekes mert tegnap elég ramatyul éreztem magam de lehet, hogy csak a kialakult helyzet miatt. Tény, hogy nem fog felkerülni a 'top10 estém' listára.

 

Nincs attól kellemesebb dolog, mikor az mellett ébredsz, akit szeretsz, és akiért bármit megtennél. Őt bámultam. Őt aki a mindennél is többet jelent számomra, Őt aki mindenhogyan tökéletes számomra, Őt akit szeretek. Igen, szeretem. Mikor ébredezni kezdett, mosolyom csak szélesebb lett.

-Régóta bámulsz?-kérdezte azon a dögös álmos hangján. Válasz helyett mosolygásom átment vigyorgásba. 
Egy fél óra múlva már az ebédlőben ültünk és reggeliztünk, a többiek késő este estek haza, és még aludtak, szóval ritka pillanatok egyikét kihasználva egyedül voltunk. Folyamatosan engem bámult és mosolygott. De nem igazán volt boldog a mosolya. Mellé sétáltam, és a vállára hajtottam a fejem.

-Nem akarom, hogy elhagyj.-suttogta lehunyt szemekkel. Magam felé fordítottam az arcát.

-Nem akarlak.-'suttogtam' én is.

-Tudom, de mégis elmész. Tudom, hogy kell, de nem akarom.-mondta halkan majd a hajamba csókolt és a hangján hallottam, hogy a sírás fojtogatja.
Ott ültünk a konyhában, szerelmesen egymásba fonódva és kétségbe esetten.

19.~ Szórakozzunk...~

A csend kínosan feszült volt. Talán mégse mindenkinek, Rachel képéről semmivel nem lehetett volna letörölni a vigyort, jó kedve túlságosan is idegesítő. Vajon minek örül ennyire?

-Hát te?- Harold hangja talán kicsit hisztérikusan magasra sikeredet ezt gondolom ő is érzékelte, és azonnal megköszörülte a torkát. Lélegzet vissza fojtva vártam az események kibontakozását.

-Épp az állomásra készülök.- nevetett fel. Mindenki homlok ráncolva emelte rá tekintetét.

-Nem gondoltátok, hogy itt maradok. Ugyan már Destiny gondold csak végig. Te se szeretsz, én se téged, te tartod a szád, én meg majd jól érzem magam Ben-el.- hangja teljesen komoly, és talán egy kicsit fenyegető is volt. Kezeimet magam elé emeltem védekezés képen és szemöldök felhúzva rázta a fejem jelezve, hogy felőlem aztán a Temzébe is vethetné magát, ha rajtam múlna akkor ott is maradna.

-Örülök, hogy jól kijövünk-mosolygott ismét ártatlanul, és ha szemmel ölni lehetne már nem lenne ennyire jó kedve ebben biztos vagyok. Harry elképedve és lemondóan pillantott rám, ajkaimon egy gyors győzedelmi mosoly futott át. Tudtam, és meg is mondtuk de nem hitte el, talán majd máskor jobban oda figyel a jó tancsokra.

-Harry, Zayn, örültem a találkozásnak, de a vonatom nem vár. Ki vinne valaki az állomáshoz?

-Persze. Jó pénzért egy taxi talán elszállít, ha csak nem utáltatod meg vele magad és nem dob ki az út közepére.- mondta el a göndör egy hangúan, és unottan majd felment a szobájába. Rachel vállat vont majd eltűnt.Könnyebben ment mint gondoltam. Gyorsan küldtem egy sms-t Liam-nek, hogy a banya távozott, de erről egy szót se mert titok, de jobb ez így. Újra elmerültünk a film érdekesnek nem mondható történetébe, mikor Harry ismét letrappolt Louis-val karöltve.

-Ötletünk van.-és egyszerre emelték fel a szabad kezüket figyelemre intve minket.

-Ma este bulizni megyünk. Oké? Oké. Akkor ezt megbeszéltük- csapta össze tenyereit Louis.

-Jó szórakozást.-emelte vissza Zayn tekintetét a tv-re.

-Azt hiszem félre értetted, úgy értem mi, mármint nem csak mi hanem mindenki még Eleanor is jön, tudom mert még nem beszéltem vele de biztos igent mond, szóval jobb ha elkezdtek készülni.- Időbe telt mire eljutott a tudatomig az, hogy nekünk most konkrétan parancsba lett adva az, hogy bulizzunk. A probléma csak annyi, hogy én még csak  tizenhét vagyok. Gondolom eszükbe be se jut majd úgy köszönni az őröknek hogy "Jó napot, kiskorúval vagyunk". Amúgy sem ártana kimozdulni, tehát én teljesen megvagyok győzve, persze ha Zayn-nek nincs ínyére a dolog én se megyek, ez tiszta sor. Reakcióját figyeltem, hátha meg tudok majd valamit, de semmi.

-Na!-sürgette Louis, Zayn válaszát.

-Felőlem...-rám nézett.

- Drágám?-nem törődömségét látva inkább csak megrántottam a vállam.

-Csodás, később felfalhatjátok egymást a puszta tekintetetekkel, de most irány öltözni.
Louis apáskodása már-már fojtó volt, de inkább szót fogadtam, és Zayn-be kapaszkodva vonszoltam fel magam az emeltre, és a fürdőbe siettem, majd egy gyors fürdés után, még vizes hajjal és fehérneműben válogattam, a ruháim között. Ötletem sem volt mit vehetnék fel. Úgy igazán soha nem voltam még szórakozó helyen, oké egyszer-kétszer Lolával beszöktünk az csak amolyan 'gyerekcsíny'. Most, hogy itt állok egy este előtt mikor hivatalosan is beszöktetnek egy ilyen helyre gyomor görcsöm lesz a gondolattól. De még mindig nem tudom mit vegyek fel és ez kiborító. Gondoltam talán előbb emberibb formát varázsolok az arcomnak, és annyival is előrébb leszek a ruhával meg ráérek később foglalkozni. Fekete, nem túl erős füstös szemeket varázsoltam magamnak, hajamat pedig hagytam természetes göndör formájában, annyival segítettem rá hogy fél oldalról feltűztem. Ismét szekrényemhez léptem de ezúttal a nagy válogatás közepette kezembe akadt a tökéletesnek vélt darab. Egy egyszerű fekete váll nélküli, combközépig érő ruha ami a mellrészén masni szerűre van 'csavarva'. Hozzá próbáltam a fekete magassarkúmat, és ritka pillanat következett be: meg voltam elégedve azzal amit láttam. Már csak remélni mertem hogy Zayn-nek is fog tetszeni amit lát. Mintha ha csak végszó lett volna, abban a pillanatban lépett be. Látványa lehengerlő volt, és ha nem kellet volna menni sehova egész biztos hogy helyben leteperem. Sötét farmert viselt, egy fehér inggel, haját pedig mint mindig most is tökéletesen állította be, ösztönt éreztem arra, hogy beletúrjak, de nem hiszem hogy méltányolta volna. Szemeim az arcára tévedtek, és ha eddig elvoltam nyűgözve akkor ott valahol az ájulás szélén állhattam. Ajka egy apró o-t formált majd centiről-centire felmért. Kissé zavarban éreztem magam, és szégyenlősen elmosolyodtam. Közelebb lépett, és végig simított fedetlen vállamon, majd apró csókokat hagyott ott. Szememet lehunyva élveztem érintését.

-Ha nem kéne mennünk, itt és most magamévá tennélek.-motyogta a nyakamba. Lélegzete ahogy enyém is szapora volt, és nehéz. Kézen fogott majd kivezetett a hatalmas kocsihoz ahol már a srácok vártak, kivéve Liam-et. Harry észre vehette, hogy hiányolok valamit.

-Liam nem ért rá, ha őt keresed.-beleegyezően bólintottam és már el is indultunk. Nyári éjszaka volt London pedig tele volt bulizni vágyó fiatalokkal, egy klub felé vettük az irányt a srácok pedig úgy fogtak kezet az őrrel mintha régi cimborák lennének. Oda bent fülledt volt a levegő, és nagy volt a forgatag. A szemem elé táruló nagy tömeg  némiképp megrémített, de ahogy barátom megszorította a kezem, minden kétségem elszállt. Elvegyültünk a tömegben, majd egy boxot kerestünk és helyet foglaltunk.
Az idő telt az italok pedig fogytak. Kétség nem fért hozzá, hogy már mindenkinél megtette kellő hatását az alkohol. A föld forgott velem, de nem érdekelt mert jól éreztem magam, és folytattam a táncot. Szorosan Zayn-hez simultam, mozdulataiban mintha némi birtoklást véltem volna felfedezni, egy srác folyamatosan figyelt próbáltam nem észre venni, de tekintete égetett. A mosdó felé mutatta majd egy puszi után arra vettem az irányt. Mikor a srác elkezdett követni megijedtem, lépteimen gyorsítottam, és gyorsan bementem a női mosdóba. A tükörbe néztem kicsit letöröltem a lefolyt sminkemből. Kifelé menet még a hajamon igazítottam és kiléptem. Az a fura srác megint ott volt. A félelem úrrá lett rajtam, de lehet csak az alkohol hatása és csupán képzelődöm. A hosszú folyosón nem volt senki csak én és ő. Lépteimen gyorsítottam, de két kéz a derekamra fonódott és a falhoz szorított. Rettegtem, és a támadóm részeg volt de még tudta mit csinál. Még ha sikítani tudtam volna se használt volna semmit, ugyanis bentről a dübörgő zene tompa hangja szűrődött ki.

-Szórakozzunk.-nyöszörögte gusztustalanul a fülembe.

-Na, annyira dögösen ráztad magad annak a csávónak, talán nekem is tudnál valamit mutatni.-suttogta a fülembe én pedig szemeimet össze szorítva küszködtem a feltörni készülő könnyeimmel. Reméltem, hogy ez csak valami rossz álom, és mindjárt felkelek. De ez nem következett be. Még mindig az alkoholtól bűzlő támadóm karjai közt vergődtem, és senki nem látott vagy halott minket...

18. ~Harry...~

Tudom ez a rész picit "Harry-sebb" lett, de mindig a következőre tervezem a dolgot, és mindig csak halogatom, aztán ja... remélem azért ez is tetszeni fog, és ne felejtsetek el értékelni vagy kommentelni, minél több komment/értékelés annál hamarabb rész :))
xx

Mi az a dolog amit semmiképpen nem szeretnék látni reggel rögtön ébredés után? Egy egymás szájában kutakodó Rachel-Harry párost. Meghökkenésemet félre téve csörtettem át a nappalin, hátha észre vesznek és szét rebbennek, de nem. A konyhában lenyugtattam magam egy pohár vízzel és újra megkíséreltem a műveletet vissza felé. Semmi, ugyan úgy egymáson csüngtek. Úristen, lélegeznek ezek egyáltalán. Mikor elhaladtam mellettünk felvont szemöldökkel méregettem őket, és arra jutottam, hogy nem. Semmi esetre sem illenek össze. Mármint ugyan mire lennék féltékeny de Harry attól még a barátom és (bár már nem sokáig) de együtt élünk, nem szeretném ha szenvedne. Szerintem szükséges lesz beiktatni egy kis beszélgetést Liam-el, hátha ő letudná beszélgetni, én meg majd megyek és bólogatónak esetleg. Még egy utolsó pillantást vetettem rájuk majd szemforgatás kíséretében bátyám szobája felé vettem az irányt. Kopogás nélkül rontottam be majd sértődötten vágtam le mellé az ágyba. Összerezzent, és reakciója mosolyt csalt arcomra, illetve sokkal jobban mondva inkább vigyort. Aztán eszembe  jutott, hogy miért is jöttem, és arcvonásaim egy pillanat alatt megváltoztak.

-Mit akarsz?-nyöszörögte reggel kómás hangján. Figyeltem arra, hogy számára látható módon értessem meg vele dolgokat, így hát mellé térdeltem.

-Tegnap este Rach lefeküdt Harry-vel, most pedig a nappaliba cserélnek nyáltengert.-hadonásztam neki és a végére annyira felhúztam magam az ügyön, hogy nagyot fújtatva terültem el ismét az ágyán.

-Igen....és?-hunyorított felém, még mindig feküdve.

- És? Ennyi? Liam, össze fogja törni a szívet.- hogy mondani valóm nyomatékosítsam a vállánál fogva elkezdtem rángatni.

-Így járt.

-Liam.-tátogtam neki a nevét, és egy elképedt tekintettől többre nem futotta.

-Destiny, nem szólhatok bele abba, hogy mit csináljanak. Komolyan, tudom hogy most egyáltalán nem Rachel félted, de nem hiszem, hogy szükség lenne tanácsokra.

-Igen, de gondolj csak bele, ha igazunk lesz már pedig nagy esély van rá, akkor majd a szemébe mondhatod, hogy "Én megmondtam!" na! nem szeretnéd? Tudom, hogy szeretnéd.- kezdtem el mellkasát böködni, elgondolkozott majd szólásra nyitotta a száját.

-Hol van az a jó madár?- pattant fel hirtelen bátyám. Tudtam mivel vehetem rá a dolgokra...

Hagytam hadd beszéljék meg egymás közt a dolgokat. De amint meghallottam, hogy mindketten felemelték a hangjukat valami nem hagyott nyugodni és le mentem hozzájuk. Mikor beléptem a konyhába figyelembe se vettek ugyan úgy folytatták.

-Nem arról van szó Harry értsd már meg, Zayn és Destiny kapcsolata teljesen más.

-Más?-képedt el Harry, de hangja még mindig mérges volt.- És miben Liam, miben más?

-Abban, hogy bennük megbízom. De...-folytatta volna ha a göndör nem vág közbe.

-Szóval bennem nem?-hangja már egyáltalán nem dühös volt, sokkal inkább csalódott. A szemem pedig mindig a beszélő személyen volt és olyan gyorsan váltakoztak, hogy azt hittem elszédülök.

-Pontosan ez az, hogy CSAK benned. Harry én csak segíteni akarok. Hidd el Rachel nem olyan mint amilyennek mutatja magát. Rokonunk szinte együtt nőttünk fel, ezért is merem kijelenti, hogy egy álszent kis szörnyeteg aki ott támad ahol a legjobban és úgy ahogy a legjobban fáj. Ez pedig tudod mi? Tudod te mi az ő fegyvere? Igen, a kedvességes és az, hogy elhiteti, hogy szeret. Csak hallgass rám, vagy majd két hét múlva tűrt el ha az arcodba mondom, hogy "én megmondtam" oké?
Harry értetlenül megrázta a fejét, majd kiviharzott a helységből. Ajtó csapódást, ajtó csapódás követte, és a hallottak alapján egy emberrel kevesebben maradtunk a házban.

-Ez meg mi volt?- jött be Zayn és közbe a bejárati ajtó felé mutogatott.

-A szerelem vakít.-mondta Liam majd fej rázva megpaskolta Zayn hátát és ott hagyott minket a konyhában.

-Mi a fene lelt itt mindenkit?- egyik szemöldökét felhúzva kezdte el csökkenteni köztünk a távolságot.Én még mindig az asztalt bámultam és az előttem heverő lapot firkálgattam, kérdését pedig egy vállrántással reagáltam le.

-Mivel tudnálak jobb kedvre deríteni?- suttogta fülembe miközben hátulról átölelt.

-Tüntesd el azt a banyát innen.-írtam le neki a papírra, elnevette magát, majd belepuszilt a hajamba.

-Komolyan gondoltam...de egy egyszerű kis sétával meg fagyival is beérném.-majd angyalian rápillantottam a hatás kedvéért még a szempilláim is megrebegtettem.

-Vagy, mi lenne ha filmeznénk inkább csak?- majd elkezdett utánozni, annyira aranyos volt, ahogy a szempilláit rebegtette, de nevetésem nem tudtam vissza tartani. Kárpótlásként a nyakába borultam. Tíz perccel később már a nappaliban ültünk egy tál popcorn kíséretében. Illetve ő ült én pedig rajta feküdtem. Annyira nyugis volt minden, annyira tökéletes, ezért is piszkálódott bennem valami, hogy nem sokára valami történni fog, valami aminek nem biztos, hogy örülni fogunk. Elmélkedésemet Rachel csattogása zavarta meg amint a két bőröndjét húzza maga után. Érdeklődve felültem majd a bőröndökre néztem aztán újra rá. Abban a szent minutumban toppant be Harold barátunk is...

17.~...mélységesen, és visszavonhatatlanul!~

Mit csinál egy London-ba érkező épp eszű ember? Megnézi a várost! A fiúk és Rachel programja ez volt a mai napra, én pedig otthon ültem és tökéletesen jól éreztem magam egy(vagy kettő, de maximum három) nagy adag popcorn társaságában. Hogy, miért egyedül? Azért mert mindenki volt olyan jó fej hogy elkísérték drága rokonunkat. Mivel Zayn-t külön kérdezve lett ő pedig nem akart bunkó lenni ő is elment. Engem pedig nem érdekelt ha valakinek nem tetszik a viselkedésem, ha nem akarok menni akkor nem fogok. Megbeszéltünk, nem csinálok belőle nagy ügyet. Amúgy sem akartam, de azért remélem nem lesz belőle rendszer.
Nem sokkal öt után értek haza. Elől jött be nevetgélve Rachel, Harry, Louis, és Niall, a sort pedig két fáradt magát vonszoló alak zárta. Viccesek voltak, arcomra nagy vigyort csalt látványuk, és mikor Zayn meglátta elengedett egy fáradt mosolyt majd szó szerint rám esett. Feje az ölemben pihent, keze pedig maga melett lógott lába pedig feldobat a kanapé "maradék" részére. Eszméletlenül aranyos volt, mikor haját kezdtem piszkálni ő pedig csak angyalian elmosolyodott és lehunyta a szemét. A többiek eközben a konyhában szenvedtek valamit, mire vissza értek már csak egy alvó Zayn-t láttak az 'ölemben'. Harry, Rach, Niall és Louis helyet foglaltak, Liam pedig a kanapére támaszkodott és arcát a kezébe temette. Ha nem lennék ennyire önfejű, most nem szenvedne ő is, de mivel az vagyok, hát sajnálom...

-Jujj még valamit elfelejtettem megkérdezni.-vigyorgott (mindig) idegesítően. Mindneki érdeklődően emelte rá tekintetét.

-Hol fogok aludni???-Gondolkodóba estem majd támadt egy remek ötletem. Végig mutattam a kanapén majd aranyosan elmosolyodtam. Liam a vállba lökött mire csak egy "most meg mi van?" nézéssel ajandékoztam meg.

-Zayn-nel?-kérdezte elégedett vigyorral. Az említettnek kipantattak a szemei.

-Egész biztos, hogy Destiny, a kanapéra gondolt. Én meg a szobájára, úgy is lányok vagytok majd elfértek egymás mellett valahogy.-Rendezte le Liam egyszerűen a témát, majd nem törődömségét egy vállrántással jelezte

-Persze, hogy megfértek majd, mert te az én szobámba leszel.-Súgta fülembe Zayn, hogy csak én halljam de bátyám túl közel volt mire csak elmosolyodott, megrázta a fejét és ott hagyta a társaságot. Őszintén szólva nekem tetszett az ötlet, ő és én egyedül, jaj nekem ha már csak a gondolatok is lázba hoznak. Senkinek nem volt kedve semmihez, én pedig nagy unalmamban pedig elmentem fürdeni. Már a meleg víz folyt végig a testemen mikor valaki kinyitotta azt ajtót de aztán gyorsan be is csukta. Akkor ezek szerint ki ment az illető akárki is volt, pedig egész biztos voltam benne, hogy becsuktam az ajtót na, mindegy is. Pont a tusfürdőért nyúltam mikor valaki belépett mellém.

-Segítsek esetleg?-kérdezte Zayn kaján vigyor kíséretében. Félénken bólintottam miközben szemeimet végig vezettem kidolgozott meztelen testén. Átnyúlt a vállam felett a tubusért, majd a tartalmával elkezdte a vállam bekenni. Érintése mentén szinte égett a bőröm és többet akartam, lélegzetem egyre jobban csak szakadozott, és lehunyt szemekkel élveztem ahogy kényeztetett. Apró érintések, apróbb gesztusok, de ha tőle származnak még a legrosszabb napomat is feltudják dobni. A hátát karmolásztam de láthatólag nem zavarta, az arcomtól indulva kezdte el apró csókokkal behinteni a bőröm a nyakamon keresztül a mellkasomig. Egy kellemes sóhaj hagyta el az ajkamat mikor csípőjét az enyémhez nyomva préselt a jéghideg csempének.
(...)
Egy fél órával később már mindketten pizsamában feküdtünk az ágyban egymással szemben. Mellkasát cirógattam, miközben ő hajam csavargatta. Egy nyugodt este együtt, többet jelent (legalább is nekem ) mint egy gyertyafényes vacsora egy méregdrága étteremben. A meghitt pillanatot két dübörgő láb zavarta meg amint a szobába csörtet befelé. Louis volt az, és mint aki nem látja mit csinálunk úgy vágta le magát közénk.

-Haver-!-mordult rá Zayn.

-Én ezt nem bírom!-nyafogta- Ők hangosak, ti legalább csendbe voltatok, megőrülök.-fúrta fejét a párnába.

-Mi van?- értetlen tekinteteket löveltünk felé.

-Nem igaz, hogy nem halljátok.-drámázott ott de feleslegesen mert még mindig fogalmam sem volt hogy miről beszél.

-Rachel és Harry a szobádban vannak és nem hiszem, hogy a sakkot élvezik ennyire.-forgatta meg a szemét.
Mi van? Harry meg Rach? Mármint nem vagyok rosszindulatú de tényleg, viszont remélem, hogy "kapcsolatuk" csak alkalmi és kizárólag testi lesz. Kicsit durva kívánság? Lehet, de csökken az esélye hogy rápályázzon Zayn-re. Magamnak való vagyok? Talán, de nem szeretek osztozkodni, nem mintha tárgyként lehetne kezelni a személyeket, de akkor is hagyja békén.

-Várjunk csak, Destiny te nem azt mondtad hogy az unokahúgod 16 éves?

Szégyenkezve bólogattam, mintha nekem lenne szégyenkezni valóm az ő kicsapongó élete miatt. Egy pár másod percig hitetlenkedve bámultak rám, majd Zayn megrázta a fejét és Louis felé fordult.

-Na, jó kifelé.-mutatott az ajtó felé a fekete hercegem.

-Nem!-sipákolta Louis.

-Azt mondtam...-kapta kezébe Lou-t Zayn mint egy menyasszonyt- ...hogy kifelé.- indult el vele az ajtó elé, szívesen segítettem neki, és kinyitottam az ajtót. Mikor kiért vele lerakta, és gyorsan becsukat az ajtót majd a biztonság kedvéért még kulcsra is zárta. Még próbálkozott egy sort, dörömbölt egy kicsit de hamar megunta. Nevetve borultunk az ágyba együtt. Majd mikor abba hagytuk és komolyan egymásra néztük, mintha csak egy kapcsolót kapcsoltak volna fel bennünk, egyszerre tapadtunk egymás ajkaira. Kezei felfedező útra indultak a testemen, miközben én fel le húzogattam ujjaim gerince mentén. Csókunk egyre elmélyültebb lett, és szenvedélyesebb(már ha ez lehetséges). Sóhajok és nyögések töltötték be az egész szobát. Vágyának kézzel fogható bizonyítéka az ágyékomat nyomta, ami csak még jobban lázba hozott. Minden tökéletes volt miután lekerültek a ruhák és az eszemet is elvesztettem alatta. Csak arra eszméltem, hogy a gyönyör végig söpör rajtam, hátam pedig ívbe feszül.
Pihegve borultam a mellkasára, ő pedig puszit nyomott a homlokomra és a fülbe suttogta hogy: 'Jó éjt!'. Jobb befejezést a napnak még ha akartam se tudtam volna találni. Imádom, napról napra csak egyre jobban és jobban szerelmes leszek. Szeretem őt, szeretem mindenestül együtt, az összes kis hibáját amik teljessé teszik. Mindent szeretek rajta mélységesen, és visszavonhatatlanul.

16. ~ Rachel~

Semmit nem észleltem, azt hiszem enyhe emlékezet kiesésem lehetett. A következő kép amire tisztán emlékszem az az volt, hogy Zayn a karja közt tart és csak mondja a magáét : "Mondtam, hogy maradj itt. Miért nem maradtál? Olyan makacs vagy." Valóban az vagyok, ami ezúttal majdnem az életembe került. Mikor végre volt erőm kinyitni a szemem, Zayn könnyes szemeivel találtam magam szembe. Szenvedést okoztam neki... utálom magam. Végig simítottam az arcán, mire ő még jobban magához húzott (már ha ez lehetséges). Még mindig a járdán ácsorogtunk, és kezdett kellemetlen lenni a sok bámészkodó ezért elindultunk haza felé, és olyan erősen szorította a kezem, hogy azt hittem eláll benne a keringés. Megsimítottam nagy ujját, és rá mosolyogtam, egy halvány grimasz szaladt át az arcán, de még mindig ugyan olyan feszült volt. Mikor haza értünk a fiúknak tartott egy beszámolót, hogy milyen önfejű vagyok, hogy szívrohamot okoztam neki, majd azt is elmesélte, hogy mivel, mire csúnya pillantásokat kaptam.
A nagy beszélgetések közepette egyszer csak a bátyám hívott ki a konyhába.

-Destiny, anya hívott hogy ott van náluk Rachel...-egy nem pont szép fintort vághattam mikor meghallottam "szeretett" unokatestvérünk nevét ugyan is, egy nagy sóhajtás után folytatta Liam a mondókáját.

-Annyit mondott, hogy a szülei lepasszoltál őt anyáéknak, mert nyaralni mentek. Tehát anya két lehetőséget dobott fel: vagy haza mész és lefoglalod, vagy ő jön ide. Mindegy mit választunk így is úgy is egy hétig kell maradnia.
Egy hét??? Egy hét annyit jelent, hogy onnan nekem már nincs itt keresni valóm csak 3 nap. Beteges de számolom vissza a napokat.

-Mi? Na, nem! Velem együtt fogtok szenvedni, az egy pokolfajzat.-hadonásztam neki panaszaimat, szó szerint szerencse, hogy megértett. Kinevetett, majd átölelt.

-Akkor hívom anyut, hogy küldjék a "csomagot". Ja azt elfelejtettem volna mondani, hogy már otthon van nálunk és legkésőbb reggel 9-re ide ér?-vigyorgott ártatlanul.

-Utállak.-hunyorogtam felé bosszúsan.

 Nem elég, hogy ide küldik ezt a bár bájos, de gonosz teremtést még felkészülni sem lesz időm. Idegesen végig trappoltam a nappalin figyelembe se véve az utamat végig vezető értetlen tekinteteket. Erősen becsaptam magam után az ajtót majd fejem a párnába fúrva, ágyamat nem kímélve teljes erőmből a matracot kezdtem püfölni. Rájöttem, hogy igazából milyen szánalmasan is viselkedek éppen ezért hagytam ezt abba és gondoltam végig épp ésszel a dolgokat. Lássuk csak...ma majdnem elüttettem magam, aztán kiderült, hogy Rachel egy jó ideig boldogítani fog minket...valahogy nem így képzeltem el szép napot.
Rachel. Nos igen, nem az a tipikus aranyos unokahugica akivel ellehet menni nyugodtan egy shopping körútra, vagy meg lehet ejteni egy egyszerű bájcsevejt. Ott tesz keresztben ahol csak tud. 16 évesen több pasija volt mint nekem, jó mi az az egy év de akkor is! Állítom, hogy már nem is "ártatlan". Borzasztó, a fiúk sincsenek biztonságban...de így hogy együtt vagyunk főleg Zayn nem. Csak próbálkozzon be esküszöm kitekerem a nyakát. Jó, persze nem szabad ilyet mondani, főleg ha rokon de ez a csaj eszméletlenül gonosz.

***

Liam ragaszkodott hozzá, hogy menjek ki vele együtt a vonat pályaudvarra. Mondanom sem kell, semmi kedvem nem volt hozzá, hogy olyan 'korán' kelljek. Elméletileg a fiúk tudnak az érkezéséről, nem tudom nem futottam a házban össze senkivel tegnap óta.
Az állomáson nem kellet sokat keresni, eléggé egy feltűnő egyéniség, mikor megláttam sugárzó egyéniségét fel festettem egy mosolyt és szívélyesen üdvözöltem őt egy öleléssel. Nevetve vetette magát mindkettőnk kezébe. Miközben a bátyámat szorongatta a szenvedő alany egy segélykérő arcot villantott felém amin mit ne mondjak jót derültem. Már most érzem hogy elfogja szúrni a kedvem úgy ahogy csak tudja amíg itt lesz. Gonosz boszorka.
Amint haza értünk vigyorogva ugrándozott be az ajtón meg sem várva, hogy bevezessük. Liam-el lemaradtunk és mielőtt beértük volna a kis energia bombát egy szenvedő pillantást váltottunk egymással. A nappaliban ott volt mindenki. Rach 'aranyosan' bájolgott mindenkivel. A bőrönd csattanását lehetett hallani, illetve Liam feszült arcát látni. Nem tudom mi váltotta ki belőle mindenesetre megmosolyogtatott, de fele annyira se mint mikor Zayn megpaskolta maga mellet a helyet. Megkönnyebbülve vágódtam le mellé, majd a fejem a mellkasára hajtottam, ő pedig egy puszit nyomott az homlokomra, én pedig mellkasát kezdtem cirógatni teljesen kizárva azt, hogy mi történik vagy hogy nyalizza be magát a fiúknál Rachel.

-Ti együtt vagytok?-ütöttem meg a fülem a kérdés, miközben ujjai köztünk jártatta, én pedig óvatosan bólintottam.

-Jajj de aranyosak.-játszotta meg örömét. Na, és mióta?-jártatta tekintetét köztünk.

-Egy hete.-mosolygott rá megértően a barátom. Még mindig furcsa kimondani ezt a szót vagy jelen esetbe csak gondolni rá, de olyan kellemesen furcsa.

-Hu, az még jó friss.-bólogatott.

-De annál jobban szeretem.-ölelt át mindkét kezével, én pedig csak szégyenlősen lehajtottam a fejem. Harry-től csak egy 'húú'-zásra telt.

-Harry, ne légy irigy egyszer talán te is szerelmes leszel.-kacsintott felé Zayn, mire mindenki nevetésben tört ki.

-Na, és meddig lesztek együtt?-kíváncsiskodott tovább még mindig vigyorogva, nekem csak kikerekedtek a  szemeim és kifújtam a levegőt még mielőtt olyat tettem volna amit megbánok.

-Öhm, tessék???-nevetett zavartan Zayn.

-Tudod, mármint úgy értem...na, jó mi lenne ha üvegeznénk?-csapta össze tenyereit, mire csúnyán méregettem, ő pedig minden áron kerülte a pillantásom. Jobb ha vigyázol Rachel Payne...
Fáradtságra hivatkozva elindultam felfelé a lépcsőn (érdekesen néztek, amit megértek hisz nagyjából 2 órája keltem fel). Zayn is felállt volna de a drágalátos unokahugi megfogta a kezét hogy maradásra bírja, szép tekintettel figyeltem az eseményeket. Ez úgy nézett ki, hogy karba font karokkal pásztáztam őket.

-Zayn, gyere játssz velünk.-mosolygott rá szelíden teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy ott állok nem messze.

-Kösz nem ezt most kihagyom.-Viszonozta a gesztust. Nem hiszem el, hogy lehet mindenkivel ennyire kedves, lassan hivatalosan is a példaképemnek fogom nevezni. Elmosolyodtam a válaszán, na meg persze az ötletem is.-Amúgy szeretnék még Destiny-nek mutatni valamit.-küldött felém is egy biztató mosolyt, persze hogy Harold ezt sem hagyhatta kommentár nélkül.

-Jól van csak ne legyetek túl hangosak, és az ágy is jó lenne ha egyben maradna.-vigyorgott egy jót a saját viccén. Hirtelen ötlettől vezérelve előkaptam a telefonom és bepötyögtem egy sms-t majd Harry-nek el is küldtem.

"Keress egy nőt, és ne minket piszkálj! xx"
Majd villantottam feléjük még egy 'kedves' vigyort és már ott sem voltam, hallottam még az "ennek meg mi baja?" és hasonló kérdéseket de nem érdekelt. Kiborít az a nő és pont.
Már pont nyitottam volna be a szobámba, mikor Zayn magával húzott a sajátja felé.

-Tudod mikor lent mondtam, hogy amúgy is szeretnék még mutatni neked valamit, az nem csak kifogás volt.-kíváncsian vártam mire készül, majd elhúzott egy fekete dobozt az ágy alól.

-Ez egy kis készülék, amibe ha szöveget írsz be hangosan kifogja mondani.-nyújtottam felém a telefon nagyságú szerkezetet.-Nem rég voltam kicserélni a telefonom, és mikor megláttam egyből te jutottál eszembe. Na, gyerünk mire vársz még, próbáld ki.

-Köszönöm.- a mély női hang hallatán nevetésben törünk ki.

-Öhm, majd a hangján talán tudsz finomítani a beállításoknál, de ettől függetlenül nincs mit.-vakarta meg a tarkóját.

-Szeretlek.-formáltam a szót majd, nyakát átölelve csókot nyomtam puha ajkaira amik nem volt rest viszonozni. Ilyenkor érzem azt, hogy bármi is történjék ő akkor is itt lesz nekem.

15.~ I will always love you...~

Ajánlott zene. Én ezt hallgattam, miközben a részt írtam, hallgassátok ti is (persze csak ha szeretnétek, nem erőszak :))

Azt hinné az ember, hogy a sztárok is kapnak nyári szünetet. Persze, csak nem akkor mikor akarnak, akkor kapnak mikor nincs semmi munka. Idegőrlő lehet, hisz nekem is az pedig nem is dolgozok. Gőz erővel dolgoztak az új albumukon, és szinte sose voltak otthon. Ha pedig haza értek rettenetesen kimerültek voltak. Szerettem volna én is segíteni nekik, így azon gondolkoztam hogy csinálok nekik egy  "dalt". Itt most nem arra kell gondolni, hogy össze mixelek számokat. Nem, sokkal inkább arra hogy csinálok egy alapot, írok egy szöveget, majd keresek valakit akivel felénekeltetem mint demo. Eleinte jó ötletnek tűnt, de ha már egyszer elkezdek valamit akkor azt be is fejezem. Mivel délelőttönként leginkább a stúdióban voltak, volt időm. Na meg ha konyítok egy kicsit a zenéhez miért ne tegyem magam hasznossá? Persze ezek mellet bejártam meglátogatni a srácokat, ha úgy volt vittem nekik kaját, hogy mégse legyen az, hogy ők sincsenek otthon de én se keresem őket. Egy ilyen látogatás során, botlottam bele Mike-ba aki épp karriert szeretett volna építeni. Jó hangja volt a srácnak és mivel pont kapóra jött, így leleveleztem vele ezt a demo dolgot, miután megtudta kinek a húga vagyok egyből bele egyezett. Na, nem mintha ki szerettem volna használni. Egy hét kemény munka után sikerült befejezni a dalt, és annyira ügyesek voltunk, hogy a fiúk semmit sem sejtetettek belőle. Egyik nap mikor haza értek, össze hívtam őket a nappaliba, és egyszerűen átadtam egy CD-t amin ez állt: "Hálám jeléül, egy demo" még mosolygós fejecskét is rajzoltam. Azonnal meghallgatták, elmondásuk szerint tetszett nekik, aztán kitudja...


A szobámba elmélkedtem, és a kedvenc zenéimet hallgattam. Az időt miért nem tudom  megállítani? Most olyan jó minden, miért kell ennek a fránya időnek belerondítania?
Hazudnék ha azt mondanám, hogy felhőtlenül boldog voltam, mert nem voltam. Persze most jön a kérdés hogy miért nem? Azért nem, mert a napok iszonyat gyorsasággal pörögtek. Észre se vettem és nem volt már csak 3 hét hátra a nyári szünetből, abból is csak kettő hetet tölthetek itt, mert anyáék szerint nem árt gyakorolni egy picit suli kezdés előtt. Nem volt pillanat, hogy ne gondoltam volna arra, hogy ha haza megyek akkor, valószínűleg őszi szünetben látom őket viszont. Ha csak nem jön közbe valami, és csak télen találkozhatunk megint. Persze mindig azt mondják hogy nem szabad nagyon előre gondolkozni mert az tönkre teszi a jelent. De egyszerűen nem tudok nem erre gondolni. Ha elfelejtem olyankor minden oké, de nem sokkal után biztos is hogy eszembe jut. Mi az ami eltudja velem felejtetni ezt a keserű gondolatot? Ez egyszerű. Ő. Csak rá kell néznem és nem hogy a haza utazást felejtem el, de minden mást. Képtelen gondolkozni mellette csoda, hogy eddig még nem fulladtam meg, és levegőt venni azért nem felejtek el. Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy ő az enyém, és én az övé. Mikor szerelmes az ember, mindenféle jelentéktelen butaságokat mond. De az ő szájából nem hangzik annak, sokkal inkább igaznak. Imádom mikor csak úgy minden ok nélkül megölel, megcsókol. Imádom a késő esti sétáinkat. Imádom a hosszas semmitevéseket. De mindenek előtt imádom őt.
kopogást hallottam, és az ajtóhoz siettem. Zayn állt ott. Egy csókjával tolt be az ajtón majd bezárta azt. Levegőt venni se volt időm olyan gyorsan történt minden a következő pillanatban már az ágyon feküdtünk, és az arcát cirógattam. Semmi mást nem csináltunk csak néztünk egymás szemébe. Jelentéktelen apró dolgok amik boldoggá tesznek, mint például ez. Nem kellenek nekem ajándékok, csak annyit akarok, hogy azzal töltsem az időm nagy részét akit és akiket szeretek. Semmi jobb nincs annál mint amikor van kihez bújni, van kinek elmesélni a problémákat. Talán nyálasan hangzanak ezek a dolgok, de én így érzem jól magam.

-Hiányzol.-szólalt meg hosszas csend után. Nem értettem, hisz itt vagyok...még, bár már nem sokáig de még igen. Össze zavartan tekintettem rá.

-Olyan keveset találkozunk, ami vicces hisz itt élünk egy házban, de mégis. Nem is tudom, én csak azt szeretném ha nap minden percét veled tölthetném, ha ölelhetnélek, csókolhatnálak.
Mondandóját egy csókkal nyomatékosította, mire elmosolyodtunk.

-Szeretlek,-kis szünetet tartott, majd sóhajtott egy nagyot és folytatta,- nem akarlak elengedni. Bárcsak ne kellene haza menned.
Ujjamat szájára nyomtam, hogy fejezze még a fejem is megráztam. Nem szerettem volna erről beszélni. Így is mindig eszembe van, miért beszél róla ő is? Egy könnycsepp gurult végig az arcomon, ő pedig letörölte azt.

-Hé!-nevetett halkan- Ne aggódj, bárhol is légy, bármi történjék is, én mindig szeretni foglak.
Szorosan magához húzott és csak voltunk egymás karjai közt.

-Gyere, menjünk el sétálni.-mosolygott rám, és a kezét nyújtotta. Mivel nem volt mit tenni, itthon meg amúgy is csak unatkoznánk. Szóltunk a többieknek, majd kéz a kézben indultunk London utcáin. Kifejezetten jó idő volt, kellemesen lágy szellő fújt mi pedig a parkban ültünk, és az út közben vett fagyinkat fogyasztottuk.

-Fagyis a szád.-nevetett ki, elkezdtem mutogatni az a arcom felé, hogy mutassa meg merre, de helyette csak megpuszilt.-Ne aggódj, már nem.-majd kacsintott. Összébb húztam magamon a pulóverem, mert kezdett lehűlni az idő.

-Menjünk? Fázol?-bólintottam egyet, és már vissza felé sétáltunk. Átment az út másik oldalára mert csak ott volt kuka, hogy kitudja dobni a szemetet. Mondta, hogy várjam meg mert mindjárt vissza jön. De nem hallgatok rá mert én Destiny Payne vagyok aki makacs, és feledékenyül elfelejt szét nézni, mielőtt átszeretne hasítani az úton. Hatalmas fékcsikorgást hallottam, én pedig csak megfagytam, és vártam a csodára az útközepén, miközben Zayn riadt arcát figyeltem...

14.~ Média~

"Nemcsak azért szeretlek, ami vagy hanem amivé válok amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek amivé magad tetted, de azért is amit velem teszel."

A London Eye-ről már fülig érő vigyorral szálltam le, és ezt egész úton le nem lehetett törölni a képemről. Közbe Zayn mesélt valamit, én pedig közbe bólogattam, hogy mutassam igenis figyelek. De nem nem figyeltem, és ezt ő is nagyon jól tudta, ezért hallgatott el egy kuncogás után. Összekulcsolt kezekkel, sétáltunk az utcán olyan 11 óra környékén. Határtalanul boldog voltam. Nyugodtan sétáltunk, hisz melyik idióta paparazzo mászkálna ilyenkor sztárok után leselkedve, az utcán. Amikor haza értünk, olyan halkan próbáltunk beosonni, hogy senkit se ébresszünk fel, hogy levertük a kabátokat a fogasról, és majdnem orra buktam a cipőkben. Szerencsére senki nem ébredt fel, mert nem is aludt senki. Ahogy egyre beljebb haladtam láttam a tv-t és a kanapén ülő srácokat, akik csendben(!) bámulták a készüléket. A nappali ajtóban, keresztbe font karokkal megtámaszkodtam az ajtófélfánál.

-Jó estét fiatalság!-vigyorgott rám Louis. Zayn pont ekkor bukott be mellém, szó szerint. Csúnyán végig mért ő is a szétdobált cipőkön.

-Renyhék vagytok.-nézett végig a társaságon.

-Ti meg szerelmesek!-röhögött Harry. Vigyorogva lehajtottam a fejem és beharaptam az ajkam.

-Úgy mondod mint ha ez bűn lenne.-nézett rá bátyám. Eközben Zayn hátulról átölelte a derekam, és a vállamra hajtotta a fejét.

-Hagyd! Csak féltékeny. Ha belegondolok van is mire.-nyomott egy puszit az arcomra, én pedig megállás nélkül vigyorogtam.-Én megyek aludni. Majd gyere, vagy ne...ahogy gondolod.-suttogta a fülembe hogy csak én halljam, és hallottam hogy közbe mosolygott. Csak bólintottam egyet és már ott se volt. Átsétáltam a helységen, és most először éreztem furcsán magam amiatt, hogy egyedüli lányként lakok 5 fiúval. A konyhába igyekeztem inni egy pohár vizet. Egy pillanatra olyan volt mintha valaki,mozgott volna a ház előtti bokorban, de ezt teljességgel kizártnak tartottam. Miután megdörzsöltem a szemem, kinéztem az ablakon és tényleg nem volt ott senki. Biztos csak a fáradtság miatt képzelődtem. Vissza felé ismét átsuhantam a nappalin. Út közben intettem egyet a hátam mögé a fiúknak, és ezzel letudtam a jó éjszakát témát.

-Neked is jó éjt, te kis Cupido áldozata!-jót mosolyogtam rajta, majd a szemforgatás után bementem a szobámba hogy pizsit keressek és gyors fürdés után végre Zayn mellé bújhassak. Na, nem úgy, bár szívesen megtenném de örülök ha nem esek össze menet közbe. Ritka gyors módon végeztem, kb. 10 perccel később, már az ajtóba ácsorogtam, és csak topogtam. Nem tudtam eldönteni, hogy bemerjek-e menni vagy se. Zayn eldöntötte helyettem.

-Gyere be kicsim, nem harapok.-"Kicsim" még egy ok a mosolyra.-Csak néha.-tette hozzá halkan de nem elég halkan hogy én ne halljam meg. Beléptem és az ágyon támaszkodott a könyökén. Nem volt rajta csak egy alsó nadrág meg egy póló. Fáradtan mosolyogtunk egymásra, és komótosan bemásztam mellé az ágyba.

-Szeretlek.-suttogta, én pedig mutattam neki hogy "én is" remélve, hogy látja és érti. Egy puszit nyomott a hajamra, tehát ezek szerint igen. Biztonságban éreztem magam a karjai közt, és elhittem hogy minden rendben van. Pedig ez nem igaz, sosincs semmi rendben, de ő elhitette velem ezt a hazugságot.
Reggel a konyhából felszűrődő hangokra keltem fel. Két perc múlva már lent is voltam. Mosolyogva "köszöntem" a lent lévőknek, Liam-nek és Niall-nak.

-Jó reggelt hercegnő.-nyomott egy puszit Liam a homlokomra.-Zayn? Felkelt már?

-"A-a."-ráztam meg a fejem,miközben tátogtam.-"Éhes vagyok."

-Tudod hol a hűtő, nem?-vigyorgott felém, én pedig durcásan rá öltöttem a nyelvem.

-"Többiek?"-'kérdeztem'.

-Azt hiszem, elmentek futni.- válaszolt a szöszke és már ki is ment a helységből.

-Destiny, figyelj csak.-ült le mellém bátyám, és éreztem hogy ez valami mély beszélgetés lesz...a részéről.

-Ugye tudod hogy neked a nyár után haza kell menned?-bólintottam de nem, nem tudtam. Igazából teljesen megfeledkeztem róla hogy én csak "nyaralni" vagyok most itt. Én naiv.

-Ugye azt is tudod, hogy utána nem nagyon fogtok találkozni?-megint bólintottam. De nem, nem tudtam, ezt is elfelejtettem...Én buta.

-Ugye tudod, hogy bármi legyen veletek mindkettőtöket szeretlek?-ismét bólintottam, és igen tudtam. Én szerencsés.

-Ő is szeret téged, hidd el.-majd kiment a konyhából, Zayn pedig bejött. Kócosan, borostával, és lélegzetelállítóan, de szó szerint.Jelenlétét a testem is érezte, a pulzusom emelkedett, a gyomrom össze szűkült, a lábam pedig remegni kezdett. Azt hiszem ilyen történik a szerelmesekkel...legalábbis eén így tudom. Nem hiszem, hogy valaha is meg fogom szokni hogy ennyire helyes. Időm se lesz. Eszembe jutottak amiket Liam mondott. Ő közbe oda jött és puszit nyomott a fejem tetejére. Egy halvány mosoly szaladt át arcomon. Gondolom ezt ő is észre vette.

-Van valami baj?-térdelt úgy elém, hogy a szemebe tudjon nézni, közbe pedig a térdemen fekvő kezeimet simogatta. Megráztam a fejem. Ekkor rontott be Harry és Louis melegítőben, csapzottan, (tehát tényleg futni voltak...) és egy újságot csaptak le az asztalra. Mindketten oda kaptuk a fejünket, majd ismét egymásra néztünk. Harry-ék is sokkolva néztek minket. Rémisztően kínos volt a csend.

-Destiny, ugye nem vagy terhes?-kérdezte az a jó madár. Az a jó madár akit a pillantásommal is megtudtam volna ölni, abban a pillanatban.

-Komolyan Harold? Tényleg? Ettől valóság hűtlenebb gondolatod nincs?-förmedt rá Zayn.

-Öhm...akkor mi most megyünk.-mondta Louis és kifelé kezdte navigálni a göndört.-Sziasztok, majd....ja sziasztok.-Már ott se voltak a következő pillanatban. Az újság felé nyúltam, nem kellet sokat lapozni, a címlapon hozták le a tegnapi randinkat. Oké hogy megírják, de máris? Ráadásul címlapon? Nem is a saját reakciómtól féltem igazán...hanem Zayn-étől. Pedig nem ártott volna magam miatt aggódni.

-Nézd milyen jól mutatunk!-fordította felém az újságot, én pedig nevetve a nyakába borultam.

~13. London Eye~

Érezted már úgy magad mintha felesleges lennél? Mintha tehetetlen lennél, mert bármint tennél nem lenne elég? Azt hogy akárhogy is próbálkoznál az sosem lesz elég? Ha igen, akkor tudod mit érzek most.  Nem hinném, hogy megérdemelném egy olyan személy szereteté mint Zayn, és ezen által bűntudatom van. Bűntudatom van mert tudom hogy más százszor jobban megérdemelné mint én. Bárki, akárki más csak én nem.
Mikor a fiúk haza értek, nem tettek különösebb megjegyzéseket mint pl. Louis a levélben, talán egy-két viccesen furcsa pillantás Harry-től de semmi egyéb. Igazából a nap további részét a szobámba töltöttem, és olvastam. Imádok olvasni, az mindig kikapcsol. Most sem volt ez másképp, éppen lapoztam mikor Zayn jött be. Egy helyben toporgott ,de nem szólalt meg. Már ott bólogattam neki mosolyogva, hogy szólaljon már meg végre.

-Destiny...én, én szeretném...-elkezdtem hadonászni a kezemmel ezzel is jelezve, hogy ha nem nyögi ki mit akar, akkor kifogja fúrni az oldalam a kíváncsiság-szóval én szeretném, ha esetleg...eljönnél velem egy randira?
Félve pillantott felém, én pedig egy pillanatra megfagytam. Zayn még mindig a reakciómra várt, nekem pedig lassan eljutottak az agyamig a kimondott szavak. Jó igazából csak egy pár szó: velem és a randi. Nem is kellet több. Széles vigyorra húzódott a szám, és a nyakába vetettem magam.

-Akkor ezt most vehetem igennek?-kérdezte a hajam mögül, mire én csak hevesen bólogatni kezdtem.

-Na mire vársz még? Készülődj, 8-kor indulunk.-Kacsintott egyet majd miután a fenekemre csapott (meg nem várva a felháborodásomat) kiviharzott a szobából. Úgy viselkedünk mint valami első évfordulós pár, pedig mi csak...mi csak, hm ha szépen akarom kifejezni magam akkor csak gyorsra vettük az ismerkedést. Nem biztos, hogy ez olyan nagy baj, de nem lett volna olyan nagy gond előbb gondolkodni aztán cselekedni, de minden olyan gyorsan a pillanat hevében történt, hogy szerintem fizikai fájdalmat okozott volna ha valaki ott és akkor leállít minket.
Nem volt mit tenni, egy levakarhatatlan vigyor kíséretében elmentem fürdeni, hajat mosni. Kifejezetten gyors voltam, ugyanis egy 15 perc múlva már a tükör előtt "cicomáztam" magam. Nem sokkal később pedig a szekrényemet bújtam valami elviselhető ruha után kutatva, hisz semmilyen információm nem volt a randival kapcsolatban, és őszintén szólva féltem. Féltem attól, hogy mi van ha...? Mi van ha nem tudjuk kötetlenül jó érezni magunkat, miattam. Persze vannak olyan pillanatok amikor a tettek többet mondanak miden szónál, de nem mindig. De mielőtt annyira elmélyedtem volna a gondolataimba a kezem közé akadt a megfelelő ruha. Utolsóként pedig egy ruhához színben passzoló cipőt húztam fel, majd a tükörhöz léptem. Végig mértem magam. Úgy ahogy elfogadható külsőt alkottam az enyhén föld színekben harmonizáló sminkemmel, ami tökéletesen illet a  sötét barna hosszú ujjú felsőmhöz amit egy világosabb árnyalatú szőrmés mellénnyel dobtam fel, és lábbelinek pedig egy balerina cipőt választottam. Elégedett voltam magammal, majd gyorsan az órámra pillantottam ami már 7:58-at mutatott. Ebben a pillanatban kinyitódott az ajtóm és Zayn kukucskált be.

-Bejöhetek?-bólintottam egyet, ugyan csak az arcát láttam de azok a fránya pillangók...azt hittem kirepülnek onnan. Mikor bejött óvatosan becsukta maga mögött az ajtót, mintha csak attól félne felébreszt valakit.- Wow! Gyönyörű vagy!-pont ő mondja a szívdöglesztő kinézetével, mikor a haja (mint mindig) tökéletesen állt, és a sötét farmer fehér pólóval, illetve a bőrdzsekivel valami eszméletlen kombinációt alkotott. Mondatára pedig csak úgy reagáltam hogy félre hajtottam a fejem, mire ő az állam alá nyúlt, hogy a szemembe nézhessen.

-Ne csináld ezt, hisz csak az igazat mondtam!-én pedig elmerültem gyönyörű sötét szemei világában, mikor ő maga ébresztett a csodából.

-Gyere, mert elkésünk és előtte még szeretnék sétálni egy kicsit.
Elkésünk? De hát honnan? Furcsán ráncoltam a homlokom ezzel jelezve, hogy halvány lila gőzöm sincs, hogy miről beszél.

-Majd megtudod, csak gyere.- majd felkínálta a kezét mint egy úri ember.-Hölgyem?-Én pedig illedelmesen elfogadtam, és kéz a kézben vonultunk ki az utcára és egy számomra ismeretlen irányban kezdtünk el haladni. Olyan kilencig sétálhattunk, miközben egy kis jelbeszédet tanítottam neki. Volt egy olyan érzésem hogy nem csak a bénasága miatt nem jött össze neki mind elsőre, és nem csak az miatt kellet majdnem hogy folyamatosan a kezét fogva mutatni először a dolgokat. Ez alatt a röpke egy óra alatt sok mindent megtanult, én pedig jól éreztem magam. Egymás kezét fogva sétáltunk, majd egy hosszú sétáló utcára fordultunk aminek a végén nem más mint a London Eye díszelgett. Távolról gyönyörű volt, annyira elmerültem a kivilágított nevezetesség látványában, hogy Zayn nevetve húzott maga után szinte a célig. Mikor oda értünk a szemem megakadt a nyitva tartási időn- 8:30, és ijedten pillantottam Zayn irányába, aki ismét jól szórakozott rajtam.

-Ugyan már azt hiszed hogy azért hoztalak ide hogy megnézd a nyitva tartási időt? Na, gyere már!-mosolygott rám biztatóan és ezzel egyidejűleg húzott egy kabin felé ahol már egy ember várt minket.  Köszönt majd kinyitotta a kabin ajtaját, mi pedig beszálltunk. Nem hiszem el hogy képes volt kibérelni ezt az egészet, nyitva tartási idő után. A "szerkezet" elindult nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom. Nem volt elég a félelem de ekkor még Zayn is átölelt hátulról. Éreztem, a parfümét, a kezeit a derekam körül, miközben London-t csodáltam. Az érzés amit akkor éreztem, leírhatatlan, elbűvöl, magával ragadó, és fantasztikus(tőszavakban íg jellemezném) A szívem kihagyott egy ütemet (vagy kettőt) és még a szám is tátva maradt.

-Csodás, ugye?-elvarázsolt pillanatomban csak bólintottam egyet (na nem mintha amúgy tudtam volna egyebet csinálni).

-Tudod azt hiszem kicsit elkapkodtuk ezt az ismerkedés dolgot, és gondoltam itt az ideje pótolni. Csak remélni merem hogy sikerült is.
Megfordultam, és megcsókoltam. Ő pedig eltolt egy picit, azt hittem valami rosszat tettem, de ekkor szóra nyitott a száját, bennem pedig megállt az ütő.

-Destiny! Én nagyon kedvellek, sőt szeretlek! Szeretném ha erről a randiról már úgy mennénk haza, hogy igen mi már egy pár vagyunk. Na, mit szólsz hozzá?-félve várta a válaszom, nekem pedig csak széles vigyorra húzódott a szám és a nyakába vetettem magam.-Akkor ezt most vehetem ismét igennek?-mire hevesen bólogatni kezdtem. Ahogy kezdtük, úgy fejeztük be a napot. Boldogan!

~12. ...hülyeségeket beszélek.~

Jó olvasást! :)

xx Witta

A karjai közt aludtam el, és féltem. Féltem attól, hogy mi lesz ha reggel nem lesz már mellettem, ha nem csak mellettem nem lesz ott de el is tűnik majd egy pár napra. Rettegve a gondolattól aludtam el miközben hátulról ölelt. Már rég aludt, legalább is az egyenletes szuszogásából, így gondoltam. Én pedig vergődtem, sokáig fent voltam és harcoltam magammal, a gondolataimmal. A félelem csak az egyik ok volt, de ott volt még a megvetés is ami magam ellen irányult. Teljes mértékben utáltam magam, és nem tudtam volna pontosan megfogalmazni miért. Talán azért mert naiv voltam és neki adtam magam, vagy azért mert ilyen gyorsan. Hisz alig ismerem két hete és már az ágyában henteregtem. Már csak imádkozni tudtam, hogy ne hagyjon itt, illetve hogy csak fordított sorrendben mentünk és ezután jön az ismerkedés. Nevetséges vagyok. Ilyen gondolatokkal viszont igen csak nehezen ment az elalvás, de még egy óra forgolódás után olyan hajnali kettő magasságában csak sikerült álomba merülni. Eddig majdnem minden reggel úgy keltem, hogy az ablakon bevilágító napsugarak ébresztettek (már amikor) és máris jobb kedvem lett tőle. Ezúttal hét ágra sütött a nap , szinte már fájt a szemem de most valahogy nem tudott feldobni. Ismét eszembe jutottak a tegnapi gondolataim, de miután Zayn tenyerét még mindig a derekamon éreztem az első dologgal kapcsolatban minden rossz gondolatom elszállt. Mikor megfordultam, hogy szembe legyek vele, tényleg minden gondolatom elszállt. Csak egyetlen egy dolog egy járt a fejembe, hogy milyen szerencsés vagyok hogy egy ilyen pasi mellet ébredhetek fel, és a pár perccel ezelőtti rossz kedvem is eltűnt. Ahogy elkezdtem arcát pásztázni, gyönyörű fekete hajától kezdve, hosszú szempilláin keresztül, az íves állkapcsáig majdnem, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Bár szinte mindennap látom őt, mégis ahogy itt fekszik mellettem csukott szemekkel és egyenletesen emelkedő mellkassal ami láthatólag jelzi hogy alszik még, egyszerűen..nem is tudom mi a megfelelő szó, talán a gyönyörű. Igen, gyönyörű. Kezeim óvatosan felvezettem arcán teljesen addig ameddig el nem értem a hajáig. Ujjaimat végig vezettem dús tincsei közt, ekkor elkezdett ébredezni így hát szépen lassan vissza húztam kezem az arcán lefelé, de mikor végleg elengedtem volna, megragadta azt és puszit nyomott a tenyerembe. Rám mosolygott, rá mosolyogtam és ez ment kb. 5 percig. Mikor felálltam, hogy legalább egy pólót magamra kapjak. Elindultam a szét dobált ruhák felé, és önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám, mikor eszembe jutottak a tegnap este történései. Észre se vettem de miközben pólómat kerestem egyik lábamról a másika billegtem, rajtam nem volt más csak egy bugyi és melltartó amit nem messze az ágytól találtam meg, mögöttem pedig Zayn könyökölt az ágyon mikor megfordultam.

-Hm, igazán folytathattad volna, engem nem zavart.-vigyorgott szinte más idegesítően önelégülten. Mire hozzá vágtam a pólóm, de csak utána jutott eszembe, hogy azt keretem mikor a fején landolt. Elkezdte előttem az említett ruhadarabot lengetni, kétszer próbáltam elkapni de nem sikerült.  Nem volt mit tenni, semmi kedvem nem volt érte harcolni vele, így hát az ő pólójába bújtam bele, kicsit nagy de tökéletes, és az illata... Gyorsan magamra húztam a nadrágom, és elbattyogtam a fürdőbe és egy gyors arc frissítés meg fog mosás után lementem a konyhába, hogy valami enni valót készítsek. A fiúknak ismét csak hűlt helyét lehetett látni egy cetli formájában.

Jó reggelt tubicáim! 
Gondolom az éjszaka kellően kifáradtatok (Zayn legközelebb lehetne kicsit halkabb is, nem elég nagy ez a ház ;) ) ezért úgy gondoltuk a srácokkal, hogy ma békén hagyunk titeket. Délután érkezünk a ház azért maradjon egyben.
Csók: Louis

Hát persze ki más is fogalmazna így ha nem a drága móka mesterünk. A 'levél' olvasása közben enyhe pír futott az az arcomba (kb rákvörösen pompáztam ott a nappali közepén.) Kis idővel később Zayn is lejött immár felöltözve. Egy fekete Nirvana-s pulóver volt rajta, egy egyszerű világoskék farmerrel, mondanom sem kell a haja már be volt lőve. Ész veszejtően nézett ki, ahogy lassan lesétált a lépcsőn. Tátott szájjal figyeltem minden mozdulatát, végig követtem ahogy vigyorogva ki veszi a kezemből a kis lapocskát. Ugyan azzal az arc kifejezéssel olvasta el, mire a végére ért elnevette magát majd összegyűrte a kis fecnit. De a szemem még mindig a pulóvere foglalta le de nagyon. Pimasz mosolyra húztam a szám és elkezdtem felé közeledni. Két oldalán a ruhadarab alatt felvezettem a kezeim, mikor megéreztem hogy alatta már csak a meztelen mellkasa van, még szélesebb vigyorra húzódott a szám. Némi szerencsétlenkedés, és egy két lágy puszi után de végre megszabadítottam attól a gyönyörűségtől. Fel vettem és elégedetten mértem magam végig, majd gyors puszit nyomtam még az arcára majd ellibbentem, illetve ha csak nem ránt magához a derekamnál fogva és pörget meg.

-Ha így folytatod akár a szobámba is költözhetnél, és akkor nyugodtan használhatnád a ruháim.-suttogta, bár nem tudom miért hisz csak ketten voltunk.
Boldog voltam, felhőtlen jó kedvem semmi nem tudta volna tönkre tenni, akár madarat is lehetett volna velem fogatni. Zayn feldobta az ötletet, hogy ha már úgy is ilyen itthon ülős napunk van miért ne használjuk ki, szóval a filmezésre esett a választásunk. Csináltunk popcorn-t és leültünk a nappaliba megnézni a LOL-t, Zayn-t állítása szerint nem zavarta, nekem meg akkor csak jó ugyanis imádom azt a filmet. Már jóval elhagytuk a film felét mikor feltette egy kérdést. Egy olyan kérdést amit már én is régóta kérdezgetek magamtól.

-Mi van köztünk?-meredt rám sötét szemeivel, amik hatalmukba kerítettek, én meg csak pislogtam rá mint aki megbénult, na jó hang ha akartam se volna se jött volna, de ez most más volt. -Úgy értem én biztos vagyok az érzéseimben tudom hogy tudnálak szeretni...hülyeségeket beszélek, és ezt is te teszed velem -mosolygott rám miután megláttam még mindig fagyott tekintetem- nem csak tudnálak, hiszen már most szeretlek. Szeretlek Destiny. -El jött a kínos pillanat mikor a reakciómra várt, én pedig csak tátogtam valami össze-visszaságot a számmal, talán egy: én is szeretlek, akart volna lenni de nem ment. Mikor már remény vesztve kezdte volna lehajtani a fejét kezeim közé fogtam az arcán és szenvedélyesen megcsókoltam, remélve ezzel be tudtam bizonyítani, hogy nem egy oldalúak az érzések.

~11. Szerelem? Fogalmam sincs, de valami történt az biztos.~

Jó olvasást! :)
xx Witta.

Ott ült és meglepetten bámult rám. Nem kezdtem őrjöngeni, nem dobtam meg semmivel és, hogy miért? Nem tudom.

-Destiny én megtudom magyarázni-kezdte volna de csak megráztam.Nem tudom miért de nem érdekelt, hogy belenézett a szeméyles cuccomba hisz úgy is elmondtam volna neki...egyszer biztos.. Egyszerűen fogtam magam és elbotorkáltam az ágyamig, hogy letudjak ülni. Ő pedig elém ült a földre  és a térdeimre tette a kezét.

-Ne haragudj.-őszinte volt...hallottam, de nem tudtam haragudni,fogalmam sincs miért de nem ment.

-Olyan buta vagy, hogy ilyeneket gondolsz...-simított végig az arcomon és érzeem hogy pír szökik arcomba érintése nyomán. Rá emeltem könnyes tekintetem. Nem szeretek mások előtt sírni, de volt olyan érzésem ha előtte megengedek magamnak egy-két könnycseppet nem vet majd meg. Letörölte már szám szélé csücsölő könnycseppeket, és puszit noymott helyükre. Időközben már elhagyta szám szélét, és a puszikat csók váltotta fel. Észre sem vettem de már nem az ágyon ültem hanem Zayn ölében aki a földön könyökén támaszkodott. Én irányítottam. Normál esetben nem tennék ilyet, de ez egyáltalán nem normál eset, mert megőrjít. Megbolondulok ha mosolyog, ha nevet, ha lélegzik megbolondít maga a személy. Még mielőtt elfajult volna a helyzet a csengő mint keserédes megváltó sikított fel.

-Ezek a fiúk lesznek.-motyogta lecsukott szemekkel. Kifújtam a levegőt és lemészam rőla még mielőtt valamelyik jó madár "ránk nyitott" volna. Jól tettem ugyanis egy fél perccel Niall érkezett...

-KAJA!-...és távozott.

-Azt hiszem most jobb, ha lemegyünk-kuncogutt, én pedig egyetértően blógattam és példáját követve leindultam a konyhába. Négy várakozó tekintettel találtuk magunkat szembe.

-Végre már.-mondta Liam majd amint leültünk, neki kezdtek a sült csirkének. Furcsa volt a hangulat. Meg nem tudnám mondani, hogy miért csak egyszerűen furcsa és kész. Ettem volna én, de valami lekötötte a figyelmem, egész pontosan Zayn keze a combomon. Nem voltam rest viszonozni a 'műveletet'. Kezem a combjára helyeztem és egyre beljebb csúsztattam, miközben erős érdeklődést próbáltam mutatni Lou és Harry viccei felé. Zayn hirtelen felállt az asztaltól miszerint csörög a telefonja. Senki nem hallotta. Már nem jött vissza enni, így hát én mentem utána. A szobájában ült és levolt hajtva a feje, és úgy a majdnem sötét szobában. Felállt és közeledt felém, teljesen addig amígy a hátam az ajtóval nem érintkezzek és mellkasom nem feszült az övéhez. Nagyot kellet nyelnem, és a légzésem is felgyorsult.

-Még egyszer ne csinálj ilyet. Mármint amit az ebédlőben is...vagy csináld jó helyen, mondjuk az ágyamba, kajén vigyorra húzta a száját, majd bele csókolt a nyakamba és ezzel egy időben kulcsra fordította a szoba ajtaját. Több se kellet tenyeremmel kezdtem el tolni teljesen amíg az ágyhoz nem értünk. Leült a könyökére támaszkodott én pedig az ölébe ültem (nem is tudom miért de ismerős volt a helyzet). Nem sokáig irányíthattam, mert hamar maga alá gyűrt. Gyengéden magához húzott, megremegtem mikor fogát a nyakamon éreztem. Egyik kezem a vállára helyeztem, másikkal pedig a hátát kezdtem simogatni. Zayn elhúzódott és gyermeki örömmel az arcán elmosolyodott. Döbbenettel, vegyes csodálattal vizslattam tökéletes arcát. Ismét magához vont, most már nem annyira gyengéden, aztán már csak azt éreztem, hogy szája az enyémmel olvad egybe, nyelveink pedig szenvedélyes harcot vívnak, átkarol és magához húz. Vagy egy órán át csókolóztunk, legalábbis én így éreztem. Végre megszabadított a ruháimtól miközben én az övét próbáltam lerángatni róla kisebb - nagyobb segítséggel. Mikor megérintettem merev férfiasságát, örültem hogy fekszek, különben egész biztos padlót fogok. Feladtam a harcot azzal a vonzalommal szemben amit iránta érzek, hogy valahányszor rám mosolyog játszam, nem érzek semmit a gyomromban. Szerelem. Nem tudom. Soha nem ismertem Zayn Malik-hoz hasonló embert, aki folyatosan azért harcol, hogy elhitesse velem azt, hogy nem vagyok felesleges, hogy szép vagyok, pedig már tapasztalta milyen makacs vagyok, mégsem adta fel. Becsülendő kitartás főleg ha rólam van szó. De az idő nem állt meg csupán elkalandoztak a gondolataim miközben még mindig ajkaim kényeztette. A keze mindenütt ott volt. A mellemet, a fenekemet és a combomat markolászta. Aztán elengedett és ''alámerült''. A hátam ívbe feszült és vakon bámultam a sötét plafont, miközben nyelve simogatott és a combomat markolászta. A felgyülemlő erőmet a paplan markolászásán vezettem le. Nem sokára elért a gyönyör, egész pontosan elöntött. Felhúzta magát szem magasságba miközben végig csókolta a testem. Majd a fiókjában kezdett kotorászni és egy kis zacskót húzott elő. (Komolyan ilyenek vannak az éjjeli szekrényében?!)  Fordítottam a helyzetünkön és lassan rá ereszkedtem. Éreztem ahogy a hajamba túr és az arcomat nézi amint centiről centire belém hatol. Ismét fordultunk, arcát a nyakamba temette és tolni kezdett. Szája ismét az enyémre tapadt. Nem sokkal később olyan intenzitással tört rám a beteljesülés érzése, hogy szinte csillagokat láttam. Éreztem, hogy megremeg amint elélvez. Olyan volt mintha eddig halott lettem volna és most újra élnék. Szerelem? Fogalmam sincs, de valami történt az biztos.

~10. Tudok várni...~

Jó olvasást! :)

xx Witta.

Egy sötét helyen vagyok, egyedül, és ráadásul fázok is. Minden hideg, és barátságtalan, majd egy halvány arc jelenik meg előttem és kinevet. Furcsán bámulom, majd beszélni kezd.

-Kevés vagy, és jelentéktelen senkit nem érdekelsz.
Majd megjelenik még egy halvány arc de ugyan az, méghozzá ez az én arcom, saját magam ócsárolom.

-Menj haza és ne zavard a fiúkat! Hát nem érted? Selejt vagy!
Még egy arc, és még egy, egyre többen vannak és hozzám beszélnek, engem szidnak. Bántanak a szavaik befogom a fülem, de ők csak hangosabbak, én pedig félek mert egyedül vagyok...magammal.

-Hé Destiny jól vagy?-rázogatta meg Zayn a vállam, én pedig felkeltem...végre. Kérdőn néztem rá.

-Rángatóztál álmodban. Biztos csak rosszat álmodtál.-mosolygott rám biztatóan, én pedig megengedtem magamnak egy mosolynak nevezett grimaszt.

-Hozzak esetleg egy pohár vizet?-bólintottam, mert tényleg jól esett volna, valami folyadék ugyanis annyira kiszáradt a szám, hogy nyelni alig tudtam. Próbáltam feldolgozni az álmom, vagy jelentőséget illetve értelmét keresni, de mindig ugyan oda jutottam el, hogy ez így van mármint tényleg értekelhetetlen vagyok. De nem nagyon tudtam elmerülni a gondolataimban, mert Zayn egy percen belül már vissza is ért egy üvegpohár kíséretében.

-Minden rendben?-szemében mintha aggódást véltem volna felfedezni, de miért? Én nem érdemlem meg. Minden esetre egy bólintással reagáltam. Hazudtam. Semmi nem volt rendben. Feleslegesnek és tehernek éreztem magam, és valószínűleg jogosan. Leraktam a poharam, és leszorítottam a szemem, hogy vissza tudjam tartani a sírásomat.

-Gyere ide.-mosolygott rám, és magához vont. Miért ilyen kedves és megértő velem?- Remélem egyszer kiérdemlem a bizalmad, és beavatsz a gondolataidba.-mondta halkan, nekem pedig ennyi elég is volt, halk hüppögésbe kezdtem, két vállam megfogtam és maga felé fordította az arcom.

-Ugye semmi rosszat nem mondtam?-hangja kétségbe esett volt, én pedig egy barom. Most miattam hibáztatja magát? Hihetetlen, gyorsan megráztam a fejem, és újra a karjaiban kötöttem ki ezúttal önszántamból.

-Én tudok várni.-suttogta a fülembe majd homlokon csókolt. Szemeimbe újra könnyek szöktek, ismét összeszorítottam őket, hátha nem kezdek el írni, de már késő volt, így választás hiányában álomban sírtam magam...Zayn karjai közt. Reggel felébredtem...Zayn karjai közt, mivel ez volt az első dolog amit megláttam, egyből mosoly szaladt az arcomra.

-Destiny mi el...-nyitott be Harry hirtelen.-...hoppá.-mondta kacéran.Díjaztam, egy jól célzott dobással a megnyilvánulását, majd szám elé emeletem a kezem hogy maradjon csendbe mert Zayn még alszik, vette az adást és kiment,

- Oké mi elmentünk vásárolni, meg egyebek, ti pedig ne szedjétek szét a házat.-mutogatott jelentőség teljesen köztünk. Megforgattam a szemem, majd kimásztam az ágyból hogy csináljak egy kis reggelit magunknak. Minden főző tudományomat bevetve, készítettem palacsintát. Végül egy tálcára tette, egy pohár narancslé kíséretében, majd egy cetlit is ráraktam amin ez állt: Köszönöm az éjszakázást! Majd bevittem az ágyban heverő álomszuszék pont akkor ébredezett.

-Ezt mind nekem?- motyogta szexi reggeli rekedt hangján, én pedig bőszen bólogatni kezdtem és elé helyeztem a tálcát. 

-Úh nagyon szépen köszönöm, és igazán nincs mit.-mutatta a cetlit. Alig, hogy befejezte csöngött a telefonja, ő pedig felvette és kiment a szobából, én pedig, hogy addig is lefoglaljam magam bekapcsoltam a gépem. Leellenőriztem az e-mail-eket, felléptem a közösségi portálokra, majd írtam még egy kicsit. Némaságom által nem tudom kivel megbeszélni problémáim, így hát kiírom magamból...magamnak. Nem szeretem ha sajnálnak. Hirtelen ötlettől vezérelve felvettem egy melegítő együttest, zsebre vágtam az mp4-em és írtam egy cetlit. Kifelé menet Zayn kezébe nyomtam a cetlit és már ott se voltam. Amint kiléptem az ajtón, majd elindultam a közeli park felé, közbe pedig próbáltam rendezni a gondolataim.

*Zayn szemszöge*

Már egy jó ideje beszéltem Paul-al a következő hónappal kapcsolatban. Azt mondta azért hív fel mindenkit egyesével mert így neki kényelmesebb, hát ja ez aztán a logika. Kíváncsiságból felmentem Destiny szobájába, ahol ott volt a gépe bekacsolva, furcsa. Nem szerettem volna, de annyira kíváncsi voltam, hogy mi áll a megnyitott dokumentumba (mert, hogy az volt). Így hát belenéztem. Ezt ő írta, magáról, és az érzéseiről.

"Még mindig a fejembe csengenek a mondatok az álmomból: Felesleges vagy...és társai. Talán úgy van, talán tényleg felesleges vagyok"Csíptem el egy mondatott a szövegből, mielőtt kinyílt volna az ajtó, és Detstiny kérdő tekintetével találtam magam szembe.

9.~Beautiful~

Jó olvasást, és ne felejtsetek el komzini, illetve értékelni, mert csak úgy tudom, hogy mit gondoltok a történetről, és hogy érdemes-e folytatni! :)
xx Witta

*Liam szemszöge*

Zayn óvatosan, csukta be Destiny ajtaját, pont akkor mikor kiléptem a szobámból. Mikor meglátott érdeklődve rám nézett.

-Liam beszélhetnénk lent?

-Persze.-válaszoltam zavartan, majd követtem a nappaliba.

-Destiny-nek mi történt a hangjával?-nézett rám össze zavartan, úgy éreztem elmondhatom neki, mert bár ő magam még nincs tisztába az érzéseivel a húgom iránt de én tudom, hogy ők boldogok lesznek méghozzá együtt.

-Mennyit mondott el neked?-érdeklődtem, hogy azért még se kelljen neki mindent kétszer végig hallgatnia.

-Annyit, hogy torok gyulladás miatt.

-Valóban, de nem hiszem, hogy teljesen megértenéd ha nem az elejétől mesélném el, szóval most jól figyelj, erről a családon és Lolán kívül senkinek nem beszélt még. Ezt jól jegyezd meg. De ha már úgy is elmondta most kifejtem. Mindig szeretett a figyelem központjában lenni, és szerette énekelni is. Sokat énekelt a helyi, illetve iskolai rendezvényeken, sokszor magát kísérte gitárral, nagyon tehetséges volt, és ezt most minden elfogultság nélkül mondom. Aztán mikor 13 volt, pont egy ilyenre készült, rengeteget görcsölt a dolgon, pedig már sokszor csinálta, gyerek létére , órák hosszát csak énekelt, és gitározott, maximalista volt, ha csak egy picit is másképp sikerült neki, mint ahogy eltervezte kezdte előröl  Ki sem lehetett robbantani a szobából. Reggelre elkezdett berekedni a hangja, és kétségbe volt esve, hiába szólt rá mindenki ő csak folytatta az éneklést, aztán az egyik nap mondta hogy nagyon, fáj a torka. Anyáék megpróbálták otthon kezelni, mézes tea, sál, minden  de nem sikerült mert még mindig panaszkodott hogy rettenetesen fáj neki, és a hangja is hol elment, hol tudott beszélni de akkor is csak rekedten. Így hát elvittük orvoshoz aki azt mondta, hogy megpróbál neki gyógyszereket felírni, de sokáig nem volt kezelve és úgy elfertőződött a torokgyulladás, hogy ráment a hangszálaira. De először nézzük meg hátha segítenek a gyógyszerek. Destiny kitartóan szedte a pirulákat,de nagyon elvolt keseredve, persze az iskolarendezvényt is kihagyta. Két hét után, nem volt semmilyen javulás, így visszamentek az orvoshoz aki azt mondta nekik, hogy lenne egy megoldás, a műtét de még nagyon új, és sok komplikációval járna. De a műtét nélkül pedig elveszítheti a hangját.  Mondanom sem kell anyáék bele se mentek, nem szerették volna ha a lányuk egy műtétbe halna bele. Hónapokon át ment a hiszti, mit szerint ő már elég erős kibírná és a többi. Anyáék meg se hallották, Destiny pedig összetört. Rengeteget sírt akkoriban, de lassan rájött hogy ez csak még erősebbé teszi őt, így minden energiáját a gitározásba fektette, egy ideig boldog volt. De mikor az iskolában fellépet volna, elrontotta, valami nem stimmelt, lefagyott a színpadon így azt is abba hagyta az állandó piszkálódások miatt. Ezután nem foglalkozott semmi, csak a tanulással, és meg is lett a gyümölcse az addig is jó átlagát kitűnőre javította, büszkék voltunk rá. Aztán itt vagyunk most, láthatólag boldog, és ha csak az utcán látnád, nem néznéd ki belőle hogy mennyit harcolt önmagával, és mennyit szenvedett.-fejeztem be a kis monológomat mosolyogva. Zayn pedig láthatólag sokkolva fogadta a híreket, hátra dőlt a kanapén, kezét maga mellé ejtette, és a falat kezdte el bámulni.

-Ha gondolod tudok neked mutatni egy videót.-óvatosan felém fordította fejét, majd lassan bólintott egyet, elég érdekesen viselkedett, lehet sok volt egyszerre az infó, de ő szerette volna tudni. Felmentem a szobámba, és a gépemmel tértem vissza. Ki kereste a kedvenc videóm majd elindítottam. Mikor vége lett lecsuktam a laptopot, és Zayn reakciójára vártam.

-Ez elképesztő-csodálkozott a képernyőre- gyönyörű hangja van, volt, bocsi nem tudom hogy illik ezt mondani, de érted ugye?

-Igen tudom, nem csak őt viselte meg a dolog, de mindenkit. Látni az egy szem húgom ahogy szenved, borzasztó volt. Nem szeretném még egyszer úgy látni mint akkor.-néztem barátom felé remélve, hogy vette a célzást.-Figyelj haver, tudom ezt most egy picit sok lehet egyszerre, de remélem érted, hogy miért féltem annyira őt. Vigyázz rá.- paskoltam meg a vállát majd ott hagytam a sokkolt Zayn-t egyedül a nappaliban.

*Zayn szemszöge*

Most, hogy már tudom az okát a némaságnak, csak annyi változott meg bennem hogy jobban tisztelem ŐT. Illetve az, hogy percről perce csak egyre többet és többet érzek iránta. Meg bolondít, és megőrülök ha nem láthatom, a gyönyörű mosolyát, hosszú haját, és bár nem ő az a kifejezett modell alkat, de ő így tökéletes nekem. Nem szereti ha a külsejét dicsérik, pedig igazán megérdemli,  aki magára vonzza az emberek pillantását, csak úgy sugárzik belőle csodálatos egy személyiség. Mi kell még? Ő csak egyszerűen tökéletes, és elfogom vele hitetni. Tudtára kell adnom, hogy hogy érzek iránta. Mikor vissza mentem a szobájába, ugyan úgy békésen feküdt az ágyon mint amikor ott hagyta a beszélgetésünk után. Leültem az ágyára és csak bámultam, ahogy egyenletesen lélegzik, ahogy haja kócosan a szemébe lóg, ahogy ott feküdt elképesztően szép volt. Nem bírtam abba hagyni csodálását, de elálmosodtam és már nem akartam zajongani így hát ruhástól befeküdtem mellé.

~8. Gyenge pont~

Jó olvasást! :)
xx Witta

"...Guarded my heart like a diamond ring,
But love, your love changes everything"

A pillanatot Harry zavarta meg, mivel berontott a konyhába azzal az indokkal, hogy ő éhes. Tényleg most komolyan nem lehetett volna éhes egy-két perccel később?

-Megzavartam esetleg valamit? -kérdezte kacéran, de Zayn szúrós pillantása után jobbnak látta ha hallgat. Fájdalmasan elmosolyodtam, majd a fiúkat kikerülve elhagytam a helységet, és felvonultam a szobámba. Kopogtak, így hát kinyitottam. Azt hittem, hogy Zayn fog ott állni de nem ő volt, hanem Liam.

-Szia. Bejöhetek? Oh köszi.-ült le az ágyamra, ellenvetést nem tűrve.-Tudod Harry nem éppen arról híres, hogy tudja tartani a száját. Hogy az a... kezdtem volna a göndörke gondolat béli ócsárolását, mire bátyám megint megszólalt.-Szóval még mielőtt elküldenéd a srácot a...ahova gondoltad, meg szeretnélek kérni, hogy ne haragudj rá, valamint jól gondolt át, mit érzel, és mit csinálsz.

-Mi? Dehát köztem és Zayn közt nincs is semmi.-háborodtam fel.

-Persze hogy nincs, még. De a vak is látja hogy Zayn számára nem vagy közömbös.

-Tényleg?-kérdeztem csillogó szemekkel.

-Úgy látszik ő se neked.-nevetett fel, mire a vállába bokszoltam. Jól van, ezzel csak annyit szerettem volna mondani, hogy nem szeretném, hogy bántódásod essen, és hogy tudd én szeretlek!-gyorsan megölelt nyomott egy puszit a fejem tetejére, majd ott hagyott a szobámba, egyedül....a gondolataimmal.
Az első dolog ami eszembe jutott, hogy igazából nem haragudtam Harry-re, nem tudom honnan vette ezt a badarságot csak nem hittem volna, hogy a fiúk is ennyire kotnyelesek. A másik pedig az amit mondott: "...még. De a vak is látja hogy Zayn számára nem vagy közömbös." hangzott fejembe a mondata, elpirultam pedig senki nem volt ott, mégis nevetve fúrtam bele a fejem a párnába. De megint kopogást hallottam az ajtó felől, és mivel még nem raktam ki a cetlit ajtóra kénytelen voltam felállni, hogy kitudjam nyitni azt. Ezúttal Zayn állt velem szemben.

-Bejöhetek, kérdezte egy csábító fél mosollyal. Válaszképpen bólintottam egyet, majd elálltam az útból, hogy betudjon jönni, és az ágyra mutattam jelezve hogy üljön le. Nem kellet kétszer kérni, így hát szépen elterült az ágyamon, én pedig hirtelen ötlettől vezérelve mellé feküdtem. Egymás felé fordultunk, mindketten a a kezünkön támasztottuk a fejünket, és megállás nélkül mosolyogtunk.

-Gyönyörű vagy.-mondta a szemembe, én pedig elszégyelltem magam, nem szerettem sose ha ilyeneket mondanak, nem érzem azt, hogy kiérdemelném valamivel is ezt a jelzőt, vagy bármely más dicséretet. Már lassan 5 perce bámultuk egymást de láttam, hogy valamit mintha mondani szeretne, csak nem meri, vagy nem tudja hogy kezdjen neki. De végül csak szólásra nyitotta a száját.

-Te, hogy vesztetted el a hangod?-félénken kérdezett, gondolom érezte, hogy ez egy kényes téma számomra. Már pedig jól érezte nem szeretek róla beszélni. De úgy éreztem elmondhatom neki. Így hát gyorsan papírt ragadtam.
"Egy torok gyulladás miatt, azt mondták kezelhető, majd azt is mondták sok komplikációval járhat, így anyuék bele se mentek a dologba, nekem pedig nem sok beleszólásom van/volt mert még nem vagyok nagykorú." Miután befejeztem átadtam neki a lapot. Miután elolvasta, megölelt gondolom egy amolyan 'minden rendben lesz' ölelés volt, mit ne mondjak nagyon de nagyon jól esett. De mikor elváltunk nekem könnyes volt a szemem, és ő is észre vette. Nem kérdezte miért hisz tudta, hogy gyenge pontra tapintott, és azt is hogy most valamelyest megnyíltam neki. Megint elkezdett közeledni, de mielőtt túl közel ért volna, kezemet óvatosan a mellkasára helyeztem, és éreztem hogy szíve elég gyors tempóban dübörög. Kérdőn rám nézet.

-Liam ki fog nyírni...Mind kettőnket.-tátogtam, mire elmosolyodott.

-Te a húga vagy, szóval nem hiszem. Engem meg nem érdekel, csak veled lehessek. -vigyorgott pimaszul, így folytatta útját a szám felé. Célba is ért, és szenvedélyesen csókolt, közben pedig arcom simogatta, a hideg ismét kirázott ezúttal okkal. Piszok jól csókolt, de minden pillanat véget ért, ahogy ez is, így hát levegő hiányában pihegve váltunk el egymástól. A szemem még mindig csukva volt, csodálatos érzés járta át a testem. Azt hiszem lassan feladom a harcot, nem érdemes a szerelemmel harcolni, érzem hogy vesztésre állok.

~1. Díj~

DÍJ, amit a Let's prtend it's love írójától kaptam, és nagyon nagyon köszönöm neki! :)

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

1. 14 éves vagyok
2. Több mint egy éve Németország-ban élek
3. 8, évig tanultam furulyázni, 2 évig zongorázni, és 5 percig gitározni (Y)
4. 2 testvérem van, egy öcsém (11) és egy húgom (5)

5. Nem tudom feltűnt-e valakinek, de oda meg vissza vagyok a One Direction-ért.
6. Az összes "régi" Disney sztárt imádom.
7. Szeretem a horror filmeket, meg az akció-vígjáték, és vígjátékokat is, a romantikus filmeket viszont annál kevésbé :'D
8. Elég egy érdekes iskolába járok :'D
9. Sose tetszettem még senkinek, szerintem egyenesen taszítom a fiúkat xD
10. Tetszik egy srác, de erről csak a legjobb barátnőm tud senki más.
11. Nehezen nyílok, meg és nehezen felejtek, nem szeretek veszekedni.

2.A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

1. Hol jártál már az életed során? Magyarország (Budapest, Debrecen, Balatonfüred, Tihany, Hajdúböszörmény, Salgótarján xd.) Németország ( Siegen xd., Königswinter, Köln, Juist)

2. Milyen helyeket szeretnél meglátogatni? LONDON-t mindenképpen :)) Párizs, Róma, NY, Berlin, és még sok helyre :)

3. Jellemezd magad egy szóval! makacs (illetve sokan ezt mondják, én nem tudom :D)

4. Mióta szereted az 1D-t? február 24 (szóval viszonylag nem rég óta)

5. Fanatikus rajongó vagy inkább csöndes rajongó? egy kicsit mindkettő :DD

6. Ha nagyobb leszel, foglalkoznál az írással? nem hiszem, hogy lenne hozzá akkora tehetségem, hogy hosszú távra tervezzek vele, de talán hobbi szinten igen :)

7. Milyen szakon tanulsz? hát majd a gyakorlat után eldől, hogy milyen iskolába megyek tovább tanulni, egyenlőre még nem tanulok szakot.

8. Mi leszel, ha nagy leszel? nem tudom még :'D

9. Van valami hobbid? talán írás, meg olvasás, már ha ezek a hobbik, igazából fogalmam sincs :D

10. Sportolsz valamit verseny szinten? már nem, de régen kosaraztam

11. Mi az, amire az életedben hihetetlenül büszke vagy? talán az okleveleim :')

3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

1. Mióta írsz?
2. Mennyire érzed magad jónak, abban amit csinálsz?
3. Mi a nagy álmod?
4. Ki a kedvenc énekesed?
5. Kedvenc blogod?
6. Ha valamit változtatnál (akármi) mi lenne az?
7. Voltál már szerelmes?
8. Miért kezdtél írni?
9. Mi inspirál a legjobban?
10. Ki a példa képed, és miért?
11. Milyennek találod a blogom? (ha nem olvastad még , akkor olvasnád?)

:))

4. 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés) /nem lesz meg a 11!/

-esztoo.▲ -dzsúlsz.▲-fanni. -Vampire Girl

~7."...komolyan gondoltam"~

Csak annyit hogy ami dőlt betűvel van az jelbeszéd. Jó olvasást! =)

puszi: Witta

Amint megláttam elszánt tekintetét, minden gonosz gondolatom elszállt. Majd mikor még gonosz vigyorra is húzta a száját, meg is ijedtem egy picit. Rám nézett, a lépcsőn sorakozó fiúkra majd megint rám. Felhúztam a szemöldököm, ugyanis fogalmam sem volt mit akart azzal elérni.

-Fiúk!-folytatni akarta,de nem engedtem neki, befogtam a száját a kezemmel, mire ő azt megnyalta, mondhatom kicsit sem gyerekes- Cuki a hajatok, éjszaka fodrászt váltottatok?
A srácok egymásra néztek, majd mind az öten rám. Egy amolyan "megtudom magyarázni" féle angyali mosolyt villantottam rájuk. De Niall előbb megszólalt.

-Hát azt hiszem ezt megérdemeltük-nézett körbe jelentőség teljesen, mire én egy 'köszönöm-öt' tátogtam el, egy igen csak érdekes grimasz kíséretében.
Miután a fiúk lerendezték magukat, megszólalt Lola telefonja, az anyja volt az és közölte vele, hogy menjen haza. Nem örültem a hírnek, egyáltalán nem, hiszen ő az egyetlen Liam-en kívül aki megért és ismer. De muszáj volt, így hát kikísértem az egyetlen személyt aki TELJES mértékben megtud érteni. Mondhatni egyedül maradtam. Elterültem a kanapán, pont úgy, hogy ne legyen hely leülni.

-Destiny ülj fel rendesen!-Szólt rám Harry, én csak megráztam a fejem-hát jó te akartad...-úgy ült le a lábamra mintha ott sem lennék. Vettem az adást, és meg is próbáltam felülni, de ekkor rám ült Zayn is. Liam, Louis, és Niall csendesen figyelték az eseményeket. Ekkor eszembe jutott valami. Mivel egy pár éve megnémultam a balesetem következtében  pontosan 4 évvel ezelőtt, mikor 13 éves voltam, muszáj voltam jelbeszédet tanulni, ezáltal Laim-nek is velem kellet tanulnia, illetve anyáéknak is. Kíváncsi vagyok, hogy a drága bátyám mennyire emlékszik még a dolgokra, illetve a néma veszekedésekre mert hogy, mindent megtanultam jelbeszéddel, még a "csúnya" dolgokat is. Mivel tudtam hogy Liam figyel ezért elkezdtem "beszélni" (mutogatni).

-Emeljétek le rólam a nagy valagotokat, különben nagyon megbánjátok.

-Tényleg, hugi? És mivel bántanád őket?- vigyorgott rám a bátyám.

-Ó hát nem felejtettél el a "nyelvünkön beszélni"?-csodálkoztam rá.

-Nem én. -mosolygott még mindig.

-Ne már ez nem fair, én is akarom tudni mit "beszéltek.-nyavalygott Harold.

-Azt mondta, hogy emeld le a segged róla, különben megbánod. És ha most azonnal nem szálltok le róla, én fogok rólatok gondoskodni.-Fonta keresztbe maga előtt a kezeit. A fiúk láthatólag megérették ugyanis azon nyomban lepattantak rólam. Én is követtem a példájukat és  bátyám keze közé vettem magam, majd mikor elhúzódtam "kimondtam" amit gondoltam:

-Szeretlek.

-Én is hugi.-majd megint megölelt, de ezúttal a fiúk is csatlakoztak egy nagy 'családi' ölelésre.
Majd mikor ismét elváltunk a fiúk előrukkoltak azzal az ötlettel, hogy ők is szeretnének megtanulni egy pár dolgot így hát neki is láttunk.

-És mond csak Destiny, hogy van az, hogy kedvellek?-kérdezte Zayn.

-Kedvellek .-mutattam neki.

-Én is téged. mosolygott rám, minden gúny nélkül, a szívem egy pillanatra mintha kihagyott volna, de végül viszonoztam a mosolyt majd lehajtottam a fejem, még mindig mosollyal az arcomon.
Még egy pár fontosabb dolgot megtanultak pl. 'segíts' és hasonlók. Mikor mentem volna a konyhába valaki utánam jött.

-Tudod, amit mondtam azt komolyan gondoltam.-nézett mélyen a szemembe Zayn.

-Én is.-"mondtam" neki, majd elkezdett egyre közelebb és közelebb jönni miközben tartotta a szemkontaktust.  Az állam alá nyúlt és szinte éreztem leheletét az arcomon, amitől libabőrös lettem. Szinte megfagytam nem tudtam semmit sem reagálni, ajkai pedig vészesen közeledtek az enyémekhez.